A történelem kétségtelenül megírható lenne úgy, mint az alkoholizmus története. Köztudott, hogy Nagy Sándor élete vége felé gyakorlatilag egyfolytában részeg volt. Az is ismert, hogy a német vezérkar a háború vége felé szintén folyamatosan ebben az állapotban leledzett. És még lehetne sorolni a példákat. Bárkiről legyen szó a hétköznapokban, ha tettei indokát keressük, nem felejtjük el felemlegetni italozási szokásait és ilyen, vagy olyan cselekedeteit ezekkel magyarázni. Természetes dolog ez, hiszen, ha másból nem, saját tapasztalatainkból tudjuk: nem biztos, hogy szesz nélkül is azt tettük volna, amit tettünk. Furcsa módon azonban a történetírás nem szereti ezt felemlegetni. Az egyes cselekedetek mögé mindig komoly megfontolásokat képzelnek és komoly formában elemzik, hogy mi mindenért döntött úgy az illető, ahogy. Pedig hát az utolsó feles után igazán kár ésszerű érveket keresni. Egy angol történetíró szerint azért viselkednek így a történészek, mert ha ő leírja, hogy XY ezt azért tette mert részeg volt, akkor azonnal megkapná, hogy ő meg azért írta ezt mert szintén. Kinek hiányzik ez. Jobb a békesség. Mi most mégis megkíséreljük bizonyos történéseket e szempontból értékelni.

(Igen, előzetesen elismerem, hogy én is ittam, mielőtt e sorokat róni kezdtem. Ám Rejtő Piszkos Fredjével szólva, aki miután szemére hányták egy megbeszélés során, hogy részeg így válaszolt: „Igen, de mi köze ennek a szóban forgó ügyhöz?”)

Híre ment, hogy mindannyiunk G. Lajosa, médiacézár és egyben a szabad sajtó utolsó végvári vitéze, keddre virradóra Veszprém városában egyes hirdetőoszlopokra felsprézte a régebben elhíresült, tömör jellemzését hazánk miniszterelnökéről. A neves médiamogul tettéhez a következő magyarázattal szolgált: „Már két évvel ezelőtt megmondtam a véleményemet, most a plakátokon csak megerősítettem. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” Továbbá azt is megtudtuk tőle, hogy a saját hirdetőoszlopaira pingált, így semmiféle bűncselekményt nem követett el. Persze ez akár ellentmondás is lehet, hiszen olyan hirdetési helyekről volt szó, melyeket már „eladott” a Jobbiknak. Szívrepesve várjuk a Jobbik tiltakozását a plakáthelyeit ért atrocitás miatt. Bár – teszem hozzá – a G. Lajos által felfirkáltak és a Jobbik gengszterezős plakátjai között sem céljaiban, sem tartalmában nemigen lehet szabad szemmel különbséget felfedezni.