párizs” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Megadja Gábor

eszmetörténész

Toleranciabajnokság vs. valóság

2015. január 07.

Háborúban nem érvényesek a békés párbeszéd elvei.

Tavaly épp Izraelben voltam, amikor megöltek három zsidó fiatalt Brüsszelben, ketten közülük Tel-Avivból érkeztek. Az izraeli fiatalok keserűen legyintettek az egészre, mondván, nincs ebben semmi meglepő, hiszen Brüsszel egy kalifátus. És ha Brüsszel az, micsoda, vagy mi lesz perceken belül Párizs vagy London – esetleg Berlin? Itt nem pusztán arról van szó, hogy „megjelent a terrorizmus” – ez igaz ugyan, de már rég, és ez nem a probléma gyökere.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Aki nincs velünk...

2015. január 21.

Nem csak a közös párizsi tüntetésről készült fényképeken feszül kínos távolság a vezető nyugat-európai politikusok és a polgárok között.

Az európai egységet hivatott demonstrálni a január 7-i párizsi terrortámadásokat követő közös tüntetés, a „Köztársasági Menet”. A terrorizmus elleni tiltakozást mintegy 40 ország állam- és kormányfője vezette, akik mögött 1,5-2 milliós tömeg vonult. Szintén az európai összetartást szimbolizálta a „Je suis Charlie” jelmondat, vagyis hogy a terrortámadás után mindenki Charlie lett – illetve statáriumot hirdettek azok ellen, akik nem a megfelelő módon vagy nem a kellő mértékben vallották magukat Charlie-nak. George W. Bush szavai reneszánszukat élik: „aki nincs velünk, az a terroristákkal tart”.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Párizs hadszíntérré vált

2015. november 14.

Ez egy háború.

Szó nincs arról, hogy most kezdődött volna, és arról sem, hogy ne hirdették volna meg. Több alkalommal is megüzenték: engesztelhetetlen harcot fognak folytatni a nyugati civilizáció ellen a terror eszközével. Számunkra minden ilyen eset megdöbbentő, számítani azonban sajnos lehetett erre. Ígéretet tettek rá.

A háború nem most kezdődött. Ennek a háborúnak az előző felvonásait láttuk New Yorkban, Madridban, Londonban, Toulouse-ban, Brüsszelben, Párizsban most már sokadjára. A nyugati civilizáció pedig egy ideje úgy reagál a hadüzenet fázisát már többszörösen túllépő háborúra, hogy nem vesz róla tudomást; ettől még a háború zajlik, és nem tesszük nem létezővé azzal, ha úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla, vagy, ha nem így nevezzük.

Teljes cikk

Mintha mi sem történt volna

2015. november 16.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Az elszánt bevándorláspártiak azoknak a hithű kommunistáknak a szellemi rokonai, akik még a munkatáborban is szentül hitték: Sztálin és az eszme jó, csak a megvalósításba csúszott hiba.

Még tart a pénteki áldozatok azonosítása, de Európa már egy újabb lehetséges terrortámadástól tart. Akik azt hitték, hogy az események kijózanítják Európa bevándorláspárti felét, azok keserűen csalódnak. Európa vezetői hallgatnak. Jó okuk van erre, hiszen ha szembenéznének a valósággal, akkor azonnal le kéne mondaniuk. A valódi okok kimondása helyett inkább álvitákat folytatnak. Valódi intézkedések helyett pedig látszatcselekvés zajlik. A vita most épp arról folyik, hogy honnan és mikor érkeztek a terroristák. Számít ez? Változtat-e valamit, ha a merénylők a múlt hónapban lépték át a határt, vagy már Franciaországban született másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók voltak? Mindez részletkérdés.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Mit tenne most Helmut Schmidt?

2015. november 17.

Régi vágású politikus volt: nem csak szerepelni akart, gondolkodni is szeretett. Mégpedig stratégiában gondolkodni. Megtehette, mert fajsúlyát korántsem spin doktorok, nem imázs-fazonőrök alakították ki – nélkülük is volt neki olyanja. Hozta magával, von Haus aus.

Víziói, azok viszont nem voltak neki.„Csupán” tárgyismerete. Ráadásul tárgyilagos volt. Ha politikai ellenfelei azt mondták, kék az ég, nem azt felelte, szó sem lehet róla, hogy kék volna, hiszen az ellenlábasnak soha, sehol, semmiben sem lehet igaza.

Persze, hogy kék. Ettől azonban még lehetnek vitáink.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Aláírások a betelepítési kvóta ellen és mellett

2015. november 18.

A bevándorlás ügyében az EU-ban továbbra is két álláspont feszül egymásnak: Berlin és Brüsszel a párizsi terrortámadás után csupán ellenőrizhetővé akarja tenni a beáramlást. London, Budapest és a közép-európaiak zárnák a határokat, és ellenzik a kötelező betelepítési kvótát. Most mindkét fél erőt gyűjt: A bevándorlás támogatói továbbra is morális érveket hoznak fel, míg az ellenzők láthatóvá akarják tenni az immáron többségében kritikus lakossági véleményt. Magyarországon az aláírásgyűjtéssel.

A nagy tragédiák megváltoztatják a közhangulatot. 1940-ben Coventry német bombázása elszánttá tette a briteket. A 2001-es New York-i terrortámadás után az amerikaiak már elfogadták a szigorú nemzetbiztonsági szabályokat és a (“terror elleni”) háborút. Idén szeptember elején a tengerbe fulladt szír kisfiú képe rázta meg a világot, és ébresztett — egy időre — részvétet a bevándorlók iránt. Egyáltalán nem mindegy, hogy a média mit sugall.

A párizsi merényletből a bevándorlásbarát nyugati fősodor azt a következtetést vonná le, hogy nem az újkori népvándorlás megállítására, hanem csupán annak “ellenőrizhetővé” tételére és lassítására van szükség. Az új üzenet szerint “a bevándorlók maguk is a Párizsban látott terror elől menekülnek”, ezért érdemben nem kell változtatni a “nyitott kapuk” politikáján. Véletlenül sem akarnak összefüggést látni a tömeges bevándorlás és a növekvő terrorveszély között.

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Barátok Közt – európai kiadás

2015. november 28.

Akár beismerjük, akár nem, tény, hogy mindenki látott már szappanoperát. A műfaj sajátossága, hogy a történetet írói nagyszámú epizódra osztják, amelyek aztán napi rendszerességgel futnak a különböző csatornákon. Mivel minden nap új epizód kell, az írók kapacitása viszont véges, a konfliktusok és más bonyodalmak megoldása nehézkes, hosszú és életszerűtlen.

Soha nincs olyan, hogy ha az egyik szereplőnek gondja van a másikkal, akkor elé áll és a szemébe mondja, hogy mi bántja. Ehelyett elmegy az érintett barátaihoz, családjához tanácsot kérni. Itt rendre egymásnak ellentmondó információkat kap, amelyeken aztán újra hetekig lehet vívódni, majd végül jön valami új fejlemény, ami miatt lehet újrakezdeni az egészet előröl. A nézők akkor sem maradnak le semmiről, ha a fárasztó munkanapok közben kihagynak egy-két epizódot, mert mikor újra felveszik a fonalat, a szereplők még mindig ugyanazokat a konfliktusokat próbálják megoldani, mint legutóbb.

Olyan ez, mint az Európai Unió és a bevándorlás esete. Persze ez egy modern sorozat, ott pedig fontos a nemek közötti egyensúly: hiába férfiak (Juncker és Tusk) a címszereplők, a valódi főszerepet Angela Merkel játssza. Csak itt a konfliktuskezelés életszerűtlensége nem azt eredményezi, hogy a nézők elfordulnak, hanem azt, hogy lassan tényleg megoldhatatlan lesz a probléma, akkor pedig véget ér a sorozat. Nagyjából minden hétre jut már egy rendkívüli csúcs, amely a migrációval foglalkozik. Mindig ugyanazok a konkrét problémák jönnek elő: túl sokan jönnek Európába; a migránsok többsége illegálisan, mindenféle kontroll nélkül lépi át a határokat; a jelenlegi jogszabályok betarthatatlanok. Erre rendszerint ugyanazok a válaszok születnek: fontos a határvédelem; be kell vonni a Nyugat-Balkán országait a probléma megoldásába; meg kell állapodni Törökországgal. Csak éppen közben nem történik semmi. Az Unió semmit sem tesz, hogy visszaszerezze a kontrolt a schengeni határok felett, sőt azok ellen vizsgálódik, akik tesznek ezért. A nyugat-balkáni vezetők ugyan feltűnnek néha a sorozatban, de még csak nem is mellékszereplők ők, hanem inkább kiemelt statiszták.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A fehér ember terhe?

2017. június 13.

Az „igazságosság” és az „egyenlőség” jelszava alatt tervezett „társadalmi reformokkal” szemben jobb, ha a legsötétebb gyanúval élünk.

Take up the White Man's burden And reap his old reward:
The blame of those ye better, The hate of those ye guard

/Kipling/

Nem olyan régen történt, hogy a francia bíróság ítélet mondott egy olyan ügyben, amelyben a vád franciaellenes rasszizmusból elkövetett nemi erőszak és súlyos bántalmazás volt. Maga a bűncselekmény Párizs egyik elővárosában történt. Az elítéltek azt üvöltötték az áldozatnak: Fehér lány vagy, disznóhúst zabálsz, ezért megerőszakolunk!

Teljes cikk