nyílttársadalom” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 5

Máthé Áron

történész

Hét állítás a CEU ügyről

2017. április 03.

Az alábbi egészen rövid írással nem szeretnék állást foglalni a CEU működésének ügyében, továbbá nem célom kétségbe vonni számos kolléga munkásságát, vagy alkotásait, még továbbá pedig nem kívánom megkérdőjelezni a CEU által felhalmozott tudás értékét. Mindössze a hellyel-közzel hisztérikussá váló tiltakozások mellé szeretnék lábjegyzeteket illeszteni.

1. A „tudomány” mint minőség a társadalomtudományokra nem teljesen úgy érvényes, mint a természettudományokra. Egy olyan skáláról van szó, ahol az egyik végpont a politikai célú kommunikáció, a másik pedig az elefántcsonttorony. Csak néha az a furcsa helyzet áll elő, hogy a politikai kommunikáció komolyan, módszeresen művelt alkalmazott tudományt jelent, az elefántcsonttorony meg tudományos mázba burkolt politikai elképzeléseket.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Itt az új Soros György

2017. június 01.

A Facebook alapító-tulajdonosa, Mark Zuckerberg globális közösségre cserélné a nemzetállamokat.

Amit másfél évvel ezelőtt még sokan összeesküvés-elméletnek bélyegeztek, az ma már ténykérdés. Először 2016 januárjában írtunk arról, hogy Zuckerberg politikai akcióba kezdett: a Facebook ekkor Európa-szerte kampányt indít a migránsokkal kapcsolatos negatív hozzászólások ellen, vagyis politikai alapon cenzúrázni kezdték a közösségi oldal tartalmát. Néhány hónappal később, az amerikai elnökválasztási kampányban Zuckerberg egy beszédében megjegyezte: úgy érzi, tennie kell Trump elnökké-választása ellen. Az, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, hamarosan kiderült. A vállalás ugyanis nem merült ki annyiban, hogy Zuckerbergék tanácsadóként (és anyagilag is) segítették Hillary Clinton kampányát. Ennél többről volt szó. Egykori Facebook-munkatársak (és kiszivárgott belső dokumentumok) arról számoltak be, hogy a közösségi oldal rendszerszerűen szorítja háttérbe a jobboldali-konzervatív témákat. Ekkor már csak az igazán elvakultak tagadhatták, hogy a Facebook egy politikai eszköz a világ ötödik leggazdagabb emberének kezében.

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Az új veszedelemről

2017. november 18.

Egy állam szuverenitására ma már nem csak más államok vagy nemzetközi szervezetek, de eszmék és éppenséggel az azok bűvkörében élő „nem kormányzati szervezetek” is veszélyt jelentenek.

Frappáns felvetéssel állt elő a Lengyelország ellen jogállamiság-eljárást kezdeményező, majd a migránsok kötelező szétosztását megszavazó Európai Parlament ülésének előestéjén Nigel Farage. A brit politika „fenegyereke” – rendkívül tehetséges szónok, aki a Brexit „elérésével” értelmetlenné tette egyébként pártja létét – EP-s kollégáinak írt levelében kezdeményezte, hogy azok valljanak színt a Soros-féle alapítványi hálózathoz való viszonyukról, és hogy a kapcsolati háló felderítésére a parlament állítson fel egy különbizottságot.

Bár a használt tónus és az őszinteség az eurokrácia brüsszeli madárnyelvéhez szokott füleknek talán túl keresetlen, a UKIP-es politikus nyilván releváns témát vetett fel, méghozzá igenis megfelelő nyelvezettel. Farage ugyanis nem is annyira Sorosról, mint inkább a nyílt társadalom eszméjéről elnevezett alapítványi hálózatról beszélt. És bár napjainkban Soros György neve fémjelzi ezt a kripliséggel vegyes ellen-utópiára emlékeztető ideológiát, – ahogy az angol mondja – „van egy pontja” Farage-nak. Ugyanis nemzetközi spekulánsok ide vagy oda, Soros Györgynél sokkal veszélyesebb a nyílt társadalom eszmerendszere maga. Soros pályafutása ugyanis a biológia törvényszerűségei okán egyszer véget fog érni, a nyílt társadalom eszméje azonban itt marad közöttünk. És azon szervezeti infrastruktúra és hálózat is, mely osztja e szellemiséget: mint amilyenek a különböző,  a demokráciát, médiaszabadságot, jogállamiságot méricskélő szervezetek (tudják, a „nagy tekintélyű” Human Rights Watch, Human Rights First, Freedom House), és honi „jogvédő kistestvéreik”, az Amnesty, a Helsinki vagy a TASZ.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A pénz erejével

2017. december 04.

Soros György fölöttébb érdekes figura. Típusának Balzac, ha élne, néhány sort bizonyára szentelne az „Emberi Színjáték”-ban. Könyörtelen spekuláns egyfelől, aki az egyik kezével országokat rendít meg, egzisztenciák sokaságát dönti romba, ám a másik végtagjával, „a világmérnökivel” úgymond javítana, hiszen vagyonának egy részét tudatosan ömleszti az általa üdvözítőnek propagált „open society”-ba, azaz a nyílt társadalomba.

„Nem tehetem, és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit csinálok”, vallja a spekuláns, ami roppant logikus, mert ily módon azután annak rendje-módja szerint rögvest befektethet a romeltakarításba is.  

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

A nemzetek létezéséről

2018. január 03.

A nemzet nem valamiféle társadalmi konstrukció, hanem organikusan létező valóság, ezért annak védelme az ember legtermészetesebb késztetése. Ha ez populizmus, akkor az.

Dívik mostanában progresszívéknál egy szemrehányás konzervatív felebarátaik irányába. E szerint – akár a migrációs válság, akár más kapcsán – a nemzetet mint olyat megóvni szándékozók (ők a nacionalisták) megtagadják a felvilágosodás legszebb örökségét, a tolerancia és a másság elfogadásának parancsát, pedig a nemzet, a nacionalizmus is a felvilágosodás „terméke”. Most éppen a „tekintélyes és befolyásos” Economist szentelt hosszú esszécikket a témának, mely azon lamentál, hogy korunk nacionalizmusa – vagy legalábbis az, amit ők annak neveznek – csak egy égiekkel játszó földi tünemény-e, mely hamar elillan, vagy itt marad közöttünk sokáig? Persze a cikk szerint van „jó” nacionalizmus is – nyilván, populistából is van demokrata Martin Schulz óta –, mely patrióta, nemes, befogadó. De az „új nacionalizmus” (AfD, Nemzeti Front, Orbán, Kurz, Babis, Kaczyński, Trump stb.) paranoid, intoleráns, elhomályosítja a tiszta gondolkodást, a hozzá tapadó „modern” nemzeteszme pedig valójában csak egy kitaláció, egy mesterséges konstrukció – mint amilyenek a nemek is, ugye –, mely pőre fantáziálással mítoszokat gyárt. (Karl Popper is valami hasonlót fejteget nyílt táradalomról szóló könyvében: szerinte a „nemzeti elv (…) mítosz csupán. Irracionális, romantikus és utópikus álom”.) A cikkíró megadja hát az alaptézist: „a mai kor nemzetei a nacionalizmus termékei, és nem fordítva.”

Teljes cikk