Amióta önálló főhatalommal bíró, területileg elkülönült politikai egységek (államok, birodalmak) léteznek, azóta a külpolitikát többnyire, sőt alighanem mindig az érdek, azaz a „szent önzés” mozgatja. A „szent önzést” persze a szereplők, amióta világ a világ, rendszerint valamilyen (vallási, politikai, civilizációs, stb.) érték burkába csomagolják: az egykori spanyol-brit tengeri vetélkedés például a hithű katolicizmus és a renitens anglikánok harcaként jelent meg a korabeli „médiában”, noha valójában a kereskedelmi utak feletti uralomról szólt; de később a britek és a franciák sem vallásháborút vívtak Kanadáért, sokkal inkább az volt a tét, melyikük dominálja a prémkereskedelmet.