migrációskrízis” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 164

Mintha mi sem történt volna

2015. november 16.

Lánczi Tamás

politológus

Az elszánt bevándorláspártiak azoknak a hithű kommunistáknak a szellemi rokonai, akik még a munkatáborban is szentül hitték: Sztálin és az eszme jó, csak a megvalósításba csúszott hiba.

Még tart a pénteki áldozatok azonosítása, de Európa már egy újabb lehetséges terrortámadástól tart. Akik azt hitték, hogy az események kijózanítják Európa bevándorláspárti felét, azok keserűen csalódnak. Európa vezetői hallgatnak. Jó okuk van erre, hiszen ha szembenéznének a valósággal, akkor azonnal le kéne mondaniuk. A valódi okok kimondása helyett inkább álvitákat folytatnak. Valódi intézkedések helyett pedig látszatcselekvés zajlik. A vita most épp arról folyik, hogy honnan és mikor érkeztek a terroristák. Számít ez? Változtat-e valamit, ha a merénylők a múlt hónapban lépték át a határt, vagy már Franciaországban született másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók voltak? Mindez részletkérdés.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Mit tenne most Helmut Schmidt?

2015. november 17.

Régi vágású politikus volt: nem csak szerepelni akart, gondolkodni is szeretett. Mégpedig stratégiában gondolkodni. Megtehette, mert fajsúlyát korántsem spin doktorok, nem imázs-fazonőrök alakították ki – nélkülük is volt neki olyanja. Hozta magával, von Haus aus.

Víziói, azok viszont nem voltak neki.„Csupán” tárgyismerete. Ráadásul tárgyilagos volt. Ha politikai ellenfelei azt mondták, kék az ég, nem azt felelte, szó sem lehet róla, hogy kék volna, hiszen az ellenlábasnak soha, sehol, semmiben sem lehet igaza.

Persze, hogy kék. Ettől azonban még lehetnek vitáink.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Aláírások a betelepítési kvóta ellen és mellett

2015. november 18.

A bevándorlás ügyében az EU-ban továbbra is két álláspont feszül egymásnak: Berlin és Brüsszel a párizsi terrortámadás után csupán ellenőrizhetővé akarja tenni a beáramlást. London, Budapest és a közép-európaiak zárnák a határokat, és ellenzik a kötelező betelepítési kvótát. Most mindkét fél erőt gyűjt: A bevándorlás támogatói továbbra is morális érveket hoznak fel, míg az ellenzők láthatóvá akarják tenni az immáron többségében kritikus lakossági véleményt. Magyarországon az aláírásgyűjtéssel.

A nagy tragédiák megváltoztatják a közhangulatot. 1940-ben Coventry német bombázása elszánttá tette a briteket. A 2001-es New York-i terrortámadás után az amerikaiak már elfogadták a szigorú nemzetbiztonsági szabályokat és a (“terror elleni”) háborút. Idén szeptember elején a tengerbe fulladt szír kisfiú képe rázta meg a világot, és ébresztett — egy időre — részvétet a bevándorlók iránt. Egyáltalán nem mindegy, hogy a média mit sugall.

A párizsi merényletből a bevándorlásbarát nyugati fősodor azt a következtetést vonná le, hogy nem az újkori népvándorlás megállítására, hanem csupán annak “ellenőrizhetővé” tételére és lassítására van szükség. Az új üzenet szerint “a bevándorlók maguk is a Párizsban látott terror elől menekülnek”, ezért érdemben nem kell változtatni a “nyitott kapuk” politikáján. Véletlenül sem akarnak összefüggést látni a tömeges bevándorlás és a növekvő terrorveszély között.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

A nem igazi terror

2015. november 19.

Az ember úgy érzi magát, amikor az iszlamizmusról kell beszélgetni, mint a régi szép időkben, amikor azt bizonygatták az eurokommunisták és társaik, hogy az „igazi” kommunizmus nem olyan, mint amilyen a Szovjetunióban.

Ehhez is kellett azért pár évtized, mely évtizedek alatt a nyugati értelmiség úgy védte a Szovjetuniót, mint gyermekkori plüssmackóját. Tehát, ahogy annak idején a mantra az volt, hogy a szovjetek csak „elferdítették” a csodálatos marxi tanokat, és a marxizmus valójában az egalitárius humanizmust takarja, úgy ma minden egyes iszlamista terrortámadás alkalmával megírják a hivatásos érzékenyítők, hogy ez nem az igazi iszlám.

Nézzük meg közelebbről ezt az érvet. Akik azt mondják, hogy a muzulmánok csak egy töredéke radikális, azoknak természetesen igazuk van: az összes létező becslés valahová 15 és 25 százalék közé teszi a szélsőséges muszlimok arányát a világ muszlim populációján belül. A szélsőségesek aránya tehát valóban egy kisebbség, a világon élő muszlimok többsége békés és mérsékelt. Csakhogy itt arányról beszélünk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ma már több, mint kétmilliárd muszlim él a világon, az a 15-25 százalék korántsem megnyugtató.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A Frau majd megoldja?

2015. november 24.

Azt mondják, Frau Merkel egyetlen mondattal megállíthatná a népvándorlás-cunamit. Nem hiszem. Korábban talán megállíthatta volna, ma már aligha. Rossz mondatot jóval ütni helyre, ez a politikában sem olyan egyszerű. Sokkal bonyolultabb, mint kimondani egy-egy rossz mondatot.

Gyertek csak bátran akárhányan vagytok!, biztatta a migránsokat pár hónapja még Merkel, most meg azt kellene nekik üzennie, bocs, mégse gyertek annyian, Németország megtelt. Akkor meleget fújt, most meg ugyanabból a szájból hideget kellene – nehéz feladvány, nem magától értetődő dolog.

Persze a politikában soha nincsen soha, az üzenetek elég rugalmasak, jó kommunikációval állítólag a fekete is fehérré manipulálható, mégis, van evvel azért itt egy-két bökkenő.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Egy ország, két akarat?

2015. november 25.

Egy ország: az Egyesült Királyság. Két petíció: egy a bevándorlás mellett, egy pedig ellene. Közel ugyanannyi támogató aláírás. Mi történik a szigetországban?

Demokráciáról beszélve sokszor elfelejtjük, hogy az önmagában nem jelent szabadságot, jogállamiságot, nem jelenti az emberi jogok védelmét. Hajlamosak vagyunk a demokráciát összemosni ezekkel a fogalmakkal, pedig a demokrácia valójában mindössze egy eljárást, egy procedúrát jelöl, azt a módot, ahogyan egy közösség meghozza a döntéseit. A demokrácia tehát nem maga a tartalom, csak a forma.

Az, hogy milyen tartalommal telik meg a demokratikus eljárás, attól függ, hogy kik vesznek részt benne. Ha pedig egy terület, egy ország lakossága etnikai és kulturális értelemben jelentősen átalakul, akkor ugyanaz a demokrácia egészen más eredményekhez, más tartalomhoz vezethet.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Fizetett ellentüntetők: van az a pénz(?)

2015. november 26.

A tüntetések és ügyek “sikerességét” azok láthatósága is meghatározza. Hányan vannak egy tüntetésen, hány aláírás gyűlik össze adott idő alatt. De mi van akkor, ha például több a bevándorlásellenes tüntető, vagy a népszerűtlen betelepítési kvótát kell(ene) támogatni? Itt egészítheti ki a pénz a lelkesedést, itt jelennek meg a lelkes önkéntesek mellett az ügynökségek és a fizetett statiszták.

Egy tüntetés sikerét a média híradásai mellett a résztvevők száma határozza meg a leginkább. Sokszor látjuk, hogy több újságíró és rendőr jelenik meg egy “tüntetésen”, mint tüntető maga. Más esetekben pedig az értelmiségi csoportok által lángszavúan meghirdetett ellentüntetés marad el az érdeklődés hiánya miatt, vagy a fotelforradalmárok a like-olástól nem jutnak el a tüntetésig.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Már a menekültek pörgetik a német gazdaságot?

2015. november 27.

Hiába a VW botrány, a menekültek 0,2 százalékponttal pörgetik a német gazdasági növekedést jövőre a Bloomberg közgazdászai szerint. YOLO.

A VW-botrány kapcsán 1 milliárd dollár gazdasági kár éri Németországot, de ezt bőven kompenzálja a 7 milliárd dolláros többlet, amivel a migránsok járulnak hozzá a német gazdasági növekedéshez 2016-ban – írja a Bloomberg német közgazdászokra hivatkozva.

Az érvelés a következő: a 800 ezer migráns ellátása kapcsán jelentkező extra fogyasztási kereslet dobja meg ennyivel a gazdaságot. Vagyis a 80 milliós Németország lakossága 1 százalékkal bővül, miközben a gazdaság teljesítménye 0,2 százalékkal. Káprázatos.

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Barátok Közt – európai kiadás

2015. november 28.

Akár beismerjük, akár nem, tény, hogy mindenki látott már szappanoperát. A műfaj sajátossága, hogy a történetet írói nagyszámú epizódra osztják, amelyek aztán napi rendszerességgel futnak a különböző csatornákon. Mivel minden nap új epizód kell, az írók kapacitása viszont véges, a konfliktusok és más bonyodalmak megoldása nehézkes, hosszú és életszerűtlen.

Soha nincs olyan, hogy ha az egyik szereplőnek gondja van a másikkal, akkor elé áll és a szemébe mondja, hogy mi bántja. Ehelyett elmegy az érintett barátaihoz, családjához tanácsot kérni. Itt rendre egymásnak ellentmondó információkat kap, amelyeken aztán újra hetekig lehet vívódni, majd végül jön valami új fejlemény, ami miatt lehet újrakezdeni az egészet előröl. A nézők akkor sem maradnak le semmiről, ha a fárasztó munkanapok közben kihagynak egy-két epizódot, mert mikor újra felveszik a fonalat, a szereplők még mindig ugyanazokat a konfliktusokat próbálják megoldani, mint legutóbb.

Olyan ez, mint az Európai Unió és a bevándorlás esete. Persze ez egy modern sorozat, ott pedig fontos a nemek közötti egyensúly: hiába férfiak (Juncker és Tusk) a címszereplők, a valódi főszerepet Angela Merkel játssza. Csak itt a konfliktuskezelés életszerűtlensége nem azt eredményezi, hogy a nézők elfordulnak, hanem azt, hogy lassan tényleg megoldhatatlan lesz a probléma, akkor pedig véget ér a sorozat. Nagyjából minden hétre jut már egy rendkívüli csúcs, amely a migrációval foglalkozik. Mindig ugyanazok a konkrét problémák jönnek elő: túl sokan jönnek Európába; a migránsok többsége illegálisan, mindenféle kontroll nélkül lépi át a határokat; a jelenlegi jogszabályok betarthatatlanok. Erre rendszerint ugyanazok a válaszok születnek: fontos a határvédelem; be kell vonni a Nyugat-Balkán országait a probléma megoldásába; meg kell állapodni Törökországgal. Csak éppen közben nem történik semmi. Az Unió semmit sem tesz, hogy visszaszerezze a kontrolt a schengeni határok felett, sőt azok ellen vizsgálódik, akik tesznek ezért. A nyugat-balkáni vezetők ugyan feltűnnek néha a sorozatban, de még csak nem is mellékszereplők ők, hanem inkább kiemelt statiszták.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Kvótaharc: Siker, de még nem teljes győzelem

2015. december 03.

Soros György évi egymillió migránst telepítene be az EU-ba, és ez a szám olvasható Berlin, illetve Brüsszel terveiben is. Hivatalosan még mindig humanitárius érveket hoznak fel, ám valójában a recesszióban lévő eurózóna és EU gazdaságának mesterséges élénkítéséről van szó. A neoliberális gazdaságpolitika elveinek megfelelően persze a költségeket most is az adófizetők viselnék, akiket minderről elfelejtettek értesíteni és megkérdezni.

Hogy mennyi múlik egy választáson, azt mi sem mutatja jobban, mint a 160 000 migráns szétosztását célzó, “vészhelyzeti” kvótáról szeptember 22-én tartott szavazás és a minapi csúcstalálkozó közötti különbség. Előbbin az előző lengyel kormány még a kötelező kvóta mellé állt, így akadályozva meg a blokkoló kisebbség létrejöttét, és Merkel kancellár politikájának látványos bukását. Az új lengyel kormány már a magyar álláspontot erősíti, így most hétvégén már csak a bevándorlást támogató 8 ország vezetője tartott külön tanácskozást, ahol évi 500 000 bevándorló szétosztásának lehetőségét vizsgálták.

Teljes cikk