magyarság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Máthé Áron

történész

Itthon vagyunk

2016. június 04.

Június 4-e van. Trianon évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. Általában kicsit kellemetlen téma ez, régi, lassan száz éves nagy vereségünk, a magyar brand töréspontja.

Szavadban múlt zenéje szólt,

s hívogatott a falu-ölbe.

Arcodra, mondd, a fényt s mosolyt

nem Rapsonné asszony bűvölte?

Áprily Lajos

(Nemzeti Összetartozás Napja a Vereckei-hágón, a honfoglalás millecentenáriumi emlékművénél. Fotó: MTI/Nemes János)

Értelmiségünk baloldali eszméktől megszédült fele igazságosnak tartja, hol azért, mert az „úri Magyarország” kapott egy nagy sallert, hol meg azért, mert egyáltalán, a tradicionális magyar, mint fogalom, ingataggá vált, és hát ugye, a progresszió, az halad. Népünk másik része a pszichodráma-csoportokat idéző világba menekül, fantáziál mindenről, csak ne kelljen együtt élnie a tudattal, hogy egy történelmi vereséget szenvedett nemzet tagja. Mások meg a fogyasztói világ kádári átszüremkedése szerint románozzák le Márton Áron püspököt, vagy nevezik jugó csajnak Ruzsa Magdit. Az előző két felfogás téves, az utóbbi hozzáállás meg leginkább taszító. Trianon nem csak egy adott típusú magyarság-élmény kudarca, hanem mindig mindannyiunké. Másfelől meg nem a permanens vereséget kell benne látni, hanem az örök parancsot, hogy a földről fel kell kelni. Végül, a harmadikként említett fogyasztói, kissé „proli” megközelítés viszonylatában reményt keltő, hogy még egyetemi éveink alatt itt tanuló pozsonyi barátom még részegen is kioktatta az őt leszlovákozó budapesti rendőröket. Talán a legnagyobb fájdalom nem is a minket igazságtalanul sújtó békeszerződés, hanem a szétszakítás, az hogy határok választják el azokat, akiknek az elődeik ezer évig összetartoztak. Határok nem csak térben vannak, hanem a lélekben is. A XX. század olyan határokat, olyan korlátokat rakott ránk, amelyek a lelkünkön túl szó szerint a húsunkba vágnak. Vajon megéri-e magyarnak lenni?

Teljes cikk

Molnár Attila Károly

eszmetörténész

Válasz Orbán Krisztiánnak

2017. március 30.

Kedves Krisztián,

olvastam szerzőtárs, olvastam művedet a magyar gazdaság és politika elmúlt száz évéről. A témád a közgazdaságtan klasszikus kérdése: miért gazdagszanak meg némely országok, és hanyatlanak vagy stagnálnak mások. Közgazdász kutatók tömege foglalkozott ezzel, hatalmas, az összehasonlításokat lehetővé tevő adatmennyiséget mozgatva. Mások inkább intuitíven írtak erről, amely meglátások időnként zseniálisnak bizonyultak. Az a benyomásom, a Te írásod sem az első, sem a második csoportba nem tartozik, inkább egy nem túl eredeti kormánykritika, amiből viszont sok van.

Azt állítod, hogy a politika tehet a felzárkózás elmaradásáról, és az uniós pénzek elmaradásával szükségszerű az újabb összeomlás, amit az elmúlt egy-két évben még csak 43 567-ször olvastam vagy hallottam az igényes és kreatív szakértőktől. Lehet, így lesz, lehet, nem. De érdekes, ahogyan érvelsz, és a haragodat kivetíted az elmúlt száz év magyarjaira. Ebből az következik, hogy Orbán Viktor nem felelős, a magyarok viszont menthetetlenek. Úgy tűnik, némi hezitálás után Te is beláttad TGM jóslatát, miszerint itten vagy SZDSZ-kormány lesz vagy Mucsa (marad).  De erről később.

Teljes cikk