március15” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Forradalom helyett olcsó provokáció

2015. március 15.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Nem először éri provokáció az Orbán Viktor beszédét hallgató tömeget.

Mindenki emlékszik a 2006. október 23-i Fidesz-nagygyűlésre: a résztvevők alig egy perccel a megemlékezés végét követően egy tömegoszlató akció közepén találták magukat – kardlap, gumilövedék, könnygázgránát. Az sem ritka, hogy a baloldali pártok szimpatizánsai erőszakosan lépnek fel. Emlékszünk, amikor a Krétakörös Gulyás Mártont érte fizikai atrocitás a DK rendezvényén. De volt már székházfoglalás és székházostrom is. Az erőszak kultúráját a rendszerváltás után Gyurcsány Ferenc élesztette újjá, és azóta, ha nem is virágzik, de újból és újból kidugja fejét a föld alól.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Elsikkasztott március

2015. március 16.

Március 15-e társadalmi, szociális üzenetét évről évre felülírják a napi politikai csatározások.

Nemzeti ünnepeink demonstrációs forgatókönyve negyedszázada egyazon rugóra jár. A történelmet ilyenkor is mindenki a saját napi politikai helyzetének megfelelően értelmezi, a szereplők vitézül szapulják egymást, hiába az elvileg közös ünnep, nincs vicsorgás-szünet.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Kinek beszélnek?

2015. március 17.

A politikusok politikusul beszélnek, hiába az értelmiségi fanyalgás.

Szinte minden egyes politikai beszéd után megérkezik a Könyvmolyok Társasága, és elkezdi szétszálazni, miben nem stimmel valamely politikus beszéde a forráskritikával, akkurátusan elvégzett tudományos kutatómunka eredményeihez viszonyítva. A méltóságos Társaság a műfajt nem érti.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Március 15. A magyar szabadság napja

2016. március 15.

Az ezer éves magyar államiság második ötszáz évében a magyar politikusok és gondolkodók számára állandó problémát jelentett egy-egy kiemelt birodalmi központhoz való viszonyulás kérdése. Ez a birodalmi központ az évszázadok sűrűjében általában Bécs volt. Külön érdekesség, hogy a birodalmi központból kiszemelt célok és törekvések majdnem mind zsákutcának bizonyultak, míg a magyar érdekek valamiért szinte mindig egybeestek – volna – az összbirodalom hosszú távú, valódi érdekeivel.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át 
A múltnak tengerén, ahol szemem 
Egekbe nyúló kősziklákat lát, 
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

(Petőfi)

(Zászlófelvonás katonai tiszteletadással az 1848-49-es szabadságharc 168. évfordulóján az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren 2016. március 15-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Teljes cikk

A Pukli Párt

2016. március 16.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Mit kíván a magyar nemzet? Igen, kitalálták: egy újabb balliberális pártot.

(Pukli István a március 15-i tüntetésen.)

A március 15-i tanártüntetés szervezői két dolgot szeretnének elhitetni a világgal. Egyrészt azt bizonygatják, hogy szigorúan szakmai célokért küzdenek, a pártpolitika távol áll tőlük. Másrészt pedig azt a látszatot próbálják kelteni, hogy támogatottságuk napról napra növekszik, szinte az egész ország mögöttük áll. Jól hangzó állítások, a kár csak az, hogy egyik sem igaz.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Az álmok győzelme

2017. március 15.

„A földi tüzet a magas álmok vigyázzák” (Weöres Sándor)

169 évvel ezelőtt Magyarországon nem volt hiány az álmokban. Ironizálva persze rávághatnánk: azért, mert az ország lakosainak többsége mintegy félálomban szenderegve élte az életét. Az ország mozdulatlansága azonban csak látszólagos volt, hiszen 1848-ban már közel három évtizede küzdöttek a reformkor közéletének nagyjai, hogy a magyar nemzet ismét lábra álljon. Erő is volt azonban ebben a mozdulatlanságban: a hirtelenkedéstől, a fölösleges változtatástól való ódzkodás. Erő és tehetetlenség mintha egymást kerülgette volna. Magyar nevek ugyan szerepeltek az európai történelemben az elmúlt századokban is, de Magyarország önálló szereplőként nem jött szóba. Belső alkotmányát megőrizte a királyság, de idegen királyai csak nyírni való juhokként tekintettek ránk. Másodosztályú tartomány voltunk, amit éppen csak annyira és úgy kell fejleszteni, hogy abból nemzeti összefogás ki ne alakuljon. A labancok utódai nem hittek a nemzeti önállóságban, míg a kurucok új nemzedéke azt mondta: „A haza minden előtt”. A Habsburg-házból származó nádorok álltak a nemzeti fejlesztések mellé, míg egyes hazai főrendjeink és követőik gond nélkül paktáltak a birodalmi centrummal az ország rovására.

Teljes cikk