liberálissajtó” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

A Külföldiek támadása

2016. január 06.

Lánczi Tamás

politológus

Így szembesül a balliberális sajtó a valósággal.

„Ezerfős külföldi társaság inzultált több tucat nőt Kölnben” – olvashatjuk az egyik hazai hírportálon. Vajon kik lehetettek ezek a titokzatos külföldiek? Egy neveletlen svájci cserkészcsapat? Római ministránsok? Esetleg egy brit bélyeggyűjtő baráti társaság? Rejtély. Egyes beszámolók szerint az elkövetők „feltehetőleg észak-afrikaiak voltak”, de ez persze csak feltételezés. Ugyan, ne csináljuk már.

(A németországi Dortmundban köszöntik az érkező migránsokat 2015 szeptemberében.)

Teljes cikk

A sajtó szabadságáról

2016. január 12.

Lánczi Tamás

politológus

A ballib sajtó mindennel foglalkozik, ha kell, elhallgat híreket, ha kell, kitalálja azokat, csak éppen a feladatát nem végzi: nem tudósít a tényekről.

(Kép forrása: itt.)

Két napja jelent meg a delmagyarorszag.hu oldalon az álhír, miszerint Selmeczi Gabriella is pályázik a Szegedi Tudományegyetem kancellári posztjára („Értesülésünk szerint Selmeczi Gabriella fideszes országgyűlési képviselő is beadta pályázatát.”). Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen jelenleg bárki pályázhat erre a tisztségre, aki megfelel a pályázati feltételeknek. Akár egy képviselő is, ha lemond mandátumáról.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

A negyedik hatalmi ágról

2016. május 12.

Az utóbbi napokban-hetekben nagyot ment a honi politikai sajtó. Kezdődött a történet a vs.hu ügyével, ahol hirtelen a Csipkerózsikák felébredtek, és megpillantották Valóság nagybátyánkat: kiderült, hogy nem a fáról szedik a pénzt, és hogy hirdetések híján valaki fizeti a vacsorát.

Aztán folytatódott a lakattézős Kreatív-interjúval, erről a Mandiner.hu írt. (Olyan nagyon azért nem lepődtünk meg.) A sor a végtelenségig folytatható, szinte mindennapra jut valamilyen önlegitimációs kísérlet, amelynek lényege az, hogy a csúnya hatalommal szemben a különböző független sajtótermékek munkatársai egyenként, és együtt is, intézményesen Jeanne d’Arc-ok. Kivont karddal, szemben a világgal, az igazságért.

(Kép forrása: itt.) 

Egy kicsit a dolog mögé nézve a legviccesebb a sajtó/média önképe. Először is, azt szokták mondani, hogy ők a negyedik hatalmi ág, és mint ilyenek, ellenőrző funkciót töltenek be. A hatalom gyakorlói ugyanis hajlamosak visszaélni hatalmukkal, és a stikliket az ellenőrző politikai sajtó tárja fel. A „hatalmi ágak” közül általában csak kettő a céltáblájuk, a végrehajtó és a törvényhozó – pontosabban, a végrehajtó és a törvényhozó többség. Ám a fékek és ellensúlyok doktrínája szerint a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik. Így, ha a média hatalmi ág, az is ellenőrzésre szorulna – de ezt még gondolatkísérletként sem szabad megengedni, lásd a korábbi ezzel kapcsolatos vitákat. A média hatalmi ág, ám mentességet élvez, hiszen puszta normatív szerepet tölt be, szemben a többi hatalmi ággal – ismét csak: elsősorban a végrehajtóval – nincsenek stiklijeik, visszaéléseik, még talán érdekeik sem.

Teljes cikk

Mindennapi fake news 2.

2018. január 08.

Lánczi Tamás

politológus

Egy igazi gyöngyszemre bukkantunk a liberális álhírgyártás hazai iparában.

„Térfigyelő kamerákat szereltek az ellenzék által támogatott hódmezővásárhelyi független jelölt háza elé.” – olvashatjuk a szélsőbaloldali Mérce blogon. A cikk fő állítása az, hogy a térfigyelő kamerát azért az adott helyen és időben szerelték fel, hogy megfigyelhessék a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás ellenzéki jelöltjét. Újabb ékes bizonyítéka a Magyarországon dúló megfélemlítésnek, diktatúrának és jogtiprásnak!

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

A no-go zónák fejlődéstörténete

2018. március 01.

Két évvel ezelőtt a nemzetközi liberális sajtó megbotránkozva számolt be arról, hogy a magyar kormány szerint több száz no-go zóna van Európában. Az európai nagyvárosokban tevékenykedő újságírók ugyanis még sosem láttak no-go zónát: se Londonban, se Párizsban, se Berlinben, se Stockholmban.

Az lehet, hogy léteznek „sebezhető” és „kockázatos” területek – a svéd rendőrség megfogalmazásában – de ezek nagyon messze állnak attól, hogy a populista no-go zóna elnevezéssel illessük őket. (Az, hogy ezeken a területeken nők egyáltalán nincsenek az utcán, és hogy csak férfiak mehetnek be az éttermekbe és kávézókba, az mellékes kérdés.)

Életkép Stockholm egyik hírhedt külvárosi negyedéből (Rinkeby). A svéd főügyész "háborús zónának" nevezte a területet tavaly decemberben.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Gyurgyák szerint a világ II.

2019. június 25.

Folytassuk tehát a hübrisszel.

(Az írás első része itt olvasható.)

A hübrisz görög szó és többnyire a felfuvalkodott, gőgös emberekre használják, akik nincsenek tisztában saját valós jelentőségükkel, súlyukkal ezért aztán olyan cselekedetekre ragadtatják magukat, melyek visszaütnek rájuk. Mielőtt rátérnénk a gyurgyákiáda elemzésére még egyszer szögezzük le: a hübrisz meglétét és munkáját a szerző abból, a sehol sem bizonyított feltételezéséből vezeti le, hogy Orbán Viktor a hatalom megszállottja és emiatt válik önmaga hübriszének áldozatává.

Itt tetten érhetjük az ősi toposzt, melyben a gaz diktátor elbízva magát önsorsrontóvá válik. Gyurgyák – aki hisz a romantikus irodalmi feldolgozásokban – hiszi, hogy Orbánt is elöntötte már a hübrisz, ami majd az irodalmi szabályok szerint, a vesztét okozza. Ám azt is tudnunk kell, hogy „a gonoszság megbűnhődik”, mint befejezés, pusztán irodalom. A valóságban egyáltalán nem bizonyosan következik be. Hitler például öngyilkos lett, hogy elkerülje a felelősségre vonást, Sztálin ugyanakkor népe rajongó tiszteletétől övezve, ágyban, párnák között hunyt el. A történelem nem ismeri az igazságosságot, azt csak a túlolvasott értelmiségiek képzelik bele.

Hübrisz 1

Itt azt olvashatjuk – a haladás híveinek véleményével tökéletesen egyező módon – hogy hazánk kicsi ország. Mondhatnók nyamvadt. És mint ilyennek, a feltételezett diktátora is hasonlóan kicsi és nyamvadt. Kis ország, kis diktátor. Mármost Orbán ambíciói – szerinte – éppen ezért túlzottak „És csillapíthatatlan nagyravágyására nem fog-e rámenni – mint annyiszor történelmünk során – az ország?” Hogy jól értsük, a miniszterelnök nem azért keveredett konfliktusba Európa uraival, mert a magyarság eminens érdekeit képviselte, – mely érdekek természetesen ütköznek más érdekekkel – hanem mert csillapíthatatlanul nagyravágyó. Hogy miért az? Csak. Mert Gyurgyák mondja és ő ezt (is) tudja. Amúgy, hogy miképpen menne rá az ország, azt nem tudom; tán hadat üzenünk valakinek.

Teljes cikk