kommunizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 40

Máthé Áron

történész

Az ügynöközés buktatói

2017. május 26.

Az elmúlt időszakban úgy tűnik, hogy az úgynevezett „ügynökkérdés” különböző formákban visszatérő eleme a politikai életnek. De mit kell értenünk egyáltalán „ügynökkérdés” alatt? És mik a médiában rögzülni látszó közhelyek ferdítései, csúsztatásai vagy éppenséggel valótlanságai?

Az alábbiakban néhány bevett fordulatot, frázist és féligazságot veszünk végig.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Halál az ávóra!

2017. október 23.

Az októberi forradalom egyik fő jelszava volt. A másik így hangzott: „Ruszkik haza”.

Milyen érdekes, hogy a magyar nép nem akart semmit a szovjetektől, csak békében elválni tőlük. Igen, visszalőttünk, amikor kellett, és igen, megaláztuk a Szovjet Hadsereget. Nem kevesebb, mint Zsukov és Konyev marsallok egyesített ereje kellett ahhoz, hogy november közepéig felszámolják a fegyveres ellenállást.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A kommunizmus új ruhája

2018. február 25.

Az Egyesült Királyságban mintha egy kisebb botrány látszana körvonalazódni.

Jeremy Corbynról, a Labour Party vezetőjéről kiderült, hogy 1986-ban a csehszlovák kommunista állambiztonság, az StB beszervezte. Akik azt hiszik, hogy nem jól olvassák a dátumot, tévednek: igen, a glasznoszty és a peresztrojka idején, a „liberalizálódó” gorbacsovi szovjet kurzus idején. A StB elsősorban persze nem a csehszlovák igényeknek megfelelően dolgozott, hanem a Varsói Szerződésen belüli munkamegosztásnak megfelelően a szovjet gazdák irányításával végezte a tevékenységét. Az előkerült adatok szerint Corbyn közönséges kommunista ügynök, aki sietett elárulni a hazáját. Ezzel persze nem volt egyedül: az angol (szélső)baloldal képviselői akkoriban nem riadtak vissza az olyan elmebeteg kijelentésektől sem, miszerint Thatcher el akarja gázosítani a brit munkásosztályt.

Teljes cikk

Kémvád a brit Munkáspártban

2018. március 07.

Lánczi Tamás

politológus

A liberális elit másfél éve próbálja bebizonyítani, hogy Trump orosz ügynök – mindeddig sikertelenül. Miután a demokraták elbukták a 2016-os elnökválasztást, a CNN kirobbantotta a botrányt: az amerikai hírszerzés információi szerint az oroszok aktívan beavatkoztak az elnökválasztásba, az orosz titkosszolgálat segítette Trump elnökké választását. Ettől kezdve a mainstream média Trumpot az oroszok bábjaként kezelte.

A legtöbb vád már megbukott, sőt az egyik jelentésről az is kiderült, hogy azt maguk a demokraták hamisították. Arról a teljes nemzetközi sajtó által felkapott dokumentumról van szó, amely szerint Trump kampánycsapata kapcsolatban állt az orosz titkosszolgálattal, utóbbiak pedig segítséget nyújtottak a demokraták elleni küzdelemben – ezt a jelentést egy bevallottan Hillary Clinton által fizetett egykori brit titkosszolga állított össze. Egy másik titkosszolgálati forrásról – akinek a CIA közel százezer dollárt fizetett – egyszerűen kiderült, hogy teljesen hiteltelen: a Trump állítólagos orosz kapcsolatait bizonygató dokumentumok valójában összeollózott újságcikkek voltak.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A módszerről

2018. március 27.

„Nincs új a nap alatt”

Mindenféle kacatok között turkálva a kezembe került Harsányi Iván és Szántó György szerkesztésében, 1977-ben megjelent örökbecsű műve, „A nemzetközi munkásmozgalom története”. Valaha olvastam ezt az ordas hazugságokkal, csúsztatásokkal és a párt fenekének tisztogatásával teli művet. Borzalmas volt. Magával a művel nem is untatnám a nyájas olvasót, azonban van ennek a „munkásmozgalom” történetnek egy olyan vonása ami tán számíthat érdeklődésünkre.

Úgy volt az, hogy Marx és tettestársai elvázoltak egy tervet. Egy tervet, mely a társdalom kommunista átalakítását célozta meg. Ők persze nem nevezték tervnek ezt, hanem „történelmi szükségszerűségnek” gondolták, mely mindenképpen bekövetkezik, csak ki kell várni. Lenin és néhány más terrorista azonban nem így gondolta. Ők türelmetlenek voltak és bele is vágtak a lehetetlen megvalósításába. A Szovjetunió – természetének megfelelően – azonnal rátenyerelt az egész „munkásmozgalomra”, létre jött a Kommunista Internacionálé, a Komintern a szovjet vezetés szigorú ellenőrzése alatt. A szigort a legjobban az jellemezte, hogy a jeles szervezet vezetőit időről időre kivégezték. Amit amúgy többnyire tökéletesen meg is érdemeltek, bár sohasem azokért a bűnökért, amelyekkel vádolták őket. Így szabadultunk meg Kun Bélától is hál Istennek.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Miért is lenne jobb a rosszabb?

2018. március 28.

Kampányidőszakban kispadon ül a józan paraszti ész, ha ugyan nem az „árulóknak” fenntartott vádlottak padján. ((A jó ízlést pedig nyugodtan tegyük csak dupla zárójelbe.))

Ilyenkor a fanatikus füleké a jelen, nekik pedig csupán olyasmi a zene, amilyet például Lukács György mondott egykor. A maga szubjektív, de amúgy persze a „haladással” nyilván egybecsengő, „objektív” módján azt állította a filozófus, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb a legjobb kapitalizmusnál. Például Pol Pot Kambodzsája kívánatosabb, mint Olof Palme Svédországa… Hát, neked legyen mondva, Gyuri bácsi.

Az ellenzék mintha az efféle fanatikus haladó hagyományokat követné, azt sugallván, ennél a kormánynál még a legrosszabb oppozíció is jobb. E tekintetben nincs apelláta, nem számít már semmilyen tárgyilagos mérlegelés. Pirulás nélkül mondják, odáig fajult a helyzet, az a tuti, hogy nincs mese, lett légyen bármi, akkor is a rossz a jobb. Még akkor is az, ha ez a rossz, nem csak amolyan átlagosan, szokásosan rossz, hanem éppen a legrosszabb.

Na, ilyenkor áll fel a józan ész, és vissza se nézve ballag az öltözőbe. Legyint, ez most tényleg nem az ő meccse.     

Merthogy bizonyosan nem ez a kormány a lehetséges kormányok legjobbika. De arról ne nyissunk fölösleges vitát, hogy ez a mai ellenzék bizonyosan az elmúlt évtizedek legrosszabbika.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szentségtelen Szövetség

2018. április 06.

Ma Európára és Magyarországra a legnagyobb leselkedő veszély az Európa-ellenes, marxista gyökerű világnézet párosítása az iszlám bevándorlással.

Az ellenzék bel- és külföldi tagozatai, illetve a nyugatosch értelmiség váltakozó intenzitással próbálja Orbán Viktort és a jelenlegi polgári rendszert kádárizmussal, kommunizmussal, sőt, akár neo-bolsevizmussal is vádolni. Mindeközben a régi, megbízható elvtársak fel-fel bukkannak a soraik között. Mindez persze nemcsak a régi kommunistákról szól. A közösségi oldalon feltűnt egy olyan állítás is, miszerint „most április 8-án lesz április 4-e”, vagyis a választás esetleges ellenzéki győzelmét a hazánk szovjetek általi „felszabadításához” hasonlították. A kétségtelenül kommunizmus-gyanús alapjövedelem belebegtetése és reklámozása szintén része a suttogó propagandának. Tölgyessy Péter nemrég megjelent terjedelmes és kanyaroktól sem mentes interjújában szintén nettó kommunizmusra hajazó részletekre bukkanhatunk: „az ellenzék szerint politikai igazságtételre van szükség, amikor (…) egyszerre csaknem minden állampolgári vágy kielégítésére lesz pénz (…). Egyszerűen el kell venni a jövedelmeket és javakat, továbbá a társadalmi pozíciókat a rosszaktól és oda kell adni az arra érdemeseknek, máris minden magyar boldogabban élhet – gondolják legalábbis az ellenzékiek.”.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Piszkos Fred barátsága

2018. június 14.

Közleményt adott ki a DK – ez gyakorlatilag Gyurcsányt jelenti – melyben aggodalmát fejezte ki, hogy esetleg eltávolítják Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Erről nekem Rejtő Jenő örökbecsű figurája, Piszkos Fred jutott eszembe, aki annyira utáltak, hogy amint ő szeretni kezdett valakit attól mindenki azonnal elfordult. Gyurcsány pontosan ilyen alak, akit ő szeret az egyből gyanússá válik.

„...Akkor agyonlőttük őt, s bedobtuk a meszesgödörbe. S mikor a mész elnyelte már, munkánkhoz akkor visszatértünk.”

Brecht: A rendszabály

 

Mindannyian emlékezünk egyik legkulisszahasogatóbb melodrámájára, mikor letérdelt Nagy Imre szobra előtt és azt kérdezte sírástól elcsukló hangon: „Imre te mit tennél?” Imre hallgatott, így aztán Gyurcsány pontosan azt csinálta amit ő: nem kormányzott, sodródott az eseményekkel.

Akár legyinthetnénk is, ugyan már, kit érdekel Gyurcsány véleménye? Nem áll mögötte valós politikai erő, az a néhány rohamnyugdíjas akik stabilan támogatják plusz Nidermüller nem számít sokat. Csakhogy.

A háttérben egy régi vita áll, melynek tétje ’56 emlékezete, illetve Gyurcsánynak és elvtársainak az az állítása, hogy a felkelés tulajdonképpen a kommunisták önkorrekciós kísérlete volt és mint ilyen elsősorban az ő ünnepük. Mint minden hatásos, hazugság ez is tartalmaz igazságokat is. Kétségtelen, hogy magában ’56-ban és annak előzményeiben is nagy szerepet játszottak a kiábrándult kommunisták. Azt már csak én teszem hozzá, hogy szerintem ennek a kiábrándulásnak oka a félelem volt, hogy az egyre paranoiásabb Rákosi-féle vezetés az ő akasztásukon is gondolkodik. Amíg elvtársaik jobboldaliakat, „fasisztákat” akasztgattak, csuktak börtönbe, addig nem ábrándultak ki annyira. De ezt bizonyára csak az én rosszmájúságom mondatja velem.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hatvan évvel ezelőtt?

2018. június 16.

A miniszterelnöknek lehetett volna forradalma, de a forradalomnak nem lett miniszterelnöke? Vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a forradalom miniszterelnöke, de a forradalom mártírja lett? Hatvan éve végezték ki Nagy Imrét, aki nem kért kegyelmet, de bízott a „magyar nép és a nemzetközi munkásosztály” felmentő ítéletében?

1958. június 16-án hajnali öt órakor kivezették Nagy Imrét és másik két elítélt társát a Kozma utcai Kisfogház udvarára. Miután felolvasták előttük az ítéletet és a kegyelmi kérvények visszautasítását (ezt Nagy Imre esetében ügyvédje kérte), felakasztották őket. A testeket először a börtön udvarán földelték el, összedrótozva, kátránypapírba csavarva, majd három évvel később kiásták őket, és az Új Köztemető legtávolabbi zugában helyezték el őket, arccal lefelé temetve, álneveket jegyezve be a temetői nyilvántartásba. Mindeközben a megtorlás ment tovább a maga útján, futószalagon gyártották az ítéleteket, végezték ki vagy küldték börtönbe az embereket.

Teljes cikk

Jelentjük: a Kominform él és virul

2018. június 25.

Lánczi Tamás

politológus

A brit The Guardian publicistája arra biztatja az Európai Uniót, hogy zárja ki Magyarországot a közösségből – olvashatjuk a hasonló hírek kapcsán rendre örömtüzeket gyújtó hazai ballib lapok beszámolóit.

A liberális sajtóban rohamtempóban terjedt a „hír”: lám-lám, már a Guardian írója is ezt mondja, most már aztán tényleg kivágnak bennünket az EU-ból. A magunk részéről furcsának találjuk ezt a perverz kárörömöt, ám a jelenség megfejtése messzire vezetne, ezért maradjunk az eredeti Guardian-írásnál – ez is megér ugyanis néhány megjegyzést.

Először is elgondolkodtató, hogy egy az unióból angolosan távozó ország újságírója milyen alapon osztogat tanácsot annak a EU-nak, aminek már nem tagja, de legalábbis fél lábbal kint van belőle. Persze a cikk szerzője, Owen Jones a maradás mellett agitált, de jelentős véleményformálóként a maga kudarcának is érezheti a Brexitet, szóval nem ártana csöndben maradni. Ez a vita már nem tartozik rá.

Owen Jones szerint "Itt az ideje, hogy bátrak legyünk, és felépítsük a szocialista társadalmat".

Teljes cikk