kommunizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 39

Máthé Áron

történész

A hatodik koporsó

2016. június 16.

1957 januárjától kezdve Magyarország a reménytelenség országává vált. A sortüzek ugyan abbamaradtak, és a hónap végére elült az emigrációs hullám, de a kivégzések megkezdődtek.

Futószalagon küldték börtönbe a forradalmárokat, és zárták internálótáborba a gyanús, megbízhatatlannak minősített, nemzeti-demokratikus gondolatokkal feltűnően megfertőzött embereket. A megtorlás még évekig folytatódott, egyik csúcspontja Nagy Imre és társai kivégzése volt. Mellettük pedig ott álltak – hevertek – az agyonvert, agyonlőtt, vagy felakasztott forradalmárok százai. A nemzet megértette: a nagyhatalmi elrendezésen egyelőre nincs ereje változtatni. 33 évvel később fordult a kocka.

(Orbán Viktor Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.) 

Amilyen reménytelennek tűntek ezek a hónapok, olyan reményteli volt a „csodák éve” 1989-ben. A katarzist kétségtelenül az elhazudott, meghamisított múlt újra-felbukkanása volt. Június 16-án újratemették Nagy Imrét és társait. Legkevesebb negyedmillió ember rótta le kegyeletét a Hősök terén felállított ravatal előtt. Ekkor hangzott el az a beszéd is, ami nem egyszerűen egy politikusi karrier első nagy állomása volt, hanem egy évtizedekre ható politikai program minden eleme is benne volt. Igen, a volt kommunista vezetők tülekedtek, hogy „szerencsehozó talizmánként” megérintsék azokat a koporsókat, de bizony ott volt az a kijózanító mondat is, hogy „a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.”. 20 évnek kellett eltelnie, hogy Magyarország nekikezdhessen a poszt-kommunizmus állapotából való kikecmergésnek. Csakhogy negyedszázaddal a beszéd után néhány ismét fel kell idéznünk néhány mondatot Orbán Viktor akkori beszédéből: „Ha hiszünk a magunk erejében”, „Ha elég eltökéltek vagyunk”, „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit”, „Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk”. Miről van szó?

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Poznan 1956 – avagy lehet-e nemzetiszínű gatyamadzag a kommunistákon?

2016. június 30.

Még a második világháború idején történt, hogy a magyar illegális kommunista mozgalom tagjai egyik konspirált találkozójukon azzal vádolták Ságvári Endrét, hogy „felkötötte a nemzetiszínű gatyamadzagot”. Ezzel a megváltozott taktikára utaltak, amely szerint a helyi, nemzeti sajátosságokat is fel kell használni a kommunisták vezette népfront kiépítésekor. Ságvári persze sietett megnyugtatni elvtársait: erről szó sincs, nincs rajta ilyesfajta ruházati alkatrész.

(Kép forrása: itt.) 

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A totalitás formái

2016. augusztus 23.

Francois Furet, híres francia történész egy fontos kifejezést hagyott ránk, amely a huszadik század legnagyobb hatású politikai mozgalmait írta le: „a totalitárius ikrek”.

A totalitárius ikrek természetesen a náci és a kommunista eszmeiségre vonatkoztak, egyértelmű utalással: a két eszme, illetve a két rezsim egy tőről született, és felépítésében is hasonlatos volt. Furet tudta, hogy mit beszélt, hiszen 1956-ban hagyta ott a Francia Kommunista Pártot, majd megírta a kommunizmust leleplező hatalmas esszéjét. Jó barátságot ápolt a nemrég elhunyt Ernst Nolte német történésszel, aki a másik oldalról közelítve, „A fasizmus korszaka” című könyvében bizonyította be a fasizmus különböző arcainak rokonságát a marxista alapú totális mozgalmakéval.

(Kép forrása: itt.) 

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A mi hőseink

2016. október 06.

1956. október 6-án hatalmas tömeg gyülekezett a Kerepesi temetőnél. A kommunista gyakorlatnak megfelelően a párt hatalmon – és életben – levő vezetői temették újra azokat, akikkel hét évvel korábban testületileg végeztek.

Rajk László maga is nehézsúlyú kommunista volt. Több más bűncselekmény mellett között az ő nevéhez fűződik Pócspetri-ügy, a Magyar Közösség pere – ezen belül Donáth György kivégzése –, a civil társadalom intézményeinek betiltása, az Államvédelmi Osztály hizlalása, és a kékcédulás választások levezénylése.

("Pesti srácok")

Teljes cikk

Máthé Zsuzsa

történész

A fekete Kádár

2016. november 06.

Míg a pesti srácok a végsőkig szembementek a diktatúrával, Kádár a végletekig megalkuvó volt: sajátjai tetemén is sorra átlépett. Ez október 23-a és november 4-e, a hősök és Kádár végső, antagonisztikus ellentéte. Kádár az elmúlás kapujában „visszatekintve mindenkit sajnált”, de bocsánatot kérni nem tudott. Emberként pálcát törni fölötte nem a mi dolgunk, de történelmi szerepét csakis október 23. ellenpólusaként tudjuk megítélni. Kádár János a magyar história fekete lapjára írta magát.

„… mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” – olvasható Magyarország Alaptörvényének preambulumában. Hatvan évvel ezelőtt valóban csoda történt: a kommunista diktatúra és a nagyhatalmak között a második világháború után igaztalanul kialkudott, katonai jelenléttel és nemzetközi szerződésekkel megerősített világrend tizenhárom nap erejéig megdőlni látszott egy kis ország földjén. A szabadság szikrája képes volt fellobbanni egy röpke pillanatra, hogy aztán nemzetünk ismét parázsként, szinte láthatatlanul őrizze szabadságvágyának lángját egészen a rendszerváltásig.

(Kádár János)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A működő szocializmus nem létezik

2016. november 27.

Fidel Castro és Che Guevara képének nem pólókon, hanem legfeljebb lábtörlőkön a helye.

(Fidel Castro)

1966. május 27-én 166 kubait végeztek ki. Mielőtt azonban kivégezték volna őket, átlagosan hét pint [három és fél liter] vért vettek le tőlük. Pintenként 50 dollárért adták el vért az észak-vietnami kommunista rezsimnek. Egy felnőtt ember testében átlagosan 5-6 liter vér van; ha 3,5 liternyi vért levesznek, az eszméletvesztést és bénulást okoz. A vérvétel után két milicista egy hordágyra rakta az áldozatot, és átvitte a kivégzés helyszínére.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

A forradalom felfalja a józan észt

2016. november 28.

A forradalom csak akkor elítélendő, megvetendő, ha barna vagy fekete. Ha a buli színe vörös, akkor mindjárt más a helyzet.

(Fidel Castro és Nyikita Hruscsov 1963. május 1-jén a moszkvai Vörös téren.)

„Noha ellentmondásos személyiség volt, mind hívei, mind becsmérlői elismerték a német nép iránti odaadását és szeretetét, a nép pedig hosszú időn át ragaszkodott a Führerhez. (...) Adolf Hitler egy emberfölötti nagyságú vezető volt, aki közel két évtizedig szolgálta a népét. Legendás forradalmár és szónok volt, aki jelentősen felfejlesztette Németország oktatási és egészségügyi rendszerét. Apám nagyon büszke volt arra, hogy barátjának hívhatta, és amikor ő elhunyt, alkalmam volt találkozni Adolffal”.

Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Bűnös – 70 éve hurcolták el Kovács Bélát

2017. február 25.

A kommunizmus áldozatainak emléknapjára.

„Magyar voltál, ezért!” (Márai)

70 évvel ezelőtt hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Bélát, az akkori legnagyobb polgári párt főtitkárát. Országépítő remény, reálpolitika, cserbenhagyás, terror és a hazugság adták ki ennek a történetnek az összetevőit.

(Kovács Béla kisgazda politikus szobra a budapesti Olimpia Parkban.)

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Tények és tévhitek a kommunizmusról

2017. március 02.

„A kommunizmus – akárcsak a nemzetiszocializmus – a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot” – mondta Orbán Viktor a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Beszédében a miniszterelnök maga is elismerte, hogy a kommunizmus nyugati eredetéről nem szokás beszélni, de talán még ő sem számított arra, hogy szavait ilyen mértékben kiforgatják.

Teljes cikk

Törcsi Péter

kutatási igazgató, Alapjogokért Központ

A kommunizmus egyik utolsó maradványa: a nemzetközi nőnap

2017. március 08.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a marxizmus a liberális gender-ideológusok és a progresszív média akolmelegében talált új otthonra, mint a nemzetközi nőnap. Rövid kitekintésként azért annyit mindenképpen jegyezzünk, meg, hogy a nőnapnál kommunistább „ünnep” kevés maradt fent a rendszerváltást követően.

Szerencsére a kommunistából liberálissá vedlett értelmiségiek már nem ünnepeltetik velünk november 7-ét és hazánk „felszabadulását” sem április 4-én. Viszont egy valami megmaradt nekik, a Clara Zetkin, német szélsőbaloldali feminista (ő tekintett ránk évtizedekig az NDK 10 márkásáról) által meghonosított nőnap ünnepeltetése. Persze, mint minden egyes progresszív kezdeményezést, a nőnapot is egy támogatandó cél köntösébe bujtatják hőn szeretett kulturális marxistáink. Hiszen tényleg minden normális ember úgy gondolja nőnap nélkül is, hogy a nők és férfiak a törvény előtt egyenlők kell, hogy legyenek stb.

Teljes cikk