kommunizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 22

Máthé Áron

történész

A kommunizmus áldozatainak emléknapján

2015. február 25.

Becsapás, ügyeskedés, hazugság, és sok milliónyi áldozat. Ez volt a kommunizmus világszerte.

2015-öt a kormány a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emlékévének nyilvánította. 70 évvel ezelőtt már nagyban folyt a magyar férfiak és nők elhurcolása. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hányan vesztették életüket az itthoni gyűjtő- és tranzitlágerekben, a halálmenetekben vagy a vonatút alatt. Hány magyart lőttek agyon szökés közben, hányan haltak meg tífuszban, vérhasban. Az a diktatúra, ami 70 évvel ezelőtt Magyarországon is megtette az első lépéseket, hogy csaknem fél évszázadra berendezkedjen, mindent megtett, hogy az elhurcoltak emlékét törölje a közösségi emlékezetből, de legalábbis hazugságokat terjesszen róluk, illetve megbélyegezze őket.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

70 éve

2015. április 04.

A magyarországi szovjet rezsim már a szimbolikát tekintve is hazugságban fogant: valójában nem április 4-én értek véget a harcok, hanem április 12-én.

70 évvel ezelőtt Magyarországon már nagyjából elhallgattak a fegyverek. A nyugati határszegélyen a makacsul ellenálló németek még védekeztek. A szovjetek lényegében befejezték az ország meghódítását, és megkezdték a berendezkedést 46 évnyi, végül mégiscsak ideiglenesnek bizonyuló itt-tartózkodásukra. Visszatekintve, látható hogy már a szimbolikát tekintve is hazugságban fogant a magyarországi szovjet rezsim: nem április 4-én értek véget a harcok, hanem április 12-én, továbbá a hadműveletek nem „Battonyától Nemesmedvesig” folytatódtak, hanem a Kárpátok székelyföldi hágóitól Pinkamindszentig.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A „Nulla Év” kezdete

2015. május 08.

A második világháború 1945-ben ugyan véget ért, de az európai békére még több mint négy évtizedet kellett várnunk.

Európában 1945. május 7-én hajnalban a lassan teljesen felmorzsolt német erők vezetője, az elkötelezett náci Alfred Jodl tábornok aláírta Reimsben a feltétel nélküli fegyverletételt elrendelő okmányt. A szovjetek persze azonnal dühösen reklamáltak: egy nappal később Berlinben, Zsukov marsall főhadiszállásán is aláírtak egy azonos okmányt. Az éjfél körüli aláírás és a szovjet időeltolódás miatt már szimbolikusan is két részre osztotta a világot: a Nyugat május 8-án ünnepelte a háború végét, míg a Szovjetek és a keleti blokk május 9-én.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Emlékük újra él

2015. szeptember 24.

1945. szeptember 24-én két civilruhás idegen kopogtatott be a Budapesten 11. kerületében levő Ercsi út 15. szám alatti ház egyik lakásába.

Odabent a család éppen ünnepelt: a szülők a lányuk, Marczin Borbála 18. születésnapjára készült szerény, de a körülményekhez képest kivételes vacsorát tették az asztalra. A lány feltette megmaradt ékszereit, és örömmel készült a közös ünnepre. Úgy tűnt, hogy lassan elfelejthetik a szörnyű közelmúltat, az ostromot, a belövéseket, a hullákat, és a többi, nevenincs gyalázatot – ugyanis a város bevétele során a szovjetek itt is látogatást tettek, és százezernyi más esethez hasonlóan bántak el a háziakkal. A két idegen a zavaros időkben szokatlannak nem tűnő kéréssel állt elő: jönne be a 18 éves Marczin Borbála a hatóságokhoz bizonyos igazolás végett.

Marczin Borbála 8 évvel később ért haza.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Október 23.

2015. október 23.

„Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel.” (Örkény István)

Döntik a Juszufot. 1956. október 23-án estefelé körbeszaladt a hír, először a környéken, majd az egész városban. A szobor kezdetben ellenállt a teherautókra kötött drótköteleknek. Amíg a lángvágók megérkeztek, szinte népünnepéllyé változott a tüntetés, majd utána a szobordöntés, végül pedig a szobor elvontatása és szétdarabolása.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ellenállók és tettesek

2015. november 04.

November 4-e nemzeti gyásznap. Két levert forradalmunk és szabadságharcunk végpontjának emléknapjai szinte egy hónap különbséggel következnek egymás után ősszel: október 6. és november 4.

Mind a két nap egy-egy véres megtorlási hullám szimbóluma lett. Annyi hasonlóság felfedezhető, hogy mind a két megtorlási hullám mellett passzív ellenállási mozgalom bontakozott ki. Természetesen különbség is volt: a Szovjetunió „nagyobb” hatalom volt, és erkölcstelenebb – kiforgatta az ember természetét – és ezért helyi kiszolgálói hatásosabban, könyörtelenebbül és kifejezetten alattomos, sunyi módon jártak el. Az 1956 utáni megtorlás fő adatai mára közismertek: 2500 halott, legalább 228 kivégzett, 26000 hosszabb-rövidebb börtönre ítélt, 170 000 emigráns, és tönkretett életek számolatlan sokasága. Nem voltak válogatósak: a salgótarjáni sortűz száznál is több áldozatát például kifelé a „fasiszta provokáció” számlájára írták, miközben maguk között azon sajnálkoztak, hogy a „valódi” fasisztáknak, vagyis az „ellenforradalmároknak” volt annyi eszük, hogy nem mentek a sortűz színhelyére… A vagyoni kár – például a szovjet nehéztüzérség hathatós közreműködésével szétlőtt főváros – mellett a nem vagyoni kár szinte felmérhetetlen. Az ország gazdaságilag tartósan torz menedzselésével, Kádár szavaival a „hoci-nesze, kis pénz, kis munka” szemlélet bevezetésével, a fusizásba, géemkázásba hajszolt társadalom kiuzsorázásával kommunista utópia nem épülhetett. Nemcsak azért, mivel az egy tagadásra épülő gondolat nemlétező terméke mindössze, hanem azért sem, mert a valóság mindig megcsúfolja azokat, akik erőszakot akarnak tenni rajta. Így mindössze a jóléti társadalom- és a „kapitalizmus” torzképe jöhetett létre.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Kommentár a Biszku-ügyhöz – bevezetés az ’56-os emlékév elé

2016. január 20.

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar!” (Farkas Mihály)

A mottóban idézett szöveg 1947-ben hangzott el Farkas Mihály, Rákosi egyik legközelebbi munkatársa szájából, a súlyosan elcsalt kékcédulás választások után. Jó munkát végeztek: akkora a kommunista diktatúra keretei már készen álltak, már csak néhány lépés volt hátra, hogy a totális rendszer teljes fordulatszámon pöröghessen. 1957-ben, majdnem pontosan tíz évvel a mottóban idézett szöveg elhangzása után Kádár János, az újra-berendezkedő kommunista diktatúra vezetője a forradalom leverését követően Farkashoz hasonló elégedettséggel állapíthatta meg: „Nálunk minden hatéves gyerek tudja azt, hogy proletárdiktatúra van. Azt is tudják, már a kisgyerekek is, hogy a proletárdiktatúrát a párt irányítja, vezeti, testesíti meg.”.  

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A vörös zombi

2016. február 25.

A Szoborparkban egy időben árultak üres konzervdobozt, amelyre az volt ráírva: a kommunizmus utolsó lehelete. És valóban, úgy tűnik, hogy a klasszikus kommunizmus – Észak-Korea zárványától eltekintve – az egész világon lekerült a napirendről.

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Biszku Béla hagyatéka

2016. április 03.

„A pártnak semmi esetre sem szabad minden kérdésben előtérbe kerülnie. A pártnak irányítani kell, de nem formálisan.” (Biszku Béla, 1956. november 11.)

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Az utolsó nagy kommunista főnök, Biszku Béla 94 éves korában elhunyt. Nagy kár, hogy úgy távozott el erről a világról, hogy nem mondhatott a szabad Magyarország bírósága ítéletet fölötte. Ami utána maradt, az sajnos nem más, mint poszt-kommunizmus, vagyis a befejezetlen rendszerváltozásunk húsz éve. Ezalatt a két évtized alatt nemcsak a szimbolikus téren kellett óriási csatákat vívni, hanem a vezető kommunistáknak sem görbült a hajuk szála sem.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Kulturális forradalom Nyugaton is?

2016. május 18.

Fél évszázaddal ezelőtt kezdődött a káosz Kínában.

„Szét kell zúznunk a bevett hagyományokat” (Mao Ce-tung)

(Kínai kisiskolások egy maoista tüntetésen a kulturális forradalom idején.) 

Teljes cikk