iszlámállam” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 17

Bunford Gerda

politológus

iPhone helyett Kalasnyikov

2014. november 22.

A nevelés a demokrácia kulcskérdése. Azonban ha csak magánügyként tekintünk rá, elveszíti közösségmegtartó erejét.

Becslések szerint mintegy 2000, zömében 30 év alatti európai állampolgár harcol az Iszlám Állam seregében. A terrorszervezethez csatlakozó európai fiatalok többsége nem első, és még csak nem is második generációs bevándorló. Nem csak útlevelük, származásuk szerint is európaiak. Mi vesz rá egy francia vagy egy brit fiatalt, hogy családját és barátait hátrahagyva csatlakozzon egy iszlamista terrorszervezethez és fegyvert ragadva harcoljon valamiért, amihez igazából semmi köze?

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Toleranciabajnokság vs. valóság

2015. január 07.

Háborúban nem érvényesek a békés párbeszéd elvei.

Tavaly épp Izraelben voltam, amikor megöltek három zsidó fiatalt Brüsszelben, ketten közülük Tel-Avivból érkeztek. Az izraeli fiatalok keserűen legyintettek az egészre, mondván, nincs ebben semmi meglepő, hiszen Brüsszel egy kalifátus. És ha Brüsszel az, micsoda, vagy mi lesz perceken belül Párizs vagy London – esetleg Berlin? Itt nem pusztán arról van szó, hogy „megjelent a terrorizmus” – ez igaz ugyan, de már rég, és ez nem a probléma gyökere.

Teljes cikk

Böcskei Balázs

politológus

Történelem, köszöni jól van

2015. január 17.

Az elmúlt évtizedek megmutatták: a történelem végét hiába várjuk, az emberi természet kiszámíthatatlan.

Fukuyama korabeli tézisét és levezetését, amely a hidegháború végével a liberális demokráciák győzelmét és a történelem végét hirdette, anno talán csak falakra nem fújták fel – már csak azért sem, mert a falak akkor omlottak le. Az 1989/1990-es évek eufóriája a rendszerváltó országok minden akkor aktuális, de előtte már rejtetten is létező szociális nehézségei ellenére tankönyvekbe, kutatási programokba, publicisztikák kezdő soraiba adaptálódott. Múlt az öröm, de az Európai Unió határainak keletre csúszásával, az eurooptimizmus politikai konformizmusával, a határok nélküliség mítoszával az éppen kifulladó „történelem véget ért” szlogenű pólót forgalmazó boltok még egy mentőövet kaptak.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Európai bevándorlás: Nekünk van igazunk!

2015. május 19.

Magyarország újra téma az Európai Parlamentben. A balliberális pártok nem először akarják Magyarországot szégyenpadra ültetni. Ez eddig sem sikerült nekik, és most ráadásul a bevándorlás témája lehet az EP eddigi legnagyobb öngólja.

Az EU ezer sebből vérzik: Nem sikerült igazán túljutni a gazdasági válságon, recseg-ropog a közös valuta, rekord magasságban a working poor és az ifjúsági munkanélküliség. Az EU perifériáján soha ennyien nem gondolkodtak még hazájuk elhagyásán. Most ráadásul rekordszámban érkeznek a gazdasági bevándorlók. A kvótarendszer javaslatával az EU jelképesen kitette a “Megtelt!” táblát.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Néhány mondat a civilizációról

2015. július 10.

A bevándorlás-vitában felsorakozott az állandó jelleggel érzékenyítő tréningeket vezető élcsapat – holott a foglalkozások megtartására nem érkezett kérés sehonnan.

Mindezzel önmagában nincs baj, amíg nem lesz ezekből az érzékenységekből politikai döntés. Az érzékenyítő tréning vezetői afféle civilizációs elit öngyilkos-alakulatként járnak el (álá Brian élete).

Az alakulat egyik kedvenc érve az, hogy mit szóltunk volna ahhoz, ha 1956-ban a nyugatiak nem fogadják be a menekülő magyarokat. Igen tetszetős érv, csak épp hamis. Kellemetlen belátások következnek.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Lesz-e itt dzsihád?

2015. augusztus 31.

Reméljük, nem. Csakhogy a remény nem politikai kategória.

Továbbá azt is csak remélhetjük, hogy a titkosszolgálatok nem csupán reménykednek ebben, hanem megfelelő információk birtokában vannak (lesznek), ne következhessék be semmi ilyesmi. Az elemző persze se nem politikus, se nem titkosszolga, kizárólag az eseményekben kirajzolódó logika alapján bátorkodik gondolni a legrosszabb forgatókönyvre.

Egyébként sem rossz módszer a legrosszabb eshetőségből kiindulni. Ha arra is felkészültünk, ahhoz képest már csak jobb következhet. Ám ha váratlanul ér bennünket a legrosszabb, az minden reakciónkat megnehezíti.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Néhány tanulság

2015. szeptember 04.

Az ember megpróbál higgadtan beszélni a menekült/bevándorló-ügyről. Egyre nehezebb. Próbáljuk meg, és egyszer végre próbáljunk meg a józan észhez fordulni, amit – látva a megnyilatkozások többségét – sehol sem találunk.

1. A liberálisok, és egyes ellenzéki prominensek tartoznának némi bocsánatkéréssel, amit épp annyira fog bárki megkapni tőlük, mint Petrás Mária. Ugyanis még pár hónappal ezelőtt is „álproblémának” minősítették a bevándorlás kérdését, amit a „kormány generált”, természetesen azért, hogy elterelje a figyelmet Paks 2-ről és Mészáros Lőrincről. Az elterelés annyira jól sikerült, hogy már nem csak ők, hanem egész Európa menekültválságról beszél, a kivételesen kompetens vezetői is – milyen szerencse, hogy ilyenjei vannak! – karitatív generátorokról. Ha igazat írtak volna, ők most mind vétkesek elterelés bűnében.

2. A józanság azért lett hiánycikk, mert a polarizált vélemény mindig a leghangosabb. Akik csak egy természetes emberi érzelemre – a szimpátiára – hallgatnak, azok szemében mindenféle határzár, bevándorlás-korlátozás ördögtől való, embertelenség; akik szerint pedig ide senki ne jöjjön be, azok szerint akár meg is dögölhetnek a gyerekek a Keletinél. Először is, a szükséghelyzetben való segítségnyújtás, emberségesség még nem a nemzet öngyilkossága. Másodszor, ez az akut segítségnyújtás nem ment fel senkit az alól, hogy hosszabb távon gondolkodjon. A dolog nehézsége abban áll, hogy mindkét elvet szükséges érvényesíteni: egyrészt segíteni kell, másrészt szigorú korlátok közé kell szorítani a bevándorlást.  

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Jobb ma egy diktátor, mint holnap egy kalifa

2015. szeptember 15.

Többek közt az a baj a migráns-ügyekkel, hogy a politikai megszólalásokban túlteng az értékvallomás, túl sok a vélemény, de meglepően kevés bennük a realista politikai akarat.

Pedig a politikai migráció oka reálisan felszámolható. „Mindössze” nagyhatalmi egyeztetés, ésszerű konszenzus kellene hozzá, történetesen az, hogy az USA és Oroszország értsenek egyet abban: az Iszlám Állam megfékezése jóval fontosabb annál, mint hogy melyikük utálja, illetve szereti a szíriai diktátort, Aszadot. Nélkülük Észak-Afrikában és a Közel-Keleten aligha lehet stabilizálni a helyzetet, de ha mindketten akarják, akkor igen. Máris megszűnne a politikai migráció akut kiváltó oka, a szíriaiak többsége pedig valószínűleg visszatérne hazájába. Nem lehet olyan fene nagy öröm, gyerekeket, felesége(ke)t összepakolni, minden ingóságot pénzzé téve, útra kelni.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Érted aggódunk, elvtárs, nem ellened!

2015. október 31.

Colleen Bell beszédét elmondta. A ballib sajtó már tálalta is a történetet, ekképpen: „példátlanul kemény” szöveg volt. Nos, ha az ember huszadjára néz meg egy horror- vagy akciófilmet, annak „példátlan keménysége” azért apad néhány megtekintés után. A nagykövet beszéde azért nem éri el az ingerküszöböt, mert ezeket már kismilliószor hallottuk, és a „példátlanul kemény” helyett a „példátlanul uncsi” megjelölés jobban illik rá.

Mindezeket ugyanis már ismerjük a Veesenmayer-Vorosilov vonalon mozgó Goodfriendtől, akit azonban – be kár! – már kivontak a forgalomból. Rá és a kis pontjaira majd a végén visszatérünk.

Mindazonáltal e pontok többsége azért továbbra is megmosolyogtató. Persze, a fékek és ellensúlyok iránti aggodalmat jól ismerjük, ezzel kezdődik a Comprehensive Encyclopedia of Concerns & Worries. Két apró megjegyzés ehhez: először is, mintha az Egyesült Államok csak belföldi használatra szánná ennek alkalmazását. A külpolitikában-geopolitikában nem annyira örül bármiféle féknek vagy ellensúlynak. Másodszor, ha már említésre került az Alkotmánybíróság ügye, egy apró aggódás a részünkről is helyénvalónak tűnik. Mélységes tisztelettel viseltetünk az amerikai megoldás iránt, az azonban nekünk nem fér bele, hogy mondjuk öt nem választott ember döntsön tízmillió ember mindennapjairól, ahogy az történik odaát több százmillió ember esetében. With all due respect, az elmaradott magyarok ennél jobban bíznak a polgárokban.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Párizs hadszíntérré vált

2015. november 14.

Ez egy háború.

Szó nincs arról, hogy most kezdődött volna, és arról sem, hogy ne hirdették volna meg. Több alkalommal is megüzenték: engesztelhetetlen harcot fognak folytatni a nyugati civilizáció ellen a terror eszközével. Számunkra minden ilyen eset megdöbbentő, számítani azonban sajnos lehetett erre. Ígéretet tettek rá.

A háború nem most kezdődött. Ennek a háborúnak az előző felvonásait láttuk New Yorkban, Madridban, Londonban, Toulouse-ban, Brüsszelben, Párizsban most már sokadjára. A nyugati civilizáció pedig egy ideje úgy reagál a hadüzenet fázisát már többszörösen túllépő háborúra, hogy nem vesz róla tudomást; ettől még a háború zajlik, és nem tesszük nem létezővé azzal, ha úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla, vagy, ha nem így nevezzük.

Teljes cikk