Legutóbb a magyar miniszterelnök az előbb körülírt erőt egyenesen „háttérhatalomként” aposztrofálta, amire az hazai sajtó balliberális ága egyből rá is kattant, hiszen a szó hallatán az átlagembernek általában a világot irányító zsidó (máskor meg gyíkember) összeesküvésről szóló borgőzös konteók jutnak eszébe. Holott – így a ballib sajtó – Soros György az egész világon olyan nemes eszmék gyakorlati megvalósításán dolgozik, mint a jogállamiság, a tolerancia, a kisebbségek integrációja – és a többi. Persze érezzük, hogy ennél azért jóval többről van szó.

(Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és tulajdonosa.)

Elsőként azt kell belátni, hogy a „civilizált” világban klasszikus értelemben vett háborúk a második világháború óta nincsenek. Persze „fejlett országok” is vívnak háborúkat, de nem egymás ellen, hanem a világ valamelyik távoli pontján, a „demokrácia védelmében” avatkoznak be a számukra szimpatikus és jövedelmező rezsimek hatalomra segítése vagy hatalmon tartása érdekében. Gyakran azonban a „civilizált országok” nem a saját katonáikat küldik harcba, hanem az érdekeiknek megfelelő csoportot segítik pénzzel, fegyverrel, kiképzőkkel. Még Oroszország sem mert nyílt konfliktust kezdeményezni Ukrajnában, hanem helyette éppen a fenti módszerekkel annektálta az ország területének egy jelentős részét.