görögválság” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 12

Galló Béla

politológus

Miért jelen a múlt?

2015. március 24.

A történelem, a múlt felhasználása a politikai eszköztár része ugyan, de valódi megoldásokat hiába várunk tőle.

Véletlenül sem a tiszteletre méltó hagyományokra, kizárólag a múlt aktuálpolitikai használati értékére gondolok. Hiszen törvényszerű szinte, hogy a jelen problémáival sikertelenül küszködő hatalmon lévő, avagy ellenzéki politikusok időről időre a múlt felhánytorgatásával leplezik, netán magyarázzák kudarcaikat. Bezzeg, ha ez meg ez lett volna, minden másképpen alakul! Például ha annak idején, már az elején nyilvános egy, ától zéig terjedő ügynöknévsor, talán az SZDSZ politikai üszkösödése sem következik be, vagy ha a rendszerváltás után a komcsikat sorra szigorúan előveszik (de egytől egyig ám!), ma már virágoznék Magyarország, hej, micsoda tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne itt!

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Szankciók, euró: görög “all in”

2015. április 07.

Athénnak április 9-én kell egy 450 millió eurós törlesztőrészletet az IMF felé kifizetnie. Talán nem véletlen, hogy Ciprasz miniszterelnök pont holnap, április 8-án utazik Moszkvába.

Ha nem lenne sokszor használt és elcsépelt fordulat, akkor azt is mondhatnánk, hogy Görögország, az EU és az Eurózóna is sorsdöntő hét elé néz. Vegyük sorra, hogy ez a Húsvét utáni, átlagos áprilisi hét miként befolyásolja 2015 európai biztonság- és gazdaságpolitikáját.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Elköszönni fáj

2015. május 18.

Görögország esetleges távozása az EU-ból, az ún. Grexit mellett, Brüsszelt immár a Brexit is nyugtalaníthatja. David Cameron, pártjának mostani fölényes győzelme után, már jövőre népszavazásra bocsátaná a brit távozás opcióját, persze addig sok víz lefolyik még a Temzén.

A görög távozás esélyét a hamarosan kezdődő rigai csúcstalálkozó után talán némileg tisztábban latolgathatjuk majd. Ha az uniós vezetők Rigában rá tudják kényszeríteni Alexisz Cipraszt, hogy felpörgesse az állami vagyon privatizációját, puhulhatnak a görögöknek nyújtott hitelkonstrukciók, de ha nem, akkor a kölcsönzők még inkább bekeményíthetnek, s ezzel tovább nőhet a távozás esélye. Értékes vagyonelemek: kikötők, repterek, vasutak, szerencsejáték-monopóliumok, telekommunikációs jogok stb. szerepelnek a privatizációs étlapon, s ezek elvileg még egy olyan csődközeli állam esetében is vonzóak lehetnének, mint amilyen jó ideje már Görögország. De csak elvileg. Gyakorlatilag Cipraszék egyáltalán nem szeretnék kiárusítani az állami vagyont, gazdaságfilozófiájuk merőben ellentétes az uniós akarattal. A gazdaságpolitikát azonban ez utóbbi diktálja, kérdés, hogy Cipraszék szociáldemokrata gazdaságfilozófiája és a EU neoliberális gazdaságpolitikája – akárcsak esetlegesen is – összeegyeztethető-e. Nem venném fix egyesre az igent. (Bár ha görögök távoznak, jelentős német hitelezői pénzek úszhatnak el. Neoliberális példa-statuálás vagy pénzvesztés? Komoly dilemma ez: a németekben ez csap most össze.)

Teljes cikk

Kóczián Péter

Hagyjuk elmenni a görögöket!

2015. június 24.

Szerintem bepállott az EU-beszéd, s ebből csak akkor lehet kiszabadulni, ha hagyjuk a görögöket kiszállni.

Az egész EU-t áthatja egy kényszer, hogy ez egy olyan projekt, amelyből nem lehet kiszállni. Hogy Európa egysége, meg a kontinens jövője, meg a világbéke, meg mi fene múlik azon, hogy az EU egyre csak bővül, s eggyel sem szűkül.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Mese felnőtteknek: a görög királylány esete az északi udvarlóval és a medvével

2015. július 05.

Egy szerelmi sokszög igaz története.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Nagy múltú nemesi családból származott, elődeit tanítókként ismerték széles e világon. A királylány büszkeséget érzett távoli ősei iránt, de ő már hosszú időn át elnyomottan éldegélt saját palotájában.

Egy szép nyári napon amikor a királykisasszony elég erőssé vált ahhoz, hogy kitörjön az atyai iga alól, messzi földről egy vándor herceg érkezett hozzá. Északi fiú volt, hűvös, kimért, annyira tán nem is vonzó, de az ő családja szebben gyarapodott mint a királylányé, így nagy családi kincstárral vágott neki vándorútjának (azt a feladatot kapta nagyszüleitől, hogy fogja egységbe a környék hercegeit és leányait, hogy sose veszekedjenek többé). A tengerparton sétálva egyszer csak összetalálkozott a lánnyal, akit megsajnált, és hogy soha többé ne kelljen visszatérnie az atyai diktatúrába, eljegyezte őt. Nagyon megtetszett neki a lány földöntúli szépsége, így megígérte neki, hogy mindenben segíteni fogja, míg meg nem halnak.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Görög tovább

2015. július 06.

A cikk írásának pillanatakor még nem volt ismert a görög népszavazás eredménye.

Mindenki tudja, a görög adósság fillérre visszafizethetetlen, tudja ezt Juncker, Dijsselbloem és Frau Merkel is. Alexis Tsipras tehát nem kekeckedett Európa úgymond „nagyágyúival” (szent ég!, milyenek lehetnek a kicsik?!), csupán erre a nyilvánvaló tudásra is apellálva, alkudozott velük. De közös tudás ide vagy oda, egyáltalán nem mindegy, ki-kivel alkuszik. Mert nem csupán a pénz itt a tét, hanem, hogy ki mire mutat majd ezzel példát. Szembeszegülhet-e büntetlenül az új baloldal Európa „nagyágyúival”, avagy az európai társadalmakat mosolytalanul szorongató Frau Merkel kezében marad-e a fakanál?

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Indul a bazi nagy európai OXI kampány?

2015. július 08.

A görög OXI egy régi-új életérzést erősített fel, amit nyugodtan nevezhetünk Westalgiának. A nyugat-európaiak egyre erősebb nosztalgiát éreznek az euró (valójában a globalizáció és a 2004-es uniós keleti bővítés) előtti idők iránt. Most dől el, hogy a turbókapitalizmus eddig ismert politikája folytatódik-e, vagy az Eurózónában – legalábbis egyelőre, pl. egy transzferunió révén – visszatérnek-e egy “szociális piacgazdaság light-ra”?

Eddig főként a Westalgia jobboldali populista változata látszott sikeresnek (Cameron, Marine Le Pen, AfD, FPÖ). Ezek a pártok a kelet-európai vendégmunkások számának csökkentésével, vagy a nemzeti valuta bevezetésével az euró (valójában a globalizáció és a keleti EU-bővítés) előtti életszínvonalhoz való közeledést ígérik. A jobboldali populisták a turbókapitalizmus status quo-ját, annak downsizingra és (adó-)optimalizációra épülő lényegét érintetlenül hagynák, csak többet osztanának vissza szavazóiknak.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Kinél a labda?

2015. július 09.

Görögország vagy kap pénzt a trojkától vagy csődöt jelent.

A ránk zúduló információáradatban ember legyen a talpán, aki átlátja a helyzetet. Amennyiben a politikai nyilatkozatokat nézzük, a kép egyszerű. Csak meg kell fordítanunk, hogy ki, mit mond. A trojka (EU, Európai Központi Bank, IMF) azt, hogy a görögöknél a labda, tegyenek már le végre valamit az asztalra. Ciprasz azt mondja, hogy letettek egy társadalom-párti, növekedésbarát javaslatot, ami reméli, benntartja Görögországot az euróövezetben.

Teljes cikk

A görög megállapodás hat tanulsága

2015. július 13.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Az éjjel elfogadott görög megállapodás legképmutatóbb része valószínűleg maga az elnevezés: mentőcsomag. A feltétel nélküli kapituláció sokkal pontosabb lenne. Lássuk miért:

1.  Görögország elveszítette a szuverenitását. Igaz, valójában ez már évekkel ezelőtt megtörtént, de a most kötött megállapodás üti rá a pecsétet Görögország gyarmati státusára. A felelősök hosszan sorolhatók, kezdve a korrupt görög kormányoktól, a velük összejátszó nemzetközi pénzintézeteken át a görög választókig bezárólag, de itt most nem ez a lényeg. A mostani megállapodás lényege, hogy az utolsó csepp pénzt és vagyontárgyakat is kifacsarják Görögországból a következő években, évtizedekben. A megállapodás egyik sarokpontja a „depolitizált” és „független” privatizációs ügynökség kitétel. Hogy a csodába lehetne független egy privatizációs ügynökség? Kitől? A választott kormánytól? A magyar fülek persze pontosan értik, hogy ez mit jelent.

Teljes cikk

Sziriza – hulló csillag

2015. július 15.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Így nem újult meg az európai baloldal, avagy ha szabadságharcba kezdesz, ne válassz baloldali kormányt.

A kilencvenes évek végén még meredeken felfelé ívelő baloldal karrierje a 2000-es évek közepére leáldozott. Schröder kancellár beült a Gazprom egyik cégének felügyelőbizottságába, Tony Blair belesült az iraki tömegpusztító fegyverekről hamisított jelentésbe, Zapatero egy pénzügyi csődtömeget hagyott Spanyolországra, a szebb napokat látott lengyel utódpárt pedig végleg kiszenvedett. A baloldal hanyatlása, a szokásos jobb-bal ciklikusság mellett valószínűleg arra is visszavezethető, hogy a 90-es évek gazdasági hurráoptimizmusát a kétezres évekre a gazdasági lassulás váltotta fel, 2008-tól pedig stagnálás, sőt hanyatlás kezdődött. A baloldali kormányok redisztributív, osztogató politikája a romló gazdasági környezetben már nem volt fenntartható.  

Teljes cikk