európa” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 82

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Egy övezet, egy út

2015. június 18.

Kína nyugati nyitása

Alig egy hete Kínában jártam. Egészen elképesztő az a fejlődés, amit tapasztaltam a hat évvel ezelőtti utamhoz képest. Nem is elsősorban az infrastruktúrára gondolok, hanem a kínaiak mentalitásában bekövetkező változásra. Annyira lenyűgözött a pekingi repülőtér hangulata (és lekötöttek az otthoni feladataim), hogy mire visszaértem a mosdóból belföldi csatlakozásomhoz, két kapuval és egy prímszámmal arrébb ültem le. Így annak rendje és módja szerint lekéstem a járatom. Mert ki gondolná magyar fejjel, hogy Peking és az onnan repülővel két és fél órára lévő 17 milliós Csuncsing (Chonqing) között fél óránként közlekednek a repülők, sűrűbben mint a volánbusz Miskolc és ’Barcika között. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy velem, a cseppel a tengerben, a homokkal a sivatagban, szóval velem majd annyira készségesek lesznek, hogy pótdíj megfizetése nélkül átfoglalják a jegyem az egyik esti járatra, miután töredelmesen még azt is bevallom, hogy önhibámból maradtam le a csatlakozásomról.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Áradat

2015. július 03.

Úgy tűnik, hogy nemcsak 2015, de a következő évek legjelentősebb kérdése is az lesz, hogy Európa mit tud kezdeni a délről és keletről áradó embertömeggel.

Sok helyen kerítéssel védekeznek az illegális határátlépők rohama ellen. Az USA a mexikói határon évekkel ezelőtt épített ilyen falat, az izraeli fal is régebbi keletű, de gondolhatunk a török-bolgár határra, vagy Ceuta tényleg erődítményszerű kerítésére.

Egy bizonyos: ilyen előzmények után, és a modernkori népvándorlás minőségét figyelembe véve óriási felelőtlenség, amikor a hasonló kerítéseket „Vasfüggöny” névvel illetik. Az utóbbi időben lábra kapott történelmi mémek közül ez csak az egyik. Egy rövid lista következik ezekről a meglehetősen rosszízű vagy egyenesen cinikus tévedésekről:

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

A lovon fordítva

2015. július 11.

Menekültügy. „Remélem, hogy komoly, mert viccnek azért durva lenne”. És ezt most tényleg komoly. Talán a kora középkor óta a legnagyobb és leginkább mellbevágó népvándorlással, menekültáradattal néz most szembe Európa.

A hivatásos relativizálók által erőszakoltakkal szemben a probléma viszont azért lehetetlenebb, mint korábban, mert ez az Európa nem az az Európa. Itt nincsenek nagy, erőtől duzzadó nemzetek, nincsenek erős nemzeti identitástudatok, megszűnt a kulturális identitás magabiztossága. Persze, korábban is többnemzetiségűek voltak az európai államok, birodalmak – de ez a „multietnikumúság” nem az egyenlőségelvűsdi hamis próféciáján nyugodott, mint a kortárs multikulturalizmus. Utóbbi hívei pedig bőszen hirdetik: Európa legyen még befogadóbb, tárja még szélesebbre a kapukat – az, hogy mi lesz az általunk ismert kontinens önképével, azonosságtudatával, másodlagos. Szólok: fordítva ülnek a lovon.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Államvezetők felelőssége népvándorlás idején

2015. július 22.

Sarkozy szerint 2050-re 600 millió afrikainak nem lesz hol laknia, nem lesz elegendő vize és élelme. Hogyan segítsünk rajtuk és magunkon egyszerre?

Van itt egy helyzet. Szíriában 11 millió embernek kellett elhagynia az otthonát. Ebből 7 millió országhatáron belül talált magának menedéket, közel 3 és fél millió a Szíriával szomszédos Törökországban, Libanonban és Jordániában. Ők nagy valószínűséggel a helyzet minél hamarabbi enyhülésében reménykednek és vissza akarnak térni hazájukba, újjá akarják azt építeni. Van ugyanakkor egy fél milliónyi kisebbség, amely vállalja a 2000-4000 km-es utat Európába. Hogy vissza akar-e térni innen és mikor, az jó kérdés. Hogy tudunk-e nekik megélhetést, munkát biztosítani, az is.

Teljes cikk

Orbán Balázs

kutatási igazgató, Századvég Alapítvány

Tusnád után/tusnád előtt, avagy nem lehetne végre a lényegről beszélni?

2015. július 24.

Figyelve, hogy milyen tudományos viták folynak a világban, a honi közélet begyepesedettsége néha elkeserítő. Tegyünk ez ellen, különösen a tusnádi beszéd idején!

Közeledik a miniszterelnök tusnádfürdői beszédének ideje, amely rendszerint a nyári politikai uborkaszezon egyik legnagyobb durranása. A tavalyi beszéd, amelyen Orbán Viktor a nyugati típusú demokráciákon túli, általa illiberálisnak nevezett országok sikerességéről (is) szólt, különösen nagy politikai felzúdulást váltott ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész nyugati tudományos és politikai elit érdeklődését felkeltették a miniszterelnök mondatai, s nyugodtan mondhatjuk, hogy komoly botrány is keveredett belőle. Az olvasási élményeim és a személyes tapasztalataim pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az ún. illiberális beszédhez való hozzáállás – tudniillik az, hogy empátiáival vagy totális tagadással próbáljuk meg értelmezni a mondanivalót – az Orbán-kormányhoz fűződő viszony meghatározó elemévé vált. Nem a beszéd mélyebb rétegeinek megértése számít, hanem hogy valaki elfogadja vagy elutasítja-e azt. Köztes álláspont nincs: az abban foglaltak minimális elfogadása esetén valaki az „orbáni rezsim elvtelen kiszolgálójává”, míg teljes tagadással „a kormányzat legádázabb politikai ellenségeinek csahos kutyájává” válik.

Márpedig ez így bizonyosan nincsen jól. A beszédben felvetett kérdések ugyanis több mint relevánsak: jelenleg alapjaiban határozzák meg a nyugati gondolkodók mindennapjait. Ebbe a termékeny vitába pedig nekünk magyaroknak is be kellene szállnunk, hiszen mi vagyunk képesek hozni a demokráciaépítés tekintetében azokat az értékes tapasztalatokat, amelyekkel a közép-kelet európai demokráciák és a huszonöt évvel ezelőtt végrehajtott rendszerváltozás szolgál. Ilyen szempontokat – sőt, egyáltalán sikeres demokratikus átmenetet – ugyanis nem sok nyugati ország tud magáénak, így azok az országspecifikus helyzetek, amikkel például mi tudunk szolgálni, különösen fontosak lehetnek.

Éppen ezért jelen blogbejegyzésben a demokrácia helyzetével összefüggő pezsgő tudományos vita létezésének alátámasztására egyetlen – véleményem szerint viszont meglehetősen szuggesztív – példát szeretnék részletesebben bemutatni.  Nézzük tehát!

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Európai Egyesült Államok: Nagy tervek és sok kérdőjel

2015. augusztus 01.

Mostanában sorra látnak napvilágot azok az írások, amelyek az Európai Unió válságát a gazdagabb tagállamok (magországok) szorosabb együttműködésével javasolják megoldani.

Előbb a német gazdasági miniszter és francia kollégája sürgették közös írásban egy új Európai Unió létrehozását, amelynek közös költségvetése és közös parlamentje lenne, vasárnap pedig a francia államfő írt hasonlókról. Francois Hollande az Európai Bizottság egykori elnöke, Jaques Delors kitüntetése kapcsán vetette papírra gondolatait az európai álomról (államról), odáig menve, hogy egy új európai kormány felállítását vizionálta. Egybecseng ez a gondolat Martin Schulz minapi nyilatkozatával, melyben az Európai Parlament német elnöke azon szörnyülködött, hogy az Európai Tanácsban ülő tagállami vezetők – horribile dictu – a saját államaik érdekeit képviselik, ezért új megoldásra van szükség. Jól látható tehát, hogy a német-francia tengely teljes erővel azon dolgozik, hogy lerakják az Európai Egyesült Államok alapköveit, ezért szükséges feltenni a kérdést, hogy van-e egyáltalán realitása egy ilyen tervnek. Másként fogalmazva: válhat-e szuperállammá az Európai Unió, illetve annak egy része?

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Merre mész, Európa?

2015. augusztus 10.

Annak idején az európai integráció ideája azon a feltevésen alapult, hogy a gazdaságok egymásra utaltsága, egymásba fonódása jó garanciája a békés fejlődésnek. E szép gondolat eminensen megfelelt a tőkelogika terjeszkedési igényeinek, ráadásul még egy politikai motívum is társult hozzá. Németországot mindenki keretek, sőt abroncsok közé akarta szorítani, de lehetőleg úgy, hogy abban a németek mégse lássanak börtönt, sokkal inkább perspektívát. Azaz, ne legyen többet „német kérdés”.

Méltányos megfékezésüknek két világháború sokszor tízmillió katona és civil áldozata adott „némi” históriai nyomatékot.

Az 1945 után kialakult kétpólusú világ szükségképpen kétpólusú Európát jelentett, az integráció így eleve fél európai – politikai értelemben vett nyugati – integrációnak indult. Demokráciák és közel azonos gazdasági fejlettségi szinten álló országok alkották, hiszen a németek a győztesek nagyvonalú adósság-politikája és a Marshall-segély révén hamar utolérték önmagukat s a korabeli Nyugat-Európát.

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

A Cecil jelenség

2015. augusztus 16.

Mióta július végén napvilágot látott a hír, hogy Walter Palmer, egy amerikai fogorvos kilőtte Zimbabwe híres oroszlánját, mintha másról sem szólnának a hírek. Na jó, lehet, hogy ez túlzás, de az tény, hogy minden magára valamit adó hollywoodi híresség gyászolja a nagymacskát, Palmer rengeteg mocskolódó, fenyegetőző levelet kapott, egyesek pedig egyenesen azt követelik, hogy az orvvadászt fosszák meg állampolgárságától. De nemcsak Amerikát érte el a „Cecile-láz”, Magyarországon is rég nem látott érzelmeket váltott ki az ügy.

Itt akkor gyorsan szögezzük is le: az orvvadászat súlyos bűncselekmény. A magyar büntetőjogszabályok értelmében három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az, aki ilyenre vetemedik. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz a magyar jog az állatkínzás és az orvhalászat tekintetében is. Ez jól is van így. Nem hiszem, hogy bárki úgy gondolná, hogy az élővilág büntetőjogi védelme ne lenne indokolt. Ez következik a zsidó-keresztény kultúrkör teremtett világról és annak védelméről szóló tanításaiból és ezt indokolja az eljövendő generációk érdekeinek védelme is.

Teljes cikk

Téves következtetések

2015. augusztus 28.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A Bécs mellett megtalált bevándorlók tragédiája kezdi rádöbbenteni az európai politikusokat, hogy tényleg nagy a baj. A gond az, hogy téves következtetéseket vonnak le.

Hetvenegy bevándorló, köztük négy gyermek halt kínhalált abban a járműben, amelyet tegnap találtak meg Bécs mellett. A hír letaglózó és józanésszel felfoghatatlan. A migránsok halálát minden bizonnyal embercsempészek okozták, akik magukra hagyták áldozataikat a koporsóvá váló teherautó rakterében. Az első gondolat a részvété, a második pedig az, hogy az embercsempészeket minden eszközzel üldözni kell. Nem lehet kellően hangsúlyozni, hogy a modernkori népvándorlás egyik hajtómotorjai azok a pénzéhes embercsempészek, akik kíméletlenül visszaélnek áldozataik kiszolgáltatottságával és hiszékenységével.

A csempész-teherautó tragédiájával kapcsolatban mai nyilatkozatában az osztrák belügyminiszter biztos átlépési pontokat javasolt az EU külső határaira, ahol szét tudjuk választani a gazdasági bevándorlókat a valóban menedékjogra jogosult háborús menekültektől.

Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter elképzelése jól hangzik. Igazságosnak, racionálisnak, egyszerűnek, fekete-fehérnek tűnik. A probléma csupán az, hogy a politikus felvetése teljesen irreleváns, megvalósíthatatlan és elhibázott. Nézzük meg, miért?

Teljes cikk

Újságírás a tényeken túl

2015. szeptember 03.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A blődség blődség marad, akkor is, ha a The Economistban jelenik meg.

„Let them in, let them earn” címmel jelent meg a napokban egy írás The Economist brit hetilap honlapján. A cikk arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: Európa érdekében áll a modernkori népvándorlással útra kelő több millió bevándorló befogadása. Nem is vesztegetnék szót az írásra, ha nem a világ legtekintélyesebbnek tartott gazdasági hetilapjában jelent volna meg.

A cikk kezdi az unásig ismert közgazdasági érvvel: az elöregedő Európának kellenek a fiatal, erős, friss munkáskezek. Bevallom, én már itt elmerengek, mint egyszeri bölcsész a romkocsmában: a The Telegraph brit napilap által hivatkozott tanulmány szerint ugyanis az elmúlt 17 évben az Európán kívülről érkezett bevándorlók £117,9 milliárd veszteséget generáltak az Egyesült Királyságnak, vagyis ennyivel kevesebb adót fizettek be, mint amennyi transzferben (segély, oktatás, egészségügyi ellátás, stb.) részesültek. (Ugyanebben az időszakban az Európából érkező migránsok hozzájárulása a brit költségvetéshez – befizetett adók mínusz kapott szociális transzferek – pozitív volt, £4,4 milliárd többletet termelve.) A statisztikák szerint tehát a bevándorlók elsősorban nem szorgos munkáskezeket jelentenek, hanem további terhelést a már most is nehezen fenntartható európai szociális ellátórendszereknek.

Teljes cikk