emmanuelmacron” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Galló Béla

politológus

A francia Bajnai

2017. április 24.

Legalább a közvélemény-kutatók megnyugodhatnak: ezúttal nem lőttek mellé. Kicsit ugyan túlbiztosították a dolgot, hiszen az utolsó két hétben Francois Fillont és Jean-Luc Mélenchont is az esélyesek közé sorolták, gondolván, ha váratlanul netán mégis ők futnak be, avagy kettejük közül valamelyikük, lám ők még ezt is előre megmondták.

De nem. Bejött a papírforma.

Emmanuel Macron kb. két százalékot vert rá Marine Le Penre, ők küzdenek meg egymással az elnöki pozícióért a május 7-ei második fordulóban. S persze nem kell hozzá merészség, hogy az előrejelzők ezúttal még magabiztosabban jelentsék ki a tutit: Macron minden Nemzeti Fronton kívüli erőt mozgósítva, szinte „össznépi” összefogással elnyeri majd a köztársasági elnöki címet. Még nem is érvényesítették az első forduló eredményét, de Macron mögé a nemzeti radikalizmustól ódzkodó bal- és jobboldali pártok máris felsorakoztak.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Macron vagy Schulz

2017. május 08.

Macron minapi győzelme vajon nem csábíthatja-e arra Botka Lászlót, hogy bár május végén úgy tűnik, az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként vág neki majd a 2018-as választásoknak, ám a voksolásig hátralévő időben ennek ellenére mégis minél inkább el kellene határolódnia a szocialistáktól?

Korántsem légből kapott a kérdés, még kevésbé akadémikus. Európai, sőt az egész nyugati világban trendi, hogy a hagyományos bal-jobb törésvonalakon úgymond túllépett már az idő, ma sokkal inkább a globalizmus versus nemzetközpontú felfogások küzdelme zajlik, bármit jelentsen is ez konkrétan az egyes országokban.

Teljes cikk

Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Nincs francia kultúra - Macron letette névjegyét

2017. június 02.

A Politico brüsszeli elemző periodika Macron-motiváció címmel még 2016 áprilisában jelentetett meg egy írást. Akkoriban még csak találgatni lehetett Franciaország szocialista gazdasági miniszterének politikai ambícióit, azonban a lap – előrevetítve egy esetleges államfői megmérettetést – nem fukarkodott a pozitív jelzőkben a fiatal francia politikus tekintetében.

Ami Macron-t szerintük különlegessé teszi, az a kora – akkor 38 éves –, a politikai tapasztalatlansága és a „nem érdekel, mit gondoltok” hozzáállása, amivel felbőszíti a saját táborában lévő ellenfeleit. Már akkor azt jelölték meg a fő kihívásként számára, hogy vajon általános népszerűségét politikai erőre tudja-e fordítani az En Marche-sal. Régóta próbál olyan színben feltűnni, mint egy olyan ember, akinek az élete nem a politikától függ, aki bármikor készen állna valami mást kezdeni, ha nem érné el, amit szeretett volna.

Teljes cikk

Akkor most illegitim a francia választások eredménye?

2017. június 12.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A francia választások tanulságai.

A hazai baloldal nagyon örül Macron első körös győzelmének. Az előrejelzések szerint az egy hét múlva esedékes második fordulóban Macron pártja meg fogja szerezni a képviselői helyek 70 százalékát. A francia nemzetgyűlési választásoknak több tanulsága is van:

A franciáknak csont nélkül sikerült beadni azt, ami korábban a magyaroknak nem tudtak. Macron ügyesen játszotta el azt a szerepet, amiben Bajnai kudarcot vallott: jó ütemben vált le a totális népszerűtlenségbe süllyedt Szocialista Pártról, és elhitette a francia választókkal, hogy ő a nagy reformer. Ez az, ami Magyarországon nem sikerült Bajnainak.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Macron csapata: Hazudunk, médiát veszünk, manipulálunk!

2017. augusztus 01.

Vége az új francia elnök politikai mézesheteinek. Macrontól Berlinben megszorításokat és érdemi reformokat várnak az eurózóna elmélyítéséért cserében. III. Napóleon magát Jupiterhez hasonlító reinkarnációja erőből vinné végig reformjait. Bármi áron.

Érdekes cikk jelent meg a Neue Züricher Zeitungban (NZZ), amely Macron stábja és a média viszonyát járja körül a választások előtt és után. Mint tudjuk, a választások előtt és után az két különböző világ, elég csak Angela Merkelre tekinteni, aki 2013-ban azzal nyerte meg a német parlamenti választást, hogy “Hiszen ismernek engem!”, aztán jött a “Minden szírt befogadunk!”.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Szlavkov nem Visegrád

2017. augusztus 28.

Bevallottan a V4-ek és az új tagországok megosztásának szándékával érkezett a múlt héten térségünkbe Macron francia elnök. Elég vastag az arcán a bőr, ráadásul havi majd 3 millió forintért még sminkelteti is.

A megosztott és gyenge hazai balliberális ellenzék úgy tűnik, letett az “oktatás, egészségügy, korrupció” kommunikációs panelről, és a “Moszkva rossz, Brüsszel jó” fordulattal próbálkozik. Aki kimarad mageurópából, az (örökre) lemarad – harsogják. 

Lengyel nővér és vízvezeték szerelő. Korábban tőlük féltek a franciák és hollandok.

Teljes cikk

Nagy tervek Európáról

2018. január 30.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Halomban állnak az Európai Unió megreformálásáról szóló tervek Merkel, Macron és a brüsszeli bürokraták asztalain.

A francia elnök tavaly ősszel jelentette be, hogy „újjáalapítaná” az európai projektet, és a németekkel karöltve kétsebességes Uniót hozna létre. Macron terve szerint az euróövezet országai szuverenitásuk jelentős részét átruháznák az uniós intézményekre, az euróövezeten kívüli országok pedig egy második – lassabb – sebességben vennének részt az integrációban.

Emmanuel Macron a Sorbonne egyetemen ismertette az Európai Unió reformját célzó tízéves útitervét.

Ezzel szemben Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a kormányközi együttműködés és az egyhangú döntések mellett érvel. Egy harmadik álláspontot képvisel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke, aki reformjavaslatában egysebességes Európát vizionált, és különféle módszerekkel csábítaná az eddig kimaradó tagállamokat a mind szorosabb egységbe. Merkelt ugyan egyelőre lekötik a kormányalakítás körüli alkudozások, de biztosak lehetünk benne: nem kell sokat várnunk, és napvilágot fog látni a németek reformjavaslata is.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

A lokalitás szabadsága

2018. október 26.

Nyugat-Európában járva-kelve jól teszi az ember, ha már most a jövő tavaszi európai választásra gondol. Persze ne csak a képernyőt vagy az újságokat keresse; ha tényleg kíváncsi, szimatoljon bele a helyi levegőbe, hiszen ellentétben a közhiedelemmel, a valóság még mindig ezeken az életes helyeken, nem pedig a virtuális világban formálódik. Amit ez utóbbiban láthatsz, bámulhatsz, az csupán egy manipulált – bár szinte mindent elnyelni, elfedni akaró - lenyomat.

Jövő tavasszal az uralkodó neoliberális ideológia sugallatai szerint magas részvétel várható az európai parlamenti voksoláson. Hála az úgymond „újfasiszta” fenyegetésnek, a haladás erői (amin mostanság a multinacionális tőke érdekeinek behódoló és azokkal összefonódó balliberális főáram értendő) összekapják majd magukat, s útját állják a „fasizálódás” tendenciájának. ! No pasarán! – imígyen cseng ma a Wall Street-től Brüsszelen keresztül a londoni Labour Party irodákig hatoló jelszó. Fura egy „népfront” ez. Szegény Dolores Ibbáruri, a legendás antikapitalista, fészkelődhet is a sírjában. (Kínjában.)

Nem tudni, ki és miként tör, avagy nem tör át, de hogy Délnyugat-Franciaországban nyomát se látni az „újfasizmusnak”, az biztos. Pedig e Provance-tól és a Cote d’ Azúrtól balra eső, nagyjából Bordeauxtól a Pireneusokig húzódó, mellbevágóan rusztikusnak megmaradt vidék mindig másként gondolkodott. Mindig szembeszegült az éppen aktuális főárammal, kezdve az albigensektől (katharoktól) a Nagy Francia Forradalmat opponáló Vendée-n át egészen a mai napig.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Nyugaton a helyzet változatlan

2018. november 08.

A midterm minapi politikai eredménye (Trump győzelme a szenátusban, a demokratáké a képviselőházban) egyértelműen jelzi, Amerika egyelőre elnapolta a nagy összecsapást két társadalmi énje (leegyszerűsítve: a fehér és a színes) között.

Trump persze triumfál, mert hivatali ciklusa közepén az éppen regnáló elnök száz éve nem tudta növelni saját pártjának súlyát a szenátusban, Pelosiék pedig azért verik a mellüket, mert a demokraták végre visszaszerezték a képviselői helyek (csekély) többségét.

Senki sem lehet maradéktalanul elégedett, s ilyenkor a politikai kommunikáció szabályai szerint mindkét félnek úgy kell tennie, mintha ő győzött volna. Pedig a Trump-járgány küllői közé a demokraták ezután már bármikor benyomhatják a botot, arról viszont nemigen álmodhatnak, hogy –   így vagy úgy – idő előtti távozásra kényszeríthetik Trumpot. Az elnök marad, Amerika nagy hányada vevő rá és a stílusára, csakhogy az ellenzék ezután még keményebben fogja a… kezét.

Semmi sem dőlt el, aminek előbb-utóbb, jelesül 2020-ban el kell dőlnie.  

De addig: patt.

Teljes cikk