ellenzék” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 70

Teljessé vált az ellenzék kudarca

2019. március 22.

Lánczi Tamás

politológus

A héten helyreállt a parlament működése, az ellenzéki képviselők a decemberi botrány után visszaültek a padsorokba, kérdéseket intéztek a kormánytagokhoz, szavaztak a napirendről.

Előtte hónapokig hitegették saját szimpatizánsaik radikális részét, hogy a parlamenti pulpitus elfoglalása és a tv-székházban történtek után semmi nem fog úgy folytatódni, mint előtte. Ellenállást és forradalmat vizionáltak, pár héttel ezelőtt pedig még esküt is tettek a Kossuth téren, hogy nem asszisztálnak a parlamentben a kormánypártok tevékenységéhez. Helyette utcai akciókkal fogják kikényszeríteni a változást és mindennap gyárakban fogják számon kérni a tulajdonosokon a munka törvénykönyvének alkalmazását.

Az ellenzék nekibuzdulása a választási vereségbe belefáradt ellenzéki szavazóknak kínálta azt az illúziót, hogy a Varsóban, Belgrádban, Pozsonyban és Bukarestben megismert agresszív sablonmódszerekkel gyorsan el lehet söpörni a Fideszt.

Teljes cikk

Jeges vizes vödör újratöltve

2019. március 27.

Lánczi Tamás

politológus

Karácsony Gergely szuperképessége, hogy csak akkor hibázik, ha megszólal. De akkor üzembiztosan.

Zugló polgármestere gyakorlatilag minden levegővételével mond valamit, amivel felbőszíti a szavazókat, vagy egyszerűen csak leleplezi saját alkalmatlanságát.

Tegnap este az ATV Egyenes Beszéd című műsorában mindkét lehetőséget maximálisan kimerítette. Ha jól értjük, a veszteséges zuglói parkolás kapcsán Karácsony nem kevesebbet állított, mint hogy ő tartja a gyertyát a Fidesz-MSZP nagykoalíciónak a kerületben.

Kijelentése több kérdést is felvet. Először is: ha igaz, amit állít, akkor miért asszisztál ehhez a nagykoalícióhoz már közel öt éve? Miért nem tett ellene valamit, és miért csak most beszél róla?

Teljes cikk

Rászámolás

2019. április 08.

Lánczi Tamás

politológus

Gyenge kezdés után erős visszaesés. Így jellemezhetjük a 2019-es budapesti önkormányzati választás ellenzéki főpolgármester-jelöltjei közti előválasztási procedúrát.

Az előválasztás első fordulóját az MSZP kezdeményezésére még február elején tartották. Karácsony Gergely és Horváth Csaba ütközetéből – siralmasan alacsony részvétel mellett – végül a Párbeszéd politikusa került ki győztesen. Az MSZP-P összefogást, valamint a DK-t és a Szolidaritást így Karácsony Gergely fogja képviselni az előválasztás második fordulójában, amelyen – legalábbis elméletben – Puzsér Róberttel fog megküzdeni, akit az LMP és a Jobbik támogat. A Momentum úgy döntött, nem állít saját jelöltet, hanem beáll a győztes mögé. A Jobbik részvételéről egyébként még mindig nem sikerült döntést hoznia az ellenzéki pártoknak, de ez az elmúlt napok fejleményeinek tükrében szinte részletkérdésnek tűnik.

Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy az előválasztás második fordulója, a Karácsony-Puzsér ütközet elmarad. A hétvégén az MSZP, a Párbeszéd, a DK és a Momentum megállapodott arról, hogy közösen indulnak az őszi önkormányzati választásokon, és meg is nevezték a közös kerületi polgármesterjelölteket. A dolog szépséghibája, hogy erről elfelejtették értesíteni az előválasztás további résztvevőit, az LMP-t, a Jobbikot és Puzsér Róbertet. Így hát beindult a szokásos cicaharc, gyakorlatilag ugyanazzal a forgatókönyvvel, mint az összes eddigi ellenzéki összefogósdi. Puzsér stábja vasárnap este közölte Karácsony Gergellyel, hogy felfüggesztik a tárgyalásokat, vagyis gyakorlatilag kiszállnak az előválasztásból, és Puzsér önállóan nekifut a választásnak. Az LMP nem fogadta el az MSZP-P-től kapott ajánlatot, mert az alapján kevesebb kerületben állíthatna jelöltet, mint Gyurcsányék. Karácsony Gergely egy Facebook bejegyzésben így kommentálta a fejleményeket: „Aki jön az jön, aki nem az nem.”

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Egységben az erő

2019. április 13.

Az ellenzéki politizálás minden lépésével közelebb kerül a szórakoztatóiparhoz.

Műfajilag talán a commedia dell’arte nemes hagyományához közelítenek leginkább, ott is a kötelező karakterek játékát színesítik az improvizációk. Az összefogás, a szent szó mögött furcsa dolgokat tapasztalhat a külső szemlélő. Minden beszéd, minden megjelenés ezzel a szóval kezdődik és ezzel is ér véget, ám a kezdet és a vég között egymás csepülése van, szinte kötelező módon. Miért van ez így?

Hiszen, bármily furcsa is, alapvetően igazuk van. Egy kétosztatúra tervezett politikai rendszerben a kisebb-nagyobb pártok csak vergődni tudnak. Ha valóban ki akarják hívnia a jól szervezett, egységes kormánypártokat, akkor nekik is jól szervezett és egységes politikai alakulatra lenne szükségük. Az alapvető kérdés csak az, hogy miért nincs egy ilyen ellenzéki erő. A politikai logika – amire állandóan hivatkoznak – azt diktálná, hogy Fidesszel szemben egy másik pártnak kéne állni, hogy a siker reményében induljanak. Miért nem teszik ezt?

Teljes cikk

Az ellenzék alkalmatlanságáról

2019. április 29.

Lánczi Tamás

politológus

„Sok a patkány az országban” – így válaszolt Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő az ATV reggeli műsorában arra a kérdésre, hogy miért nő a Fidesz támogatottsága.

Az MSZP-s politikus nemes egyszerűséggel lepatkányozta a nagyobbik kormánypárt szavazóit. Az, hogy egy szocialista politikus gyalázkodó hangnemben beszél a magyarokról, szomorú ugyan, de nem meglepő. Az MSZP-ben bevett szokás Magyarországot, és a magyar embereket válogatott módon sértegetni. Persze ettől még Bangóné kijelentése erkölcsi és politikai szempontból egyaránt vállalhatatlan, és összeegyeztethetetlen az országgyűlési képviselői megbízatással. Minden normális párt minden normális képviselője lemondana egy hasonló botrány után.

De nem Bangóné. A szocialista politikusnő lemondás helyett megelégedett egy foghegyről odavetett bocsánatkéréssel a Facebook oldalán, de ezt is csak azért tette, hogy megelőzzön „minden további félremagyarázást”.

Pedig nem ő lenne az első ellenzéki képviselő, aki lemond parlamenti mandátumáról. Az Országgyűlés egy éves munkája során eddig 10 ellenzéki képviselő mondott le tisztségéről. Ez az összes ellenzéki országgyűlési képviselő több, mint 15 százaléka. Ugyanezen idő alatt a 133 fős kormánypárti frakcióból mindössze egyetlen képviselő távozott: Balog Zoltán ismét a Református egyház szolgálatába állt, amely tevékenység az egyház törvényei szerint összeegyeztethetetlen a képviselői munkával.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Fotelpolitika

2019. május 15.

Roppant érdekes figyelni, miként alakítja át a politizálást és ezzel együtt magát a demokráciát is a tömegmédia, azon belül pedig az ún. közösségi média.

Az elmélkedés apropóját egy hír adja, melyet a Népszava című kiadvány tett közzé „Ennyit a választás ellenőrzéséről: Nem jönnek az EBESZ-megfigyelők, és az ellenzéknek is alig lesznek delegáltjai” címmel. A cikk arról szól, hogy az EBESZ nem küld Magyarországra választási megfigyelőket. Pedig, mint elkeseredetten megjegyzik: „Ujhelyi Istvánnal, a DK-s Niedermüller Péterrel és a Momentumos Cseh Katalinnal” kifejezetten kérték ezt, tekintettel a „választási visszaélésekre”, melyeket szerintük már az ügyészség is elismert. Ugyanebben a cikkben az is szerepel, hogy az ellenzéki pártok a több mint tízezer választókörbe csak 1500 megfigyelőt jelöltek. Szemben a mintegy 180000 jelölhetővel. Pedig – mint maguk állítják – ők legalább a választók felét, ha nem a többségét képviselik.

A cikkből az derül ki, hogy az ellenzéki pártok azt szeretnék, az EBESZ végezze el azt a munkát, amit ők nem tudnak, vagy nem is akarnak. Pedig hát nem az EBESZ akar választásokat nyerni, hanem ők, így tán elvárható lenne, hogy tegyenek is érte valamit. Fura helyzet ez. Kétségtelen, hogy a választókörben üldögélni egész nap egyáltalán nem szórakoztató dolog. Az esetek 99%-ban nem történik semmi, van egy pár részeg, esetleg rosszul lesz valaki – ennyi az összes esemény. Nem is csoda, ha kevesen vállalják, valami olyan személyes elköteleződés kéne hozzá, amivel az ellenzéki szavazók – úgy tűnik – egyre kevésbé rendelkeznek.

Valaha – a Facebook előtti időkben – ha valaki részt kívánt venni a politikai életben, akkor gyűlésekre kellett járnia, esetleg tüntethetett az utcán és nem utolsósorban, beléphetett valamelyik pártba. Ezen lehetőségek mindegyike valamilyen személyes részvételt igényelt. Oda kellett menni, ahol az eseményekre valamilyen hatást akartunk gyakorolni és ez természetesen némi erőfeszítést, mi több, kockáztatást igényelt. Egy utcai tüntetésen ki tudja mi minden történhet. Aki a fotelben üldögélést részesítette előnybe, az bizony kimaradt a közvetlen politikaalakítás lehetőségéből. Mára ez a helyzet megváltozott.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Gyurcsány forever 2.

2019. május 28.

A halottkém azon még tűnődhet kicsit, vajon ez még a tetszhalál-e, vagy immár az agónia vége, de akár így, akár úgy, Gyurcsány megmarkolta a kalapácsot, beillesztette az utolsó szöget az MSZP koporsójába.

Közben persze szépen dúdol is nekik, esélyt ajánlva, hogy a szocialisták hasznosabb – értsd: élelmesebb - része nála találjon menedékre. Aki nem, az vessen magára, arra földet rá.

Régi folyamat ez, a végét azonban már a kezdet kezdetén lehetett (volna) látni. Csakhogy igen kevesen látták előre, ahogy mondani szokás, egy kézen meg lehet számolni őket. (Dokument jeszty: annak idején magam is sokszor és sokat írtam erről.)

Gyurcsány, mint a későkádári nómenklatúra reprezentatív újtőkés figurája eleve el akarta foglalni s a maga képére kívánta gyúrni a pártot. Végül ez (teljesen) nem sikerült neki, ám volt egy B-terve is. Amikor az MSZP-ből jókora darabot kiharapva, megalapította a Demokratikus Koalíciót, fél szemmel már akkor is a maradékra sandított. Nem sejthette persze, hogy a szocialisták exponenciális sebességgel száguldanak lefelé a lejtőn, a felkészült Mesterházytól, Botkán át ilyen hamar eljutnak szegény Tóth Bertalan „elnöki” pozíciójáig.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Gyurgyák szerint a világ

2019. június 11.

Nem nagyon olvasgattam eddig Gyurgyák János munkáit. Olvastam, valaha régen, pár tanulmányát és arra a megállapításra jutottam, hogy egy közepesen gondolattalan, ám művelt esszéistával van dolgom, akinek a véleménye nem érdekel.

Az utóbbi napokban aztán a szemem elé került – mit került: tolták – több cikke is. Különösen az utóbbi a „A magyar elit elcecíliásodása és más rendszertünetek” című gondolkodtatott el, mert benne, mint cseppben tenger, tükröződik az ellenzék teljes világa, illetve az a retorikai módszertan, amivel világukat el akarják hitetni velünk.

Mindenek előtt néhány szó a szerzőről. Gyurgyák a Fidesz alapítói közé tartozik, maga írja, hogy egy időben Orbán Viktort a barátai között tartotta számon. Együtt dolgoztak a Századvégnél, ahonnan kivált a mai Ozirisz kiadó, melynek Gyurgyák a vezetője és a tulajdonosa is. A dorogi bányász fiából milliomos vállalkozó lett, nem kis mértékben a kormány által a kiadónak juttatott milliárdoknak köszönhetően. (Ez később még fontos lesz) Mára teljes fordulatot hajtott végre és magát immár a „konzervatív” csoportba sorolja, bármit jelentsen is ez. Megnyilvánulásai, interjúi viszont azt sugallják, hogy gyakorlatilag teljes nézetazonosság áll fenn közte és a haladó ellenzék között. Nagy respektussal is rendelkezik arrafelé, hiszen a ritkaságok értékesek, márpedig a jobboldali táborban – néhány széllelbélelt skriblertől eltekintve – ritka az átálló. A szóban forgó művel kapcsoltban is kizárólag ájult laudációkat olvashattunk a haladó sajtóban. Ennyit a szerzőről, és most lássuk a művet magát.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Gyurgyák szerint a világ II.

2019. június 25.

Folytassuk tehát a hübrisszel.

(Az írás első része itt olvasható.)

A hübrisz görög szó és többnyire a felfuvalkodott, gőgös emberekre használják, akik nincsenek tisztában saját valós jelentőségükkel, súlyukkal ezért aztán olyan cselekedetekre ragadtatják magukat, melyek visszaütnek rájuk. Mielőtt rátérnénk a gyurgyákiáda elemzésére még egyszer szögezzük le: a hübrisz meglétét és munkáját a szerző abból, a sehol sem bizonyított feltételezéséből vezeti le, hogy Orbán Viktor a hatalom megszállottja és emiatt válik önmaga hübriszének áldozatává.

Itt tetten érhetjük az ősi toposzt, melyben a gaz diktátor elbízva magát önsorsrontóvá válik. Gyurgyák – aki hisz a romantikus irodalmi feldolgozásokban – hiszi, hogy Orbánt is elöntötte már a hübrisz, ami majd az irodalmi szabályok szerint, a vesztét okozza. Ám azt is tudnunk kell, hogy „a gonoszság megbűnhődik”, mint befejezés, pusztán irodalom. A valóságban egyáltalán nem bizonyosan következik be. Hitler például öngyilkos lett, hogy elkerülje a felelősségre vonást, Sztálin ugyanakkor népe rajongó tiszteletétől övezve, ágyban, párnák között hunyt el. A történelem nem ismeri az igazságosságot, azt csak a túlolvasott értelmiségiek képzelik bele.

Hübrisz 1

Itt azt olvashatjuk – a haladás híveinek véleményével tökéletesen egyező módon – hogy hazánk kicsi ország. Mondhatnók nyamvadt. És mint ilyennek, a feltételezett diktátora is hasonlóan kicsi és nyamvadt. Kis ország, kis diktátor. Mármost Orbán ambíciói – szerinte – éppen ezért túlzottak „És csillapíthatatlan nagyravágyására nem fog-e rámenni – mint annyiszor történelmünk során – az ország?” Hogy jól értsük, a miniszterelnök nem azért keveredett konfliktusba Európa uraival, mert a magyarság eminens érdekeit képviselte, – mely érdekek természetesen ütköznek más érdekekkel – hanem mert csillapíthatatlanul nagyravágyó. Hogy miért az? Csak. Mert Gyurgyák mondja és ő ezt (is) tudja. Amúgy, hogy miképpen menne rá az ország, azt nem tudom; tán hadat üzenünk valakinek.

Teljes cikk

Az ellenzék csodafegyvere: Isztambul

2019. június 28.

Lánczi Tamás

politológus

A hazai balliberális ellenzék napok óta pezsgőt bontva ünnepli az isztambuli polgármester választás eredményét. Úgy rajongják körbe a szociáldemokrata ellenzéki jelölt győzelmét, mintha ők maguk nyertek volna választást a több mint egy évtizede tartó vereségcunami után.

A hazai ballib politikusok, köztük Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc a török ellenzék sikerén felbuzdulva nem fukarkodtak magvas gondolataikat megosztani a voksolás eredményéről. Többek között arról értekeztek Facebook-bejegyzéseikben, hogy a baloldali ellenzék micsoda áttörést ért el a török fővárosban. Isztambulban. Attól a budapesti liberális értelmiségtől, amely az utóbbi időben a „dolgozószobályából”, a „folytani” és a „szrtájk” szóval ajándékozta meg közönségét, nem is várhatjuk el, hogy tisztában legyen egy közel 80 milliós, Európával szomszédos nagyhatalom fővárosával.

Teljes cikk