ellenzék” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 70

Pindroch Tamás

újságíró

Ellenzék: a negyven egyéni mandátum nem lenne elég

2018. január 11.

A baloldali elemzők és politikusok meggyőződése, ha a 106 egyéni választókerületből negyvenet elnyernek, megakadályozható a Fidesz-KDNP többség a parlamentben. De ez nem így van.

Egyre többen beszélnek arról a balliberális oldalon, hogy a “demokratikus ellenzéki pártok” jelöltjeinek a 106 egyéni körzetből elég negyven választókerületet megnyerni a választásokon, és máris megakadályozták a Fidesz-KDNP abszolút többségét a parlamentben.

A 2014-es választás egyéni választókerületi eredményei

Teljes cikk

Mindennapi fake news 3.

2018. január 24.

Lánczi Tamás

politológus

„Direkt sunnyogott a kormány az 1300 menekült befogadásáról” – bömböli a ballib sajtó.

A lassan egy hete tartó ellenzéki offenzívának valójában semmi köze a bevándorlás kérdéséhez, egyetlen célja a kormány három éve következetesen képviselt – és a szavazók döntő többsége által támogatott – migrációs politikájának hiteltelenítése. Pedig kormányzati sunnyogásról szó sincs, sokkal inkább egy, az ellenzéki média által felépített, hazugságokra épülő lejárató akciónak vagyunk szemtanúi.

Teljes cikk

Tereprendezés

2018. január 26.

Lánczi Tamás

politológus

Soros György meglepő kijelentést tett a davosi világfórumon tartott sajtótájékoztatóján. Az amerikai milliárdos kijelentette, hogy az ellenzéki pártok valójában nem is érdekeltek az Orbán-kormány megbuktatásában, hiszen Orbán a kenyéradójuk.

Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit, és a többi ellenzéki pártban is vannak kémei – mondta a spekuláns. Soros ennél jobban nem is vághatott volna alá az ellenzéknek.

Szavai első pillantásra teljesen értelmetlennek tűnnek, hiszen azoknak a pártoknak okozott óriási kárt, amelyeket évek óta ő maga tart el, és amelyek mindeddig feltétel nélkül kiszolgálták, testükkel védelmezték az amerikai milliárdost.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Öngólok hétvégéje

2018. január 29.

A Fidesz-KDNP még ki se futott a pályára, de az ellenzék máris jó pár góllal terhelte meg a – saját –hálóját.

Soros György nyitotta meg a sort a kies Davosban: végleg sikerült igazolnia, hogy talán mégsem egészen érdemtelenül került fel arra a sokat emlegetett plakátra. Az, hogy a népvándorlásról mi a véleménye, eddig is tudvalévő volt, most viszont azt bizonyította be, hogy a magyar belpolitika komoly tényezője, ismeri a pártok legféltettebb titkait, naprakész a politikai zsetonok adásvételében.

Honnan tudja mindezt a messzi távolból, rejtély, de hát miért ne lehetnének neki is titkai? Persze ne zárjuk ki, itt is pusztán csak spekulál.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Coming out

2018. február 01.

Minap egy tv-szereplésem után igencsak kiérdemeltem néhány blogger kitüntető figyelmét, s noha érdeklődésünk korántsem kölcsönös, pár megjegyzést mégis fűznék ehhez.

Félrenézni valamit emberi jog, gyakran előfordul, és a csúsztatásoknak sincs hírértékük. Névvel ellátott tévedéseik nyomán azonban orcátlan kommentelők bátor hada zúdult rám, s azt pattogják, hogy a baloldal árulója vagyok. Nem ilyen szépen mondják, de hát az orcátlansághoz ritkán járul stílusérzék.

Legyinthetnék rájuk, mondván, műfajuknak eleve az a funkciója, hogy ezen keresztül, akár egy leeresztő csatornán, szagosan távozzék a közéleti fölösleg. Csak hát senkinek sem kötelező tudnia, mi is hangzott el egy (visszanézhető) reggeli tévéműsorban, ezért foglalom itt röviden össze.

A migrációról kérdeztek, annak apropóján, hogy a sokszínű ellenzék rendkívüli parlamenti ülésen kívánta szóvá tenni kifogásait. Történetesen azt, hogy a kormány oltalmazottként befogadott kb. másfél ezer tényleges menekültet, miközben egész kampánystratégiáját a zéró-összegű befogadás üzenetére építi.

Próbáltam elmagyarázni, van némi különbség a közvetlen életveszély elől menekülő, kötelezően oltalmazandó személy valamint a gazdasági megfontolásból (esetleg csak átmeneti) migráns és a bevándorló között. Továbbá, hogy az Európába mindeddig jószerivel ellenőrizetlenül áramló tömegeket milyen nehéz e három kategória alapján rigorózusan megkülönböztetni, hiszen a kérdezőknek mindenki azt mond, amit akar, s ily módon a politika akár manipulálhat is velük. Akár még, horribile dictu, a magyar belpolitika és közvélemény szereplői is.

„Kritikusaim” ezzel szemben azt állítják, a migrációt szerintem az ellenzék emelte kampánytémává.

Legnagyobb sajnálatomra ennél azonban sokkal keményebbet és pontosabbat mondtam.  

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

PirosZöld

2018. február 09.

Nagyjából körvonalazódik már, hogy 2018 tavaszát követően milyen versenyfutásra számíthatunk az úgynevezett baloldalon.

A kormányváltás kirakatpolitikája mögött valójában régen megkezdődött már a helyezkedés, hogy aztán április 8-a után minden baloldali szereplő a lehető legkedvezőbb start-pozícióhoz jusson.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Boby Ewing az MSZP-ben

2018. február 15.

Amikor egy sorozat ellaposodik és csökken a nézettsége, gyakran egy vendégszínészt kerítenek, vagy visszaírnak a sorozatba egy népszerű karaktert. A Dallasban Boby Ewing, a Barátok köztben Magdi anyus támadt fel, és most éppen Karácsony Gergely játssza el a szocialisták megmentőjének szerepét. Elődje, Bajnai Gordon az elbukott választás után rögvest ki is lépett a szerepből.

Táncolt az MSZP kongresszus. Persze a csoportképen azok voltak láthatóan vidámabbak, akiknek előkelő hely jutott, mint a kvótapárt két biztos befutó női politikusa, Kunhalmi Ágnes és Gurmai Zita. Az első tíz helyén ne is keressünk további nőket, a gender tudatosságot a lista egészén kell számon kérni, hangzik a szigorú hivatalos válasz.

A baloldal megmentője visszatért. 

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Szivárványkoalíció? Hagyjuk már!

2018. március 07.

A hódmezővásárhelyi időközi választás galvanizálta a teljes ellenzéki összefogást vizionálók táborát. Bár a közvéleménykutatási adatokból jelenleg is az látszik, hogy a szivárványkoalíciónak sincs esélye elnyerni a mandátumok többségét, egy rövid időre játszunk el a gondolattal: mi van, ha mégis?

Csak a sajtóhíreket olvasva tényleg úgy tűnhet, hogy minden korábbinál nagyobb az esély a teljes ellenzéki összefogásra. A ballib oldalon régóta meghatározó véleményformálók és sajtótermékek már hónapokkal ezelőtt elhagyták a „demokratikus ellenzék” fordulatot, amellyel a „valódi ellenzékiek” megkülönböztették magukat a Jobbiktól; és a Jobbik is réges-régen elfelejtette már, hogy ki is vezényelte azokat a szemkilövetéseket és lovasrohamokat, amelyek miatt érzett jogos harag párttá kovácsolta a nemzeti radikális mozgalmat. Jelenleg éppen az LMP készül bebizonyítani, hogy nem lehet más a politika, a Momentum pedig… Nos, ha valaki tudja, hogy ők mit akarnak, annak bizonyára tényleg van kristálygömbje.

De lépjünk most túl a ki kivel van és kit utál történeten, ne foglalkozzunk azzal sem, hogy a kis pártok hogyan érik el az 5 %-os küszöböt, ha a visszalépésekkel minimalizálják a töredékszavazataikat, hagyjuk figyelmen kívül a közvéleménykutatásokat, mert jelen írás alternatív univerzumában már április 9. van, a Fidesz-KDNP pedig 99 mandátum megszerzésével elveszítette többségét az Országgyűlésben. Ennek megfelelően az ellenzék 100 mandátumot szerzett, bejutott az MSZP, a Jobbik, a DK, az LMP, a PM, az Együtt, a Momentum, de még a Liberális Párt is. Persze nem mindegyik szerzett annyi mandátumot, hogy frakciót alakítson, de minden nyertes a saját pártja sikereként értékeli a választásokat a médiában, az Országgyűlés alakuló ülése pedig még olyan messze van. Természetesen a Fidesz is győzelmeként kommunikálja az eredményt, hiszen messze a legtöbb mandátumot szerezték országszerte.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Egy kis matek

2018. március 26.

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson.

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson. Az első fordulóban a jogosultaknak akkor 70,53, a másodikban 73,51 százaléka szavazott. Érdekes volt ez abból a szempontból is, hogy a második fordulóban általában (egy kivétellel) mindig kisebbnek bizonyult a szavazói hajlandóság.

2014-ben az első egyfordulós választási szisztémában 61, 24 százalék ment el voksolni, ez volt a második legalacsonyabb részvételi arány a rendszerváltozás után. Ennél is kevesebbet 1998-ban regisztrálhattak, pontosan 56,26 százalékot. (Megjegyzendő, hogy a továbbiakban az egyfordulós rendszert a kétfordulós szisztéma első – általában magasabb – részvételi adataival érdemes összehasonlítani.)

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A futóbolond

2018. április 03.

A magyar nyelv egyik igen kifejező jelzője a futóbolond, egyesül benne a zavart elme és az ebből fakadó értelmetlen, túlmozgásos aktivizmus.

Ilyen szereplő bőségesen akad a magyar közéletben, hiszen két dolog is kedvez elszaporodásuknak. Az egyik az általános értelmiségi nívótlanság, ami az elemi logika és józan ész tagadásában nyilvánul meg, a másik pedig a szinte határtalanná növekedett közlési lehetőség. Az oktalanságnak valóságos matadorai keletkeznek, a közélet hulló- és állócsillagai, akik monomániáikat és az abból levonható „következtetéseiket” folyamatosan osztják meg velünk. Egy ilyen alakról szólnék alább.

Béndek Péter régi kedvencem. Egy időben feladtam a küzdelmet és nem írtam róla, egyszerűen belefáradtam a kilátástalan küszködésbe. Most azonban – a választások közeledtével – hősünk aktivizálta magát és temérdek írással kínoz bennünket. Nem tudja visszatartani a tintát. Ez még nem váltotta volna ki belőlem a reflexió igényét, ám olvasom egy zárt csoportban, hogy bizony még a nemzeti oldalon is vannak akik komolyan veszik, mi több, idézik és hivatkoznak rá. A konkrét ok, barátunk legújabb irománya, amely a hangzatos „Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?” címet viseli. Nos, nézzük, hogy Béndek szerint miért tesz egy „konzervatív” ilyet. Szeretném előrebocsájtani, hogy nem kívánok egy „Mi a konzervativizmus?” vitát nyitni. Sem a terjedelem, sem pedig az alkalom nem megfelelő erre, továbbá kedvem sincs hozzá. Kizárólag a Béndek által leírt szöveget szeretném szemügyre venni.

Teljes cikk