bevándorlás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 55

Hódmezővásárhely 6 tanulsága

2018. február 28.

Lánczi Tamás

politológus

1. Soros, Simicska és Brüsszel nem adták fel. Az általuk pénzelt és ideológiával ellátott csapatok az utolsó töltényig küzdenek.

2. Egymásra találtak és szövetséget kötöttek a Fidesz ellenfelei. Hódmezővásárhelyen jól megfért egymás mellett a jobbikos kampányfőnök és a DK-s aktivista, akik együtt tolták a „független” jelölt kampányát.

3. Az ellenzék végig tagadni fogja az együttműködés nyilvánvaló tényét. Mind a finanszírozók, mind a pártok szintjén létrejött a szövetség, ezt azonban a továbbiakban is titkolni és tagadni fogják, miközben a háttérben összejátszanak. Azért tesznek így, mert a szavazóik egy része nem nézné jó szemmel ezt az együttműködést.

Teljes cikk

Az olasz választások tétje

2018. március 02.

Lánczi Tamás

politológus

A vasárnapi választások tétje az, hogy Olaszország folytatja-e a kontrollálatlan illegális migráció politikáját, vagy a bevándorlás-ellenes erők veszik kezükbe az ország irányítását.

A parlamenti választások előtt álló Olaszország számos gazdasági problémával küzd. Az olasz államadósság töretlenül növekszik (2016-ban a GDP arányos államadósság 132,6 százalék volt), miközben a gazdaság stagnál, és a munkanélküliség sem javul érdemben (a fiatalok körében 37,8 százalék volt a munkanélküliség 2016-ban). Az olasz gazdaság tehát nincs jó állapotban – finoman fogalmazva.

Van azonban egy téma, ami a gazdasági kérdéseknél is jobban foglalkoztatja az olaszokat: a migráció. Olaszországot rendkívül súlyosan érinti a migrációs krízis, a közép-mediterrán útvonalon mind a mai napig óriási a nyomás. Az embercsempészek és a Soros-civilek gyümölcsöző együttműködése („mediterrán taxi”) oda vezetett, hogy 2016-ban 181 436 újonnan érkező migránst regisztráltak az olasz hatóságok. Az összehasonlítás kedvéért: négy évvel korábban, 2012-ben mindössze 24 200 bevándorló érkezett Olaszországba.  

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ki gerjeszti a migrációs válságot?

2018. július 14.

Három évvel ezelőtt, 2015 nyarán kezdett körvonalazódni, hogy mégis létezik olyan, hogy migrációs válság. Először érdekes módon a létét is tagadták, utána meg beismerték, hogy hát igen, létezik, de természetesen nem migrációs, hanem menekült-válság.

Érdekes ez a logika: amikor kiderül, hogy nem menekültválság, hanem migrációs, akkor meg az az érv bukkan fel, hogy hát mit tegyünk, ez egy elemi csapás, ez van, ez úgyis lesz, minek ellene küzdeni. Mindeközben a tömegesen megjelenő agysebészek, atomfizikusok és társaik valóban válságot gerjesztettek. Annyira, hogy most már nem csak az Európai Unió, hanem a NATO csúcstalálkozóinak is lassan ez lesz a fő és visszatérő témája. Az Unió közmondásos tehetetlensége, az uniós szervek átláthatatlan mechanizmusai – vagyis az intézmények – pedig lényegében jó hosszú távra konzerválni látszanak ezt a válságot.

A kérdés azonban az, hogy vajon miért nem „menekül” – migrál – senki mondjuk Szaúd-Arábiába? Vagy az Öböl-menti olajkirályságokba? Sőt, akár Japánba, vagy Ausztráliába?

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Májusra várva

2019. január 12.

2019 májusáig Európában nincs ártatlan politikai esemény.

Az EP-voksolás eredménye, az uniós vezetői pozíciók újraosztása ezúttal jóval fontosabb lesz a szokásosnál. Kis híján csaknem két évtized telt el a XXI. századból: 2019 májusa már egyértelműen a harmadik évezred társadalmi-politikai arculatát rajzolja ki majd az Európai Uniónak.    

Bár a potenciális népvándorlás (fedőnevén: migráció, vagy még erősebb csúsztatással: menekültügy) csak egy a sok európai probléma közül, mégis ez uralja a kampányt. Nemcsak azért, mert ez szó szerint testközelből érinti az európaiakat, hanem azért is, mert áttételesen számos más elemet (európai jövő, szuverenitás versus föderáció) hordoz. Az EU jelenlegi neoliberális vezérkara ellentmondást nem tűrően, mindegy mi az ára alapon köteleződött el a népvándorlás egyoldalúan pozitív értelmezése mellett, miközben az európai társadalmak folyamatosan mondanak ellent ennek az egyoldalúságnak. Olyan pártok tűntek fel és erősödnek ezen a bázison, amelyek alternatív értelmezéseket, jövőképeket testesítenek meg. Utóbbi szereplőket bélyegzik populistáknak, „idegengyűlölőknek”, tévelyedettebb elmével „nácinak”, „fasisztának” (a kettő nem ugyanaz).

Teljes cikk

Gének, azok a fránya gének

2019. február 15.

Lánczi Tamás

politológus

61 évvel ezelőtt Brüsszelben világkiállítást tartottak. A kiállítás egyik látványossága az ún. emberi állatkert (human zoo) volt, ahol a belga gyarmatról származó kongói bennszülötteket csodálhattak meg a látogatók.

A kiállított néger családokat „eredeti” környezetükben igyekezetek bemutatni, pont úgy, ahogy az igazi állatkertben. A bambuszkerítéssel körbevett kongóiak fűszoknyában üldögéltek a kunyhók előtt, miközben a nagyérdemű közönség elvonult előttük.

Mindez nem valamikor az ókorban történt. A kis Jean-Claude Juncker, aki Brüsszeltől egy órányi autóútra nőtt fel, négy évesen akár sétálhatott is a modernséget szimbolizáló Atomium tövében felállított emberi állatkertben és megszemlélhette az egzotikus vadembert, akiből akkortájt még nem sokat láthatott Nyugat-Európa városaiban.

Ez volt az utolsó emberi állatkert, de nem az egyetlen. London, Oslo, Párizs, Hamburg csak néhány azon városok közül, ahol hasonló kiállításra került sor, és ahol a nyugati ember örömmel sütkérezhetett saját vélt felsőbbrendűségének dicsfényében.

Teljes cikk