bevándorlás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 55

Migránsokkal a magas ingatlanárak ellen

2017. február 23.

Lánczi Tamás

politológus

Több migráns befogadásáért tüntettek a hétvégén Barcelonában. A 160 ezres menet résztvevői azt követelték a madridi kormánytól, hogy Spanyolország több bevándorlónak biztosítson menekültstátuszt.

A spanyol kormány még 2015-ben tett ígéretet közel 17 ezer migráns befogadására, de eddig mindössze 1100 bevándorlót helyeztek át az országba, elsősorban olasz és görög táborokból.

A menethez csatlakozott Ada Colau, Barcelona polgármesterasszonya is. Colau 2015 júniusában lett a város vezetője, miután pártja, a szélsőbaloldali Podemos támogatását élvező „Barcelona Közösen” szerezte a legtöbb szavazatot a helyhatósági választáson.

(Kép forrása: itt.)

Az a Colau, akit a The Guardian Európa legszélsőségesebb polgármestereként jellemez, két évvel ezelőtt azzal kampányolt, hogy kisöpri a turistákat Barcelonából, mert sokak szerint miattuk szabadultak el az ingatlanárak a városban. Abban ne keressünk logikát, hogy miért jó az, ha a turisták helyét bevándorlók veszik át, bár kétségtelen, hogy a migránsok tömeges megjelenése levinné az ingatlanárakat.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Etnikum, homogenitás

2017. március 12.

Mit jelent az, hogy nemzet? Mit jelent az, hogy „etnikum”? És miért kísért minket Szent István király Intelmeinek totálisan félrefordított passzusa minden egyes alkalommal, amikor saját identitásunkról van szó?

A miniszterelnök még február végén elmondott beszédében a következők hangzottak el: „az etnikai homogenitást meg kell őrizni. … a túl nagy keveredés bajjal jár. Természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.”

A beszéd elhangzása után a nem-kormánypárti véleményformálók természetesen felháborodva kommentálták a szöveget. Pedig jó lenne egy pillanatra megállni és körülnézni, hogy miről is van szó – ez nem kormányról, és nem ellenzékről szól. Abban az értelemben biztosan nem, hogy nem a pillanat uralásáról van szó, hanem súlyos, létezésünk egészét meghatározó kérdésekről. Arról tudniillik, hogy kik vagyunk, milyen életet akarunk élni, és milyen országot szeretnék magunk után hagyni örökül.

Teljes cikk

Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Nincs francia kultúra - Macron letette névjegyét

2017. június 02.

A Politico brüsszeli elemző periodika Macron-motiváció címmel még 2016 áprilisában jelentetett meg egy írást. Akkoriban még csak találgatni lehetett Franciaország szocialista gazdasági miniszterének politikai ambícióit, azonban a lap – előrevetítve egy esetleges államfői megmérettetést – nem fukarkodott a pozitív jelzőkben a fiatal francia politikus tekintetében.

Ami Macron-t szerintük különlegessé teszi, az a kora – akkor 38 éves –, a politikai tapasztalatlansága és a „nem érdekel, mit gondoltok” hozzáállása, amivel felbőszíti a saját táborában lévő ellenfeleit. Már akkor azt jelölték meg a fő kihívásként számára, hogy vajon általános népszerűségét politikai erőre tudja-e fordítani az En Marche-sal. Régóta próbál olyan színben feltűnni, mint egy olyan ember, akinek az élete nem a politikától függ, aki bármikor készen állna valami mást kezdeni, ha nem érné el, amit szeretett volna.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Csendes ima

2017. július 03.

Angela Merkel eleve átgondolatlan – mert főleg a német belhatalmi szempontokra figyelő – befogadás-politikája ma leginkább Olaszországot sújtja.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa már-már tragédiától tart. Itália hosszú tengerpartja gyakorlatilag egyetlen szélesre tárt ajtó, mondhatni az embercsempészet paradicsoma, persze csakis és kizárólag a csempészek számára. Nekik az a lényeg, hogy aki valahol Észak-Afrikában lélekvesztőre száll, előtte leperkálja a viteldíjat. Hogy aztán mi történik vele – tengerbe fullad-e, avagy „célba” ér -, az már nem annyira érdekli őket. A halott pénze ugyanannyit kóstál, mint az élőé, a biznisz, az biznisz, a többi legyen Európa dolga.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Halott szavak

2017. szeptember 04.

Amint mindennek, úgy a szavaknak is van halála. Vagy teljesen elpusztulnak, elfeledjük őket örökre, vagy tökéletesen megváltozik értelmük és nem a szó hal meg, hanem a tartalma, a jelentése.

Miután a szavak – egyes vélemények szerint – egyben a világunkat jelentik, a szavakkal valami a világunkból is eltűnik. Egykor volt, ma már nincs: meghalt. Úgy vélem illendő nekrológot írni róluk, akik egykor fontosak voltak. Mint minden nekrológ, ez is az élőknek szól, abban a reményben, hogy emlékezetükben a halott valamiképpen kicsit tovább él.

Most éppen a „hála” szó halálán, jelentésvesztésén kéne elmélkedni, mert ennek – úgy érzem – éppen aktualitása van.

„Minden nép magához hasonlónak képzeli el istenét... Ha az ökröknek, lovaknak, oroszlánoknak kezük volna, magukhoz hasonló isteneket faragnának...” mondotta Xenofanész az erősen szkeptikus rabszolga, akit nem mellékesen, filozófusként is számon tartanak. Mélyen igaza van, ha úgy értelmezzük kijelentését, hogy a környező világunk számunkra nem érthető, így hitrebízott dolgait is a magunk képére alkotjuk meg  magunkban, mint tette ezt alábbi történetünk hősnője is.

Történt, hogy a távoli Germániában egy a költői Aydan Özoguz nevű hölgy, aki amúgy, egyébként – ha a nevéből nem derült volna ki – török, az találta nyilatkozni a Bayern Kurier című lapban, hogy olyan mint „német kultúra” tulajdonképpen nem is létezik. A hölgy nem mellesleg a német szocdem párt alelnöke és a szövetségi kormány integrációs biztosa. Kijelentése és a mögötte megbúvó életút híven tükrözi az integráció németországi állapotát.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Eldöntötték: Már “csak” évi 200,000 migráns jöhet Németországba

2017. október 11.

Két héttel a parlamenti választás után, egy héttel az alsó-szászországi tartományi választás előtt a német uniópártok megegyeztek abban, hogy évi 200,000 főben korlátoznák a Németországba érkező migránsok számát. A koalíciós tárgyalások csak most kezdődnek.

A választáson meggyengült CDU és a CSU vezetői a mostani kompromisszumot nagy sikerként adják el, hiszen az ő bázisszámuk a 2015-ös egymilliós tömeg. A németeknek ehhez képest “kéne” örülniük, hogy eztán már “csak” 200,000 új menedékkérő érkezhet. Igaz, évente!

Már “csak” évi 200,000 migránst fogadnak be.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Mégis vannak no-go zónák?

2017. december 27.

- És ördög sincsen? – kérdezte az őrült derűs mosollyal Ivan Nyikolajevicstől. - Ördög nincs, nem létezik! Hagyja már abba ezt a bolondozást! - No, ez aztán érdekes! – mondta, göcögve a nevetéstől. – Hogy van ez itt maguknál: akárkiről érdeklődik az ember, az nem létezik?

A Mester és Margarita című regényben maga az ördög beszélget két igazi homo sovieticussal, arról, hogy az utóbbiak szerint Jézus Krisztus nem élt, továbbá Isten sincs. Ezek után teszi fel a fenti kérdést a saját létezésére vonatkozóan. Így vagyunk valahogy mai világunkban a progresszív, liberális értelmiséggel. Ha maga az ördög érdeklődne náluk arról, hogy létezik-e, azt is letagadnák.

Teljes cikk

Mindennapi fake news 3.

2018. január 24.

Lánczi Tamás

politológus

„Direkt sunnyogott a kormány az 1300 menekült befogadásáról” – bömböli a ballib sajtó.

A lassan egy hete tartó ellenzéki offenzívának valójában semmi köze a bevándorlás kérdéséhez, egyetlen célja a kormány három éve következetesen képviselt – és a szavazók döntő többsége által támogatott – migrációs politikájának hiteltelenítése. Pedig kormányzati sunnyogásról szó sincs, sokkal inkább egy, az ellenzéki média által felépített, hazugságokra épülő lejárató akciónak vagyunk szemtanúi.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Coming out

2018. február 01.

Minap egy tv-szereplésem után igencsak kiérdemeltem néhány blogger kitüntető figyelmét, s noha érdeklődésünk korántsem kölcsönös, pár megjegyzést mégis fűznék ehhez.

Félrenézni valamit emberi jog, gyakran előfordul, és a csúsztatásoknak sincs hírértékük. Névvel ellátott tévedéseik nyomán azonban orcátlan kommentelők bátor hada zúdult rám, s azt pattogják, hogy a baloldal árulója vagyok. Nem ilyen szépen mondják, de hát az orcátlansághoz ritkán járul stílusérzék.

Legyinthetnék rájuk, mondván, műfajuknak eleve az a funkciója, hogy ezen keresztül, akár egy leeresztő csatornán, szagosan távozzék a közéleti fölösleg. Csak hát senkinek sem kötelező tudnia, mi is hangzott el egy (visszanézhető) reggeli tévéműsorban, ezért foglalom itt röviden össze.

A migrációról kérdeztek, annak apropóján, hogy a sokszínű ellenzék rendkívüli parlamenti ülésen kívánta szóvá tenni kifogásait. Történetesen azt, hogy a kormány oltalmazottként befogadott kb. másfél ezer tényleges menekültet, miközben egész kampánystratégiáját a zéró-összegű befogadás üzenetére építi.

Próbáltam elmagyarázni, van némi különbség a közvetlen életveszély elől menekülő, kötelezően oltalmazandó személy valamint a gazdasági megfontolásból (esetleg csak átmeneti) migráns és a bevándorló között. Továbbá, hogy az Európába mindeddig jószerivel ellenőrizetlenül áramló tömegeket milyen nehéz e három kategória alapján rigorózusan megkülönböztetni, hiszen a kérdezőknek mindenki azt mond, amit akar, s ily módon a politika akár manipulálhat is velük. Akár még, horribile dictu, a magyar belpolitika és közvélemény szereplői is.

„Kritikusaim” ezzel szemben azt állítják, a migrációt szerintem az ellenzék emelte kampánytémává.

Legnagyobb sajnálatomra ennél azonban sokkal keményebbet és pontosabbat mondtam.  

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Renzi már belátja

2018. február 19.

Régóta érlelődő vallomással állt elő az olasz választási kampány finisében az exkormányfő Matteo Renzi. Pártjának migrációs politikáját kudarcosnak nevezve, belátja, hogy amit ebben a témában az olasz balközép képvisel, az enyhén szólva nincs fedésben az olasz nép érdekeivel.

Olaszország a migrációt tekintve ma Európa egyik (ha nem a) legkiszolgáltatottabb országa. Tranzit-országként és végállomásként is kitüntetett jelentősége van. Észak felé rengetegen szeretnének átszáguldani rajta, de igen sokan meg is akarnak telepedni itt. Miközben – és ezt pillanatra se feledjük - a migráció jelenleg csupán az egyik probléma Itália bajainak sorában.    

Teljes cikk