(Részlet a Brian élete című vígjátékból.) 

A bohózatba persze néhány kevésbé ízléses epizód is befészkelte magát. Ilyen volt például az, amikor a munkásőr morális felháborodástól vezérelve adta vissza saját kitüntetését, jelezve ezzel, hogy nem vállal közösséget a publicistával. Ez nagyjából annyira volt erkölcsileg értelmezhető, mintha a nyilas verőlegény reklamálna, hogy kérem, a szomszéd asztalnál zsidóviccet mesélnek. (Cserébe az, hogy hazánk egyik legnagyobb Lenin-fanja erkölcsi erodálódásról beszélt, tényleg szórakoztató volt.)