balliberálissajtó” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Pedig még annyi jó ötletük lett volna

2018. április 09.

Lánczi Tamás

politológus

Vége a hónapok óta tartó pszichikai hadviselésnek. Az ellenzék agresszív, külföldről finanszírozott, lejárató kampánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-szavazók megtámadva érezték azokat az értékeket és eredményeket, amiket az Orbán-kormány az elmúlt években képviselt és elért.

Ebben a kampányban nem egy párt vagy pártok álltak szemben a Fidesszel, hanem háttérbe húzódó milliárdosok, brüsszeli és berlini bürokraták, közösségi médiumok algoritmusai és arctalan médiamunkások.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Hazugul a hazugságról

2018. május 27.

Olvasván a HVG című teljesenobjektív és nagyonfüggetlen kiadvány cikkét egy bizonyos Ezra Zuckerman Sivan, a bostoni elitegyetem, az MIT professzorának művéről azonnal ez a régi paradoxon jutott eszembe. Vajon mit mondhatunk arról, ha egy hazug hazugsággal vádol másokat?

„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: >>Minden krétai hazudik.<<”

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach

A cikk látható élvezettel beszél arról, hogy Zuckerman jeles műve leleplezi a populista hazugságok természetrajzát, magyarázatot adva ezzel Trump elnök választási sikerére és – a HVG-től elvárható direkt áthallással – szerintük a magyarországi választások eredményét is. Nagy probléma ugyanis a haladás számára, hogy miközben ők meg akarják valósítani a lehető világok legjobbikát és ehhez nagyszerű képességekkel is fel vannak vértezve, addig a retrográd tömegek olyan populistákat választanak meg, mint Orbán.

Nem akarok itt különösebben elmerülni a szociálpszichológiai un. „kísérletek” anatómiájában, csak annyit jegyeznék meg, hogy eddig még soha, egyet sem sikerült megismételni, ami pedig a kísérlet valós voltának alapvető kritériuma. Továbbá a hazai és nyugati egyetemek un. „társadalomtudományi” tanszékei szégyenszemre a libsizmus fellegváraivá váltak, ezért végtermékeikre meglehetős gyanakvással kell tekinteni.

Teljes cikk

Jelentjük: a Kominform él és virul

2018. június 25.

Lánczi Tamás

politológus

A brit The Guardian publicistája arra biztatja az Európai Uniót, hogy zárja ki Magyarországot a közösségből – olvashatjuk a hasonló hírek kapcsán rendre örömtüzeket gyújtó hazai ballib lapok beszámolóit.

A liberális sajtóban rohamtempóban terjedt a „hír”: lám-lám, már a Guardian írója is ezt mondja, most már aztán tényleg kivágnak bennünket az EU-ból. A magunk részéről furcsának találjuk ezt a perverz kárörömöt, ám a jelenség megfejtése messzire vezetne, ezért maradjunk az eredeti Guardian-írásnál – ez is megér ugyanis néhány megjegyzést.

Először is elgondolkodtató, hogy egy az unióból angolosan távozó ország újságírója milyen alapon osztogat tanácsot annak a EU-nak, aminek már nem tagja, de legalábbis fél lábbal kint van belőle. Persze a cikk szerzője, Owen Jones a maradás mellett agitált, de jelentős véleményformálóként a maga kudarcának is érezheti a Brexitet, szóval nem ártana csöndben maradni. Ez a vita már nem tartozik rá.

Owen Jones szerint "Itt az ideje, hogy bátrak legyünk, és felépítsük a szocialista társadalmat".

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Zsurnalizmus

2018. augusztus 22.

A minap megnéztem egy afféle beszélgetős műsor felvételét. Valamelyik TV készítette, semmi érdekes, két ellentétes álláspontot képviselő ember csapott össze a szokásos „beszélő fejek” műsor keretében. A téma a honi ellenzék sanyarú helyzete lett volna, ám a haladó sajtó képviselője nem volt ezzel elégedett.

Mint mondta, nem erről, hanem sokkal égetőbb kérdésekről kéne beszélni, mint például arról, hogy a budapesti elővárosi közlekedés „összeomlott”. Elgondolkodtatott a dolog, úgy tűnt lemaradtam valamiről. Mivel nem vagyok budapesti, gyorsan megnéztem és azt találtam, hogy az agglomerációban élő, mintegy 4 millió ember összesen 58 millió utazást hajtott végre az elmúlt évben és az utazók száma töretlenül nő. Ha ez az „összeomlás”, akkor vajon mi lehet a siker?

Miért mond valaki ekkora marhaságot? Félreértés ne essék, ahogyan én ismerem a dolgot, bizonyára lehetnének tisztábbak a kocsik, működhetne a légkondi, lehetnének pontosabbak a vonatok és így tovább. Olyan dolgok ezek, melyek érdeklődésre tarthatnak számot az érintettek között és ezért népszerűséget szerezhet az, aki beszél róluk és kijavításuk lehetőségeiről. De nem. Összeomlott. Azok akik részt vesznek ezekben az utazásokban bizonyára érzékcsalódás áldozatai és tulajdonképpen gyalog mennek, csak nem veszik észre?

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A kelepce

2020. február 03.

Olvasom a honi neokommunizmus „Mérce” című orgánumában, hogy Jámbor András szeretné, ha a cigányok megdühödnének és – különösebben nem részletezett módon – felkelnének „elnyomóik” ellen.

Azt találta írni, hogy: „Bárcsak valaki felhergelné a cigányságot, vagy még jobb lenne, ha maguktól hergelődnének fel, és szembe szállnának az intézményesült magyar szadista rasszizmussal.” A kijelentés apropóját az elhíresült gyöngyöspatai ügy, illetve az azzal párhuzamosan futó börtönbiznisz adta. Az, hogy Jámbornak, vagy bármely más, neobolsevik propagandistának miről, mi a véleménye, az számomra messzemenően érdektelen, ám a jelenség hátterében általánosabb összefüggések figyelhetőek meg, melyeket tán érdemes elemezni egy kissé.

Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy a „cigány-ügyek” – mostanáig – az SZDSZ bukása után kikerültek az érdeklődés homlokteréből, holott a 2002-2010 között állandóan hallhattunk róluk. Ezzel párhuzamosan, illetve e miatt, eltűnni látszottak egyes politikai szereplők is, akik az egzisztenciájukat az etno-bizniszre építették, és akik a figyelem elfordulását nyilván katasztrófaként élték meg.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A propaganda logikája

2020. február 14.

Hosszú cikket közölt a 24.hu nevezetű portál „A magyarok látják messze a legaggasztóbbnak az egészségügy helyzetét” címmel.

A cikk alapját az Ipsos közvélemény-kutató felmérése adta, melyben azt vizsgálták, milyennek gondolják a válaszadók a világ dolgainak alakulását. A cikk ragyogó példája a propaganda működésének, hiszen a válaszolók nyilván nem a „világ” eseményeire reflektáltak – hiszen azokat nem ismerik – hanem a média által a világról közvetített szimulákrumra.

Chesterton írja valahol, hogy az emberek úgy érzik, egyre több a baj a világban, holott ez nem így van, csak a média vált egyre hatékonyabbá. Földrengések, szökőárak, háborúk, éhínségek és más borzasztó dolgok mindig is történtek, csak nem tudtunk róluk. Akkoriban a hírgyártás – mint maga az élet – lassabb, és éppen ezért, talán megfontoltabb volt. Alapvetően más volt a hírfogyasztó közönség összetétele is. Nemzetközi és hazai politikai jellegű híreket egy, a maihoz képest összehasonlíthatatlanul szűkebb, ugyanakkor jóval tájékozottabb közönség olvasta. Valamikor a 20. század közepe után jött csak divatba, hogy olyan embereket is meg akar szólítani a média, akiknek fogalmuk sincs, hogy hol van az adott hely, kik lakják, vagy milyen volt a történelmük. Nekik szinte minden és az ellenkezője is hihető, illetve elhihettető.

Teljes cikk