(Zavargás a horgos-röszkei határátkelőnél 2015 szeptemberében.)

Azt se gondoltam volna soha, hogy ilyet le fogok írni, de végül is az Amnesty legutóbbi jelentésének (rész)diagnózisa helytálló. Azt mondja ugyanis, hogy „paradigmaváltás következett be Európa-szerte: a korábbi nézet helyett, amely szerint a kormányok kötelessége olyan biztonságos környezetet teremteni, ahol a polgárok élvezhetik jogaikat, egyre inkább az a felfogás válik uralkodóvá, hogy biztonságuk megteremtése érdekében a kormányoknak korlátozniuk kell az emberek jogait”. Ez valóban így van – teszem hozzá, nagyon helyesen –, hogy egyre több uniós tagállamban, köztük Magyarországon is, olyan jogszabály-módosítások történtek, melyek azon az alapon állnak, hogy a biztonság a szabadság előfeltétele. Úgy is fogalmazhatnánk: ahhoz, hogy egyéb alapjogok érvényesülhessenek, mindenekelőtt az élethez való jogot szükséges biztosítani. És az elmúlt időszak Brüsszeltől Párizson és Nizzán át Berlinig érő terrorcselekmény-sorozata (hogy csak a szűk értelemben vett európai térséget említsük) arra késztette a jogalkotókat, hogy ezt a szempontot hatványozottan érvényesítsék jogrendszereikben.