Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Nagy múltú nemesi családból származott, elődeit tanítókként ismerték széles e világon. A királylány büszkeséget érzett távoli ősei iránt, de ő már hosszú időn át elnyomottan éldegélt saját palotájában.

Egy szép nyári napon amikor a királykisasszony elég erőssé vált ahhoz, hogy kitörjön az atyai iga alól, messzi földről egy vándor herceg érkezett hozzá. Északi fiú volt, hűvös, kimért, annyira tán nem is vonzó, de az ő családja szebben gyarapodott mint a királylányé, így nagy családi kincstárral vágott neki vándorútjának (azt a feladatot kapta nagyszüleitől, hogy fogja egységbe a környék hercegeit és leányait, hogy sose veszekedjenek többé). A tengerparton sétálva egyszer csak összetalálkozott a lánnyal, akit megsajnált, és hogy soha többé ne kelljen visszatérnie az atyai diktatúrába, eljegyezte őt. Nagyon megtetszett neki a lány földöntúli szépsége, így megígérte neki, hogy mindenben segíteni fogja, míg meg nem halnak.