adópolitika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Deja vu

2015. április 28.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Itt az újabb szja-csökkentés. A kutya ugat, a karaván halad.

2011-ben a sajtó a médiatörvénytől volt hangos. Meg a magánnyugdíjpénztáraktól. Meg az egykulcsos személyi adótól. Meg az új alkotmánytól. Meg az IMF-fel és az Unióval való harctól.

Értelmiségiek jobb- és baloldalon intően emelték fel mutatóujjukat, hogy ez így bizony nem lesz jó… Csődbe fog menni az ország, soha nem lesz gazdasági növekedés, vége a sajtószabadságnak, a demokráciának, a piacgazdaságnak, és így tovább. Különösen élénken emlékszem az egykulcsos adó bevezetésére.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

1 %

2015. április 29.

Mire elég az 1 százalékos személyi jövedelemadó csökkentés?

Érdeklődve olvastam Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentését a 2016-os költségvetésről. Egyelőre a legnagyobb izgalmat a személyi jövedelemadó 1 százalékpontos csökkentése jelenti. Az intézkedés hatására 120 milliárd forinttal több marad a bérből élőknél és munkaadóiknál.

Teljes cikk

A szocialisták esete az áfacsökkentéssel

2015. május 06.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Az MSZP lassan kezd hasonlítani a Bud Spencer filmekből ismert kicsi kopasz emberre, aki, miután már kiütötték a verekedésben, visszajön még egy pofonért, amit végül magának oszt ki.

Senki sem szeret áfát fizetni. Ez világos. A magyar adórendszer az elmúlt években a jövedelemadó csökkentésének irányába mozdult el, magasan tartva a fogyasztási adót. Szerintem ez helyes, de lehet róla értelmes vitát folytatni.

Az viszont, hogy az MSZP kilenc év után ismét elővetette az áfacsökkentés témáját, inkább tűnik önsorsrontásnak, mint megalapozott politikai tervnek. Mármint a részükről.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Progresszív adó? Kérdezze Depardieu-t!

2015. június 02.

Az ellenzék ismét progresszív adókulcsokkal állt elő. Miközben rendre a térségbeli országokhoz méricskélnek minket, azt már nem teszik hozzá, hogy ott szinte mindenhol az egykulcsos adó adott lökést a gazdaságnak. Olyan modellt akarnak ránk erőltetni, amely már nyugaton sem működik. Igazán megkérdezhették volna erről Gerard Depardieu-t!

A progresszív adó a XX. században még lehetett igazságos és hatékony. A XXI. századi “fiskális turbókapitalizmus” idején azonban ez már leginkább egy kifutó modell. Kelet-Közép-Európában minden bizonnyal. Amióta ugyanis a gazdagok és a multicégek 1990 után felmondták a szolidaritást a szegényekkel és a jóléti társadalommal, a progresszív adó létjogosultsága igencsak megkérdőjeleződött.

A progresszív adó ugyanis leginkább ott fejti ki áldásos hatását, ahol a társadalom leggazdagabb tagjai is rendszeres havi bérjövedelem formájában vesznek ki pénzt vállalkozásaikból. A neoliberális gazdaságpolitika azonban pont ezen változtatott 1990 után: A tőkejövedelmek adóját csökkentették, miközben a globalizáció számtalan kiskaput nyitott az adóoptimalizáló multicégek és magánszemélyek előtt. Elég csak az egzotikus off-shore adóparadicsomokra, vagy az olyan on-shore telephelyekre gondolni, mint Ciprus, Írország, vagy Luxemburg.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Alapjövedelem: kommunizmus újratöltve

2015. június 03.

A baloldal ismét felelőtlen ígérgetéssel próbálna választást nyerni: a száz napos programok helyett most a feltétel nélküli alapjövedelem a kampányszlogen.

Van egy talpra álló magyar gazdaság. Alacsony infláció, csökkenő munkanélküliség, növekvő foglalkoztatottság, kiemelkedő GDP-növekedés. Vége a megalázó túlzott deficit eljárásnak, fenntartható pályára állt az államadósság. Az állam végre nem hiteleken tengődik, bővül hazánk mozgástere. Hasonló a helyzet, mint az első Orbán-kormány idején volt, a 2002-es választások előtt.

A baloldal pedig már megint ész nélkül szétosztaná az elmúlt évek munkájából megtermelődő plusz nemzeti jövedelmet, a választási győzelem reményében. 2002-ben a 100 napos programokkal sikerült elcsavarniuk a választók fejét, most pedig a feltétel nélküli alapjövedelemmel kampányolnak. A forgatókönyv ugyanaz: vegyük el a pénzt a középosztálytól, és szórjuk a nép közé. Aztán, ha elfogyott a pénz, vegyünk fel hitelt – aztán még több hitelt, és még több hitelt – és azt is szórjuk a nép közé. Végül pedig az egészet fizetessük vissza az egész országgal.

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Évente átlagosan 183 ezer forinttal kevesebb adót fizetünk a munkajövedelmeink után

2016. február 18.

A személyi jövedelemadózás egykulcsossá tétele és a különadók rendszere nem az alsó 80 százaléktól csoportosított át a felső 20 százalékhoz, hanem a tulajdonosi jövedelmeiből élő globális felső tízezertől a középső 20 százalékhoz.

(Karikatúra az adóoptimalizáló multikról és az adóterheket viselő alkalmazottaikról.)

Közel 40 éve tartó tendencia a világban, hogy a tőkejövedelmek (továbbiakban az egyszerűség kedvéért tulajdonosi jövedelmek) részesedése az összes megtermelt jövedelemből folyamatosan növekszik, míg a munkajövedelmeké ezzel fordítottan arányosan csökken. Ennek számunkra legkézzelfoghatóbb tünete, hogy míg az egy foglalkoztatott által előállított jövedelem Magyarországon megtriplázódott 1970-2010 között, addig az átlag munkavállaló nettó reálbére csupán 28 százalékkal nőtt. Az USA-ban a 80-as évek eleje óta megduplázódott a GDP, míg az átlag jövedelem lényegében nem változott. Világméretű tendenciáról beszélhetünk tehát, ami hazánkban az átlagnál jobban érezteti hatását.

Teljes cikk