56osforradalom” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Máthé Áron

történész

Október 23.

2015. október 23.

„Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel.” (Örkény István)

Döntik a Juszufot. 1956. október 23-án estefelé körbeszaladt a hír, először a környéken, majd az egész városban. A szobor kezdetben ellenállt a teherautókra kötött drótköteleknek. Amíg a lángvágók megérkeztek, szinte népünnepéllyé változott a tüntetés, majd utána a szobordöntés, végül pedig a szobor elvontatása és szétdarabolása.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ellenállók és tettesek

2015. november 04.

November 4-e nemzeti gyásznap. Két levert forradalmunk és szabadságharcunk végpontjának emléknapjai szinte egy hónap különbséggel következnek egymás után ősszel: október 6. és november 4.

Mind a két nap egy-egy véres megtorlási hullám szimbóluma lett. Annyi hasonlóság felfedezhető, hogy mind a két megtorlási hullám mellett passzív ellenállási mozgalom bontakozott ki. Természetesen különbség is volt: a Szovjetunió „nagyobb” hatalom volt, és erkölcstelenebb – kiforgatta az ember természetét – és ezért helyi kiszolgálói hatásosabban, könyörtelenebbül és kifejezetten alattomos, sunyi módon jártak el. Az 1956 utáni megtorlás fő adatai mára közismertek: 2500 halott, legalább 228 kivégzett, 26000 hosszabb-rövidebb börtönre ítélt, 170 000 emigráns, és tönkretett életek számolatlan sokasága. Nem voltak válogatósak: a salgótarjáni sortűz száznál is több áldozatát például kifelé a „fasiszta provokáció” számlájára írták, miközben maguk között azon sajnálkoztak, hogy a „valódi” fasisztáknak, vagyis az „ellenforradalmároknak” volt annyi eszük, hogy nem mentek a sortűz színhelyére… A vagyoni kár – például a szovjet nehéztüzérség hathatós közreműködésével szétlőtt főváros – mellett a nem vagyoni kár szinte felmérhetetlen. Az ország gazdaságilag tartósan torz menedzselésével, Kádár szavaival a „hoci-nesze, kis pénz, kis munka” szemlélet bevezetésével, a fusizásba, géemkázásba hajszolt társadalom kiuzsorázásával kommunista utópia nem épülhetett. Nemcsak azért, mivel az egy tagadásra épülő gondolat nemlétező terméke mindössze, hanem azért sem, mert a valóság mindig megcsúfolja azokat, akik erőszakot akarnak tenni rajta. Így mindössze a jóléti társadalom- és a „kapitalizmus” torzképe jöhetett létre.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szovjet múlt, orosz jelen

2016. október 27.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóján nagy felháborodást okozott az orosz állami televízióban bemutatott műsor, amelyben a magyar szabadságharcot „pogromnak” nevezték.

(Kép forrása: itt.)

A műsor szerint 1956-ban a magyar börtönökből nácik ezreit engedték ki, akik a felkelőkkel együtt vadásznak a kommunista hatalom és az államvédelem képviselőire. A tévéműsort az állami tévé igazgatóhelyettese Kiszeljov vezette, aki azt a kérdést is felvetette, hogy nem ez volt-e az első „színes forradalom”, hiszen az 1956-os forradalom is a CIA akciói nyomán robbant ki. A műsorban Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga is megszólalt, aki megismételte a 2007-es álláspontját, amely egyébként így hangzott: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hideg novemberi napok

2016. november 05.

A huszadik század második fele borongós, hideg napokat hozott a legtöbb magyar családnak a Kárpát-medencében.

(Kép forrása: itt.)

A kommunizmus valósága szürke volt, és általában bosszantó. Ráadásul a kezdetek kifejezetten szörnyűek voltak. Németh László 1943-ban Szárszón még abban reménykedett: „Ha a magyar nép természete s nem mások mögéje bújt bosszúja érvényesül: bízom benne, hogy most sem kell az új Magyarországnak vérben keresztelkednie. Csak ne higgyék olvasmányaik alapján egyesek, hogy anélkül nincs is megkeresztelve.”. Tévedett. Az 1944/45-től 1989-ig tartó időszak vérfürdővel kezdődött a magyarok számára.

Teljes cikk