1956” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Máthé Áron

történész

Ellenállók és tettesek

2015. november 04.

November 4-e nemzeti gyásznap. Két levert forradalmunk és szabadságharcunk végpontjának emléknapjai szinte egy hónap különbséggel következnek egymás után ősszel: október 6. és november 4.

Mind a két nap egy-egy véres megtorlási hullám szimbóluma lett. Annyi hasonlóság felfedezhető, hogy mind a két megtorlási hullám mellett passzív ellenállási mozgalom bontakozott ki. Természetesen különbség is volt: a Szovjetunió „nagyobb” hatalom volt, és erkölcstelenebb – kiforgatta az ember természetét – és ezért helyi kiszolgálói hatásosabban, könyörtelenebbül és kifejezetten alattomos, sunyi módon jártak el. Az 1956 utáni megtorlás fő adatai mára közismertek: 2500 halott, legalább 228 kivégzett, 26000 hosszabb-rövidebb börtönre ítélt, 170 000 emigráns, és tönkretett életek számolatlan sokasága. Nem voltak válogatósak: a salgótarjáni sortűz száznál is több áldozatát például kifelé a „fasiszta provokáció” számlájára írták, miközben maguk között azon sajnálkoztak, hogy a „valódi” fasisztáknak, vagyis az „ellenforradalmároknak” volt annyi eszük, hogy nem mentek a sortűz színhelyére… A vagyoni kár – például a szovjet nehéztüzérség hathatós közreműködésével szétlőtt főváros – mellett a nem vagyoni kár szinte felmérhetetlen. Az ország gazdaságilag tartósan torz menedzselésével, Kádár szavaival a „hoci-nesze, kis pénz, kis munka” szemlélet bevezetésével, a fusizásba, géemkázásba hajszolt társadalom kiuzsorázásával kommunista utópia nem épülhetett. Nemcsak azért, mivel az egy tagadásra épülő gondolat nemlétező terméke mindössze, hanem azért sem, mert a valóság mindig megcsúfolja azokat, akik erőszakot akarnak tenni rajta. Így mindössze a jóléti társadalom- és a „kapitalizmus” torzképe jöhetett létre.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Kommentár a Biszku-ügyhöz – bevezetés az ’56-os emlékév elé

2016. január 20.

„Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt akar!” (Farkas Mihály)

A mottóban idézett szöveg 1947-ben hangzott el Farkas Mihály, Rákosi egyik legközelebbi munkatársa szájából, a súlyosan elcsalt kékcédulás választások után. Jó munkát végeztek: akkora a kommunista diktatúra keretei már készen álltak, már csak néhány lépés volt hátra, hogy a totális rendszer teljes fordulatszámon pöröghessen. 1957-ben, majdnem pontosan tíz évvel a mottóban idézett szöveg elhangzása után Kádár János, az újra-berendezkedő kommunista diktatúra vezetője a forradalom leverését követően Farkashoz hasonló elégedettséggel állapíthatta meg: „Nálunk minden hatéves gyerek tudja azt, hogy proletárdiktatúra van. Azt is tudják, már a kisgyerekek is, hogy a proletárdiktatúrát a párt irányítja, vezeti, testesíti meg.”.  

(Fotó: MTI/Kászoni László)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Poznan 1956 – avagy lehet-e nemzetiszínű gatyamadzag a kommunistákon?

2016. június 30.

Még a második világháború idején történt, hogy a magyar illegális kommunista mozgalom tagjai egyik konspirált találkozójukon azzal vádolták Ságvári Endrét, hogy „felkötötte a nemzetiszínű gatyamadzagot”. Ezzel a megváltozott taktikára utaltak, amely szerint a helyi, nemzeti sajátosságokat is fel kell használni a kommunisták vezette népfront kiépítésekor. Ságvári persze sietett megnyugtatni elvtársait: erről szó sincs, nincs rajta ilyesfajta ruházati alkatrész.

(Kép forrása: itt.) 

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Évfordulók

2016. október 22.

Idén nem csak az 1956-os forradalom kerek évfordulóját ünnepeljük. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy mit művelt a kommunista diktatúra utódpártja 10 évvel ezelőtt a nemzeti ünnepünkön.

Idézzük fel egy pillanatra az eseményeket. A három sötét szeptemberi estén a Gyurcsány-kormány már megmutatta, hogy mire képes a megmozdulások ártatlan résztvevőivel – tehát nem a focihuligánokkal és a saját provokátoraival, hanem – a járókelőkkel és a tinédzserekkel szemben. A Rádió udvarán simán működött a kínzóközpont, és a zavartan működő igazságügy zsinórban küldte előzetesbe a vétlen polgárokat.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szovjet múlt, orosz jelen

2016. október 27.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóján nagy felháborodást okozott az orosz állami televízióban bemutatott műsor, amelyben a magyar szabadságharcot „pogromnak” nevezték.

(Kép forrása: itt.)

A műsor szerint 1956-ban a magyar börtönökből nácik ezreit engedték ki, akik a felkelőkkel együtt vadásznak a kommunista hatalom és az államvédelem képviselőire. A tévéműsort az állami tévé igazgatóhelyettese Kiszeljov vezette, aki azt a kérdést is felvetette, hogy nem ez volt-e az első „színes forradalom”, hiszen az 1956-os forradalom is a CIA akciói nyomán robbant ki. A műsorban Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga is megszólalt, aki megismételte a 2007-es álláspontját, amely egyébként így hangzott: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Hideg novemberi napok

2016. november 05.

A huszadik század második fele borongós, hideg napokat hozott a legtöbb magyar családnak a Kárpát-medencében.

(Kép forrása: itt.)

A kommunizmus valósága szürke volt, és általában bosszantó. Ráadásul a kezdetek kifejezetten szörnyűek voltak. Németh László 1943-ban Szárszón még abban reménykedett: „Ha a magyar nép természete s nem mások mögéje bújt bosszúja érvényesül: bízom benne, hogy most sem kell az új Magyarországnak vérben keresztelkednie. Csak ne higgyék olvasmányaik alapján egyesek, hogy anélkül nincs is megkeresztelve.”. Tévedett. Az 1944/45-től 1989-ig tartó időszak vérfürdővel kezdődött a magyarok számára.

Teljes cikk

Máthé Zsuzsa

történész

A fekete Kádár

2016. november 06.

Míg a pesti srácok a végsőkig szembementek a diktatúrával, Kádár a végletekig megalkuvó volt: sajátjai tetemén is sorra átlépett. Ez október 23-a és november 4-e, a hősök és Kádár végső, antagonisztikus ellentéte. Kádár az elmúlás kapujában „visszatekintve mindenkit sajnált”, de bocsánatot kérni nem tudott. Emberként pálcát törni fölötte nem a mi dolgunk, de történelmi szerepét csakis október 23. ellenpólusaként tudjuk megítélni. Kádár János a magyar história fekete lapjára írta magát.

„… mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” – olvasható Magyarország Alaptörvényének preambulumában. Hatvan évvel ezelőtt valóban csoda történt: a kommunista diktatúra és a nagyhatalmak között a második világháború után igaztalanul kialkudott, katonai jelenléttel és nemzetközi szerződésekkel megerősített világrend tizenhárom nap erejéig megdőlni látszott egy kis ország földjén. A szabadság szikrája képes volt fellobbanni egy röpke pillanatra, hogy aztán nemzetünk ismét parázsként, szinte láthatatlanul őrizze szabadságvágyának lángját egészen a rendszerváltásig.

(Kádár János)

Teljes cikk

Máthé Zsuzsa

történész

Stabat mater – asszonyok egy forradalom keresztfája mellett

2016. december 04.

„…a zsarnokság igazi drámája nem a politika nagy színpadán játszódik le – ez a dráma sokkal megrázóbb, mint a közéleti színjátékok szavai és gesztusai… az anya fájdalma mélységesebb, ijesztő nyugalma fölfoghatatlanabb Rachel vigasztalan gyászánál.” (Joseph Conrad)

Épp egy hónap telt el azóta, hogy hajnalra virradva Forgószél fedőnév alatt, az áruló Kádár és Münnich hívására Budapest utcáit elözönlötték a szovjet tankok. A kormány már nem volt a helyén, a heves harcokban százak sebesültek meg és veszítették életüket. Bár a munkástanácsok és egyes forradalmi csoportok még tartották magukat, megkezdődött a véres megtorlás, miközben százezrek indultak a nyugati határ felé, hogy idegenbe kényszerülve „nevükről lehulljon az ékezet”.

Teljes cikk