újságírás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Bunford Gerda

politológus

Kis közvélemény-kutatás a Kerítésről

2015. szeptember 17.

Amelyből kiderül, hogy az európai átlagpolgár nem kapott megfelelő PC-kiképzést.

Elég csak beleolvasnunk a nagy nyugat-európai lapok online cikkeihez írt kommentekbe, hogy lássuk: végzetes szakadék tátong az újságírók és az újságolvasók között.

Különösen igaz ez a német lapokra: sok kommentelő panaszkodik arra, hogy a német sajtóban véleménydiktatúra uralkodik. Nem kell gyülőletkeltőnek vagy rasszistának lenni ahhoz, hogy kitiltsák az embert: ha valaki az aktuális PC fő szabásvonalától eltérő véleményt fogalmaz meg, megjegyzését máris „moderálják”.

Ha néha-néha mégis lehetőséget kapnak az emberek, hogy hangot adjanak véleményüknek, az rendszerint nem a tervek szerint sül el. Emlékszünk még az egyik német hírcsatorna esetére: a nézők 83%-a igazat adott Orbán Viktornak abban, hogy a menekültügy mindenekelőtt német probléma. Válaszul a szavazás nem kívánt eredményét a tv nem kommentálta, és gyorsan eltüntette a képernyőről.

Igaz ugyan, hogy nem szabad messzemenő következtetéseket levonni egy internetes szavazás eredményéből, mégis beszédes a Le Figaro neves francia napilap minap indított (mostanra lezárt) online szavazásának eredménye. A lap a következő kérdést tette fel olvasóinak:

„Egyetért Ön Magyarország döntésével, hogy kerítést épít a határaira?”

A válaszok pedig a következőképpen alakultak:

Igen: 88%

Nem: 12%

(Beérkezett szavazatok száma a szavazás lezárásakor: 56 250.)

(Zavargás a Horgos-Röszke határátkelőhelynél.)

Olvasva az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vagy a szerb kormányfő nyilatkozatát, az az érzés támad az emberben: Európa végletesen kettészakadt.

(A Magyar Narancs a következő címlapjára rengeteg kis Hitler-bajusszal készülhet.)

Teljes cikk

György László

vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt.

Magyarország a bevándorlás kérdésében szembemegy minden gazdasági logikával?

2015. szeptember 22.

A The Economist szerint a 23 millió arab orvos országa lehetnénk vagy valami hasonló. A számok mást mondanak.

A The Economist, tekintélyes brit gazdasági hetilap egy meglehetősen jól szerkesztett publicisztikában bírálja a magyar kormány migrációs politikáját, amely szerintük szembemegy minden gazdasági logikával. Ezt azzal indokolják, hogy a magyar népesség fogy a leggyorsabb ütemben Európában, ráadásul a cégek nálunk töltik be a legnehezebben a megüresedett álláshelyeket. Tovább is sorolják hazánk munkaerőpiaci problémáit: közel 200 körzetben betöltetlen a körzeti orvos pozíciója, és az orvosok több mint 40 százaléka 60 év feletti. Ezért érthetetlen számukra, hogy miért ellenkezünk a bevándorlással szemben.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

A New York Times bajai videója

2016. január 08.

Nem ez az első eset, amikor a külföldi sajtó nyilvánvalóan hamis híreket közöl Magyarországról.

Az új év második napján hozott le a New York Times egy cikket arról, hogy a balkáni és közép-kelet-európai országok hatóságai miként bántalmazták a migráns nőket. A lap állítása szerint egy magyar börtönőr eszméletlenre vert egy szír nőt, miután az visszautasította szexuális jellegű közeledését. Kemény szavak, kemény vádak.

(Migránsok és rendőrök a Keleti pályaudvaron tavaly szeptemberben.)

Teljes cikk

A sajtó szabadságáról

2016. január 12.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A ballib sajtó mindennel foglalkozik, ha kell, elhallgat híreket, ha kell, kitalálja azokat, csak éppen a feladatát nem végzi: nem tudósít a tényekről.

(Kép forrása: itt.)

Két napja jelent meg a delmagyarorszag.hu oldalon az álhír, miszerint Selmeczi Gabriella is pályázik a Szegedi Tudományegyetem kancellári posztjára („Értesülésünk szerint Selmeczi Gabriella fideszes országgyűlési képviselő is beadta pályázatát.”). Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen jelenleg bárki pályázhat erre a tisztségre, aki megfelel a pályázati feltételeknek. Akár egy képviselő is, ha lemond mandátumáról.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

A negyedik hatalmi ágról

2016. május 12.

Az utóbbi napokban-hetekben nagyot ment a honi politikai sajtó. Kezdődött a történet a vs.hu ügyével, ahol hirtelen a Csipkerózsikák felébredtek, és megpillantották Valóság nagybátyánkat: kiderült, hogy nem a fáról szedik a pénzt, és hogy hirdetések híján valaki fizeti a vacsorát.

Aztán folytatódott a lakattézős Kreatív-interjúval, erről a Mandiner.hu írt. (Olyan nagyon azért nem lepődtünk meg.) A sor a végtelenségig folytatható, szinte mindennapra jut valamilyen önlegitimációs kísérlet, amelynek lényege az, hogy a csúnya hatalommal szemben a különböző független sajtótermékek munkatársai egyenként, és együtt is, intézményesen Jeanne d’Arc-ok. Kivont karddal, szemben a világgal, az igazságért.

(Kép forrása: itt.) 

Egy kicsit a dolog mögé nézve a legviccesebb a sajtó/média önképe. Először is, azt szokták mondani, hogy ők a negyedik hatalmi ág, és mint ilyenek, ellenőrző funkciót töltenek be. A hatalom gyakorlói ugyanis hajlamosak visszaélni hatalmukkal, és a stikliket az ellenőrző politikai sajtó tárja fel. A „hatalmi ágak” közül általában csak kettő a céltáblájuk, a végrehajtó és a törvényhozó – pontosabban, a végrehajtó és a törvényhozó többség. Ám a fékek és ellensúlyok doktrínája szerint a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik. Így, ha a média hatalmi ág, az is ellenőrzésre szorulna – de ezt még gondolatkísérletként sem szabad megengedni, lásd a korábbi ezzel kapcsolatos vitákat. A média hatalmi ág, ám mentességet élvez, hiszen puszta normatív szerepet tölt be, szemben a többi hatalmi ággal – ismét csak: elsősorban a végrehajtóval – nincsenek stiklijeik, visszaéléseik, még talán érdekeik sem.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Gondolatok a minőségi újságírásról

2016. október 21.

Hogyan ne írjunk cikket arról, hogy előrehozott választásra készül Orbán Viktor.

Az újságírás többek között azért is nehéz szakma, mert a hivatás gyakorlójának napi eseményekről kell tudósítania, vagy éppen véleményt formálnia. A tévedés kockázata ebben a műfajban mindig magas, de rendelkezésünkre állnak olyan eszközök, amelyekkel az úgynevezett „ordas bakik” száma jelentősen csökkenthető.

Teljes cikk

Az amerikai médiaelit hegemóniájának alkonya

2017. január 13.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Életveszélyes játékba kezdett az amerikai liberális elit, amikor bevezette a közbeszédbe az álhír fogalmát. Ezzel ugyanis kinyitotta a világértelmezés monopóliumáról szóló vitát, amelyben csak veszíthet.

(Kép forrása: itt.)

Amilyen hegemón szerepe van az amerikai hadseregnek, az amerikai nagyvállalatoknak, tehát lényegében az Egyesült Államoknak a geopolitikában, ugyanolyan erőt képviselt a mainstream amerikai média a globális közbeszéd alakításában. Egészen mostanáig a liberális médiaelit monopóliummal rendelkezett a világ történéseinek értelmezésében. Ahogyan Andrew J. Bacevich írja a minap megjelent, A „történelem vége” után című cikkében: évtizedeken át a Washington Post, a Wall Street Journal, a Weekly Standard és más tekintélyes amerikai lapok szerkesztőségében születettek meg az alapigazságok. Ezek a sajtótermékek közvetítették az igazságot, ami nem szorult igazolásra, amit tényként volt illendő elfogadni, és amit osztottak az Ovális Irodában, a State Departmentben és a Pentagon vezetésében egyaránt.

Teljes cikk