antiszemitizmus” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Merkel a bevándorlók antiszemitizmusa miatt aggódik

2016. február 26.

A híradások 2015 decemberéig folyamatosan arról számolnak be, hogy Angela Merkel, német kancellár teljes mértékben kitart korábbi álláspontja mellett, és továbbra is úgy véli, hogy meg lehet birkózni a migrációs válsággal, illetve az a helyes, ha „Németország barátságos arcot mutat” a világnak, továbbá világossá tette, hogy „nem akar olyan országban élni, ahová nem engedik be a menekülteket.”

(Kép forrássa: itt.)

Teljes cikk

Így lesz antiszemita a baloldal

2016. május 06.

Lánczi Tamás

politológus

Unalomig ismételt toposz, hogy az antiszemitizmus elsősorban kelet-európai és jobboldali jelenség. Egy állítás azonban nem válik igazzá attól, hogy sokszor elismétlik.

(Kép forrása: itt.)

Azt eddig is tudtuk, hogy az antiszemitizmus-kártya sok esetben a kelet-közép-európai országok megbélyegzésére szolgál. A nyugati értelmiség ugyanis előszeretettel tekint úgy térségünkre, mint egy holokauszt film díszletei közt játszódó pszicho-thrillerre, ahol a kőbaltás ősember erkölcsi szintjén élő bennszülöttek epedezve várják, mikor adódik lehetőség egy jó kis pogromra. Hogy ez így alakult, abban persze nagy szerepe volt a hazai ballib értelmiségnek, akik a nyugat-európai véleményvezérekkel karöltve építették a nyugat szellemi és erkölcsi felsőbbrendűségének hamis mítoszát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy igazolják saját civilizatórikus küldetésüket és legitimálják a Lajtától nyugatra meglévő igényt a térségünk feletti szellemi, morális és persze végső soron gazdasági gyámkodásra.

Teljes cikk

Nácik voltak, de már elmúlt. Ja, bocs nem.

2018. november 29.

Lánczi Tamás

politológus

A baloldal olyan szívesen beszél az írástudók felelősségéről: itt az ideje, hogy gyakorolják is egy picit.

„Leütöttem egy nőt. […] Beszólt, hogy náci bűz van. Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk! Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.”

Ezt idén májusban mondta Szávay István, a Jobbik frakcióvezető-helyettese és az országgyűlés jobbikos jegyzője a párt tisztújító kongresszusán. A nyilvánosságra került hangfelvételen elhangzó mondatokat Szávay elismerte, és lemondott országgyűlési tisztségéről. Bár Szávay valószínűleg hazudott a nő megütéséről, és csak hencegni akart vele, a verbális durvaság és a nyilas keretlegényekre jellemző szóhasználat több, mint megdöbbentő. Az is elgondolkodtató, hogy vajon Szávaynak hány ilyen „elszólása” lehetett még, amiben a Jobbik vezetése úgy tűnik, nem látott semmi kockázatot, máskülönben nem tették volna befutó helyre az országos listájukon, és nem jelölték volna az országgyűlés jegyzőjének.

A Jobbik rögös útja a szalonképességig, majd vissza.

Teljes cikk

Pindroch Tamás

újságíró

Baloldali náciátnevelők

2019. január 25.

A baloldali ellenzék egyik “ideológusa” Róna Péter szerint nyugodtan össze lehet fogni volt akár volt szkinhedekkel, antiszemitákkal is a baloldalnak. Az elmúlt harminc évben ezek szerint csak egy politikai termék volt a náciktól való rettegés.

A baloldalon már nem akadnak fenn a zsidózáson, a cigányozáson, sőt, az ember elképed azon, hogy mindezeket még vállalhatónak is tartják.

“Ezek az emberek, akik ilyen szélsőséges nézeteket vallanak, tényleg komolyan hiszik, hogy nekik ebben igazuk van. A Fidesz egy végtelenül cinikus, opportunista és korrupt párt. Sok mindent lehet és kell mondani, ráolvasni a Jobbikra, de azt nem lehet mondani, hogy cinikusak és korruptak” - adta elő a minap magát az LMP, majd az ellenzéki összefogás egyik  főideológusa, Róna Péter. A Jobbik korábbi antiszemitizmusát és rasszizmusát mindössze “történeti görcsnek” tartja, nincs itt semmi látnivaló.

Ezt is megéltük. A cukisodó szélsőjobboldali párttal tehát már semmi gond nincs, kit érdekel a pártelnökné esküvői karlendítése, a pártelnök fiainak betyárseregbeli alakításai, és bírósági ügye, a pártelnök bomberdzsekis, nemzeti ifjakbeli múltja, egy cigányember megverése miatti felfüggesztett börtönbüntetése.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Auschwitz zárójelben, avagy a voksnak nincs szaga

2019. február 13.

Auschwitz után többé nem lehet verset írni, mondta annak idején Adorno, a neves kultúrfilozófus; igaz, kisvártatva saját maga vonta vissza elsietett kijelentését. Később aztán egyre többen látták be, hogy lehet, sőt kell is, mert „az Auschwitzot övező csöndet állandóan meg kell törni”, írta például egy rövid esszéjében (réges régen) Heller Ágnes.

Nálunk ennél jóval kevésbé poétikus dilemmák hatják át a mai közéletet. Aktuálpolitikai zajok törik meg a csöndet – fölöttébb árulkodóan. Miközben az elmúlt években a balliberális véleménybrókerek számos másként gondolkodóban szívesen fedezték föl a náci mételyt, immár azokat is magukhoz édesgetnék, kik pár éve még a Duna-parti áldozatok szoborcipőibe sercintettek.  

Hja, változnak az idők, s ehhez csupán az ökör nem igazodik.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ki az antiszemita?

2019. szeptember 28.

Bő száz évvel ezelőtt az Osztrák-Magyar Monarchia az európai zsidóság számára szokatlan és előnyös asszimilációs feltételeket kínált.

Magyarország ebből a szempontból már régebbi hagyományokkal bírt: például a „csárdás”, mint olyan, egy magyarba olvadt zsidó, Rózsavölgyi Márk lelkes kultúrharcának köszönhette létét. Miközben Franciaország a Dreyfus-üggyel, majd a „kartoték-botránnyal” volt elfoglalva, Oroszországból pedig a pogromok elől menekültek a zsidók, Ausztria-Magyarország a béke szigetének tűnt. Annyira, hogy hamarosan azt a következtetést vonták le az Osztrák-Magyar Monarchia kritikusai, hogy ez a birodalom – különösen Magyarország – a „zsidó paradicsom”. Az egyik ilyen kritikus Karl Lueger, Bécs polgármestere, Hitler korai példaképe volt. Luegertől származik a mondás: „Hogy ki a zsidó, én mondom meg”.

Az első világháború azután sok mindent megváltozott. Magyarországon vörös és fehérterror váltotta egymást, Bécs pedig bevörösödött: a balos szocdemek egyik európai fellegvára lett. Bécs adott otthont a Magyarországról menekülő „vörös emigráció” számos alakjának is, akik nem szégyellték egész Európát telekiabálni. Egészen elképesztő kampány folyt ekkoriban Magyarország ellen. És hogy miért? Mályusz Elemér szerint azért, mert a szélsőbaloldali politikusoknak és publicistáknak „azt is be kellett látniok, hogy a visszatérésnek [...] útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. [...] Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely - szerencséjükre - rosszul, vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni.” (Vajon csak első ránézésre tűnik úgy, hogy megalapozott az áthallás mai korunkkal?)

Teljes cikk