értelmiség” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 9

Megadja Gábor

eszmetörténész

A szavak inflációja

2014. november 25.

Farkast kiáltani csak akkor érdemes, amikor biztosan tudjuk: nem a saját házőrzőnk árnyékától ijedtünk meg.

A maga nemében szórakoztató olvasni, nézni, hallgatni az értelmiségiek megfejtéseit a jelenlegi magyar „rendszerről” – bármit jelentsen is ez. Minden különösebb önreflexió nélkül képesek a stúdiók székeibe süppedve olyan mondatokkal dobálózni, hogy Magyarországon diktatúra van, hogy épül a totalitarizmus, illetve, hogy Magyarországon már most is „fél-totalitárius” rendszer van. (Összehasonlításképpen: utóbbi minősítést a politikaelmélet egy klasszikusa az olasz fasizmusra alkalmazta.) Mindez még szórakoztatóbbá válik, ha egyesek az aluljárók Freudjaiként megfejtik a politikusok cselekvéseinek legmélyebb forrásait, és az apa pofonjaiban vélik azt megtalálni.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Kinek beszélnek?

2015. március 17.

A politikusok politikusul beszélnek, hiába az értelmiségi fanyalgás.

Szinte minden egyes politikai beszéd után megérkezik a Könyvmolyok Társasága, és elkezdi szétszálazni, miben nem stimmel valamely politikus beszéde a forráskritikával, akkurátusan elvégzett tudományos kutatómunka eredményeihez viszonyítva. A méltóságos Társaság a műfajt nem érti.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Én normális vagyok

2015. április 03.

Elnézést a tisztelt olvasótól, hogy látszólag személyes dologgal hozakodom elő, de mindjárt kiderül, azért ez mégsem egészen így van.

 – Te normális vagy, hogy szóba állsz ezekkel? – kérdezte egy futó ismerősöm, nyilván nem az írásaimra, csupán arra a sajtóinformációra alapozva, mi szerint baloldali értelmiségi létemre egy jobboldali médiablognak írok.

Persze, hogy normális vagyok.

Normális országban ez nem is lenne hír: miért ne írhatná meg a véleményét egy baloldali egy jobboldali fórumon, illetve vice versa? Már amennyiben hívják persze, mert feltehetőleg nem tartják szakmai kóklernek, politikailag pedig eleve elvakultnak.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Trump és az elitek

2016. május 05.

Lélekben mindenki felkészülhet arra a fülsiketítő nyavalygásra, ami kísérni fogja Donald Trump előválasztáson elért győzelmét idehaza és külföldön is.

Zokogni fog az elemzők, újságírók hada, a civilizált, késsel-villával enni tudó politikai kultúráról fognak nekrológokat írni, főleg azok, akik a politikai versenyt ízlés-vetélkedőnek tartják. Ők azok, akik egyszerre ünnepelnek minden egyes lépést, amit a politika a demokratizálódás irányába tesz, ugyanakkor hiányolják a családi műveltséget továbbörökítő arisztokrácia politikaművelési módját.

(Donald Trump köszönti támogatóit republikánus elnökjelölti kampányának hivatalos bejelentése előtt.) 

Pedig az elitek roppantmód biztosak voltak abban, hogy a Donald idő előtt bukni fog, hiába a korábbi sikerek. Úgy vélték, annyira kézben tartják a politikai versenyek eredményeit, hogy nincs szükség pánikra, minden úgy fog alakulni, ahogy ők akarják. Márpedig ők establishment jelöltet szeretnének: olyat, aki a „konzervatív” tankönyvi definícióját adja, nem olyan elhajló, megbízhatatlan ideológiai szempontból, mint a Donald, és főleg: végrehajtja a politikai elemzők, think-tank értelmiség és a különféle gazdasági-hatalmi érdekcsoportok terveit, teljesíti kívánságaikat. Akik nincsenek belebolondulva a saját ideológiai megfejtéseikbe, azokat leginkább ez idegesítette Trumpban, hogy ti. nem kézi vezérléssel működik, az ő szempontjukból „kiszámíthatatlan” – és aki az ő szempontjukból kiszámíthatatlan, az univerzális értelemben is az.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Panelértelmiség

2016. július 26.

Az értelmiség egyik kedvenc időtöltése annak az ecsetelése, hogy milyen silány manapság a politika, milyen alantasak a kampányai, no meg persze annak a taglalása, hogy kiadják a paneleket a pártközpontból, és a szóvivők azt papagáj módjára visszabüfögik.

Tekintettel arra, hogy az értelmiség oly büszke a saját intellektuális és morális felsőbbrendűségére, kissé furcsállom, hogy ők is úgy viselkednek, mintha lenne valamiféle értelmiségi központ, ahonnan ugyanilyen paneleket küldözgetnek szét. Ezeket aztán ellövik publicisztikákban, pont úgy, ahogy a szóvivők elmondják a pártszövegeket. Nem volna ezzel baj, és nem is húzná az ember gúnyos mosolyra a száját, ha nem épp ezért bírálnák a politikát.

(Kép forrása: itt.)

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Büszkeség és balliberálisok

2016. augusztus 29.

Kicsit sem érdekelt Bayer Zsolt kitüntetése. Önmagában ez a hír teljesen mínuszos volt számomra, különösen a nyári uborka-, pontosabban fröccsszezonban. Annál jobban szórakoztam viszont az ezt követő bohózaton. A balliberális értelmiség korábbi kitüntetettjei ugyanis sorra adták-adják vissza plecsnijüket. Játék és muzsika tíz percben.

(Részlet a Brian élete című vígjátékból.) 

A bohózatba persze néhány kevésbé ízléses epizód is befészkelte magát. Ilyen volt például az, amikor a munkásőr morális felháborodástól vezérelve adta vissza saját kitüntetését, jelezve ezzel, hogy nem vállal közösséget a publicistával. Ez nagyjából annyira volt erkölcsileg értelmezhető, mintha a nyilas verőlegény reklamálna, hogy kérem, a szomszéd asztalnál zsidóviccet mesélnek. (Cserébe az, hogy hazánk egyik legnagyobb Lenin-fanja erkölcsi erodálódásról beszélt, tényleg szórakoztató volt.)

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Konzerv Attila panaszai

2016. október 30.

Fiktív feljegyzések egy jobboldali értelmiségi naplójából.

(Kép forrása: itt.)

2010. május 3.

Reményekkel, de félve tekintek a jövőbe. Igazán üdvös, hogy megszabadultunk a balliberális kormányzás minden tébolyától, végre talán normális mederben fognak zajlani a dolgok ebben az országban. A kulcs a normalitás – ezt kell belátnia a jelenleg kormányra kerülő jobboldalnak. Alkotmányosság, szabályelvűség. Ez nehéz lesz a kétharmad birtokában, mert mint azt Lord Actontól tudjuk, a hatalom korrumpál, az abszolút hatalom pedig abszolút korrumpál.

(…)

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Nyugat vagy Kelet?

2017. január 04.

Az ezredforduló körül – elsősorban a ’90-es évek második felében – a magyar közírók kedvelt kifejezése volt a „Kompország”. Ma már ritkábban bukkan fel a politikai vitákban, de az értelmiségi közbeszédben továbbra is visszatérő elem.

Bő egy évszázaddal ezelőtt a megátalkodott Ady Endre így kárhoztatta saját hazáját: „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.".

(John Gast American Progress című festménye, az "új nyugat" modernizációjának allegorikus ábrázolása.)

A vád azóta is élő. Gyanús egy hely ez a magyar Ugar, szívesebben szittyásodna vissza, csak nem akarja befogadni a Haladás magvait! Akkor, egy évszázaddal ezelőtt meg is lett az eredménye a vágyott „nyugati” eszmék hatalomra kerülésének: 1918-1919-ben az igazi Haladók, a nyugatos emberek, az értelmiség vehette át a hatalmat. Történelmi, sorsfordító idők voltak, és a saját állításuk szerint igazi „nyugatos” lelkek sikeresen fordítottak is az ország sorsán: mégpedig rossz irányba, a lehető legcikibb, leghülyébb módon. Ez volt a magyarországi zsurnalizmus uralmának mérlege.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Nem minden hős visel köpenyt

2017. január 11.

U.K. belefújt sípjába. De ez a fújás nem olyan volt, mint a többi. Hallható, érezhető volt, hogy ez más. Hosszan fújta sípját, és úgy éreztük, ez a fújás örökké tart.

(Ungváry Krisztián)

Ahogy ő fújta, úgy nem fújta senki. Úgy fújta, ahogy csak értelmiségi fújhat bele sípba.

Teljes cikk