Az évértékelés intézménye az USA-ból jön, ahol az amerikai elnökök alkotmányos kötelezettsége, hogy rendszeresen beszámoljanak a Kongresszusnak az ország helyzetéről.


Magyarországon Orbán Viktor honosította meg az évértékelő beszéd műfaját 1999-ben. A cél itt is ugyanaz: Egy hosszabb beszédben átfogó képet adni az ország helyzetéről, a társadalomirányítási célokról és azokról a kérdésekről, amelyek a szónok szerint fontosak. Egy jó beszéd frappánsan megfogalmazott mondatait a közvélemény és a média hosszú hetekig tárgyalja, így egy politikai üzenet áttételek nélkül is célba ér.

Orbán Viktor évértékelő beszédét mindig élénk figyelem övezi, ami idén az ukrán-orosz konfliktus és a budapesti diplomáciai nagyüzem miatt várhatóan a szokásosnál is nagyobb lesz. Az évértékelő egyben jó alkalom a magyar kormányzati álláspont bemutatására és a félreértések eloszlatására is.

Persze mások is tartanak évértékelő beszédet, ami a kormányképesség bemutatása mellett az aktuális politikai kommunikáció céljait is szolgálja.

Gyurcsány Ferenc továbbra is az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus. Idei (sorban a 14.) beszédében egy új szerepben próbálta ki magát, „önkritikus” politikusként lépett színpadra. Nem kormányzati teljesítménye, vagy az őszödi beszéd miatt kért elnézést, hanem Pásztor Albert miskolci polgármesterjelölt támogatását tartotta – utólag – rossz ötletnek.

A Jobbik elnöke is most tartotta (sorban az 5.) évértékelőjét. A radikális párt sokáig próbálkozott a devizahitelek témájának felkarolásával, ám a forintosítás után ebben a témában már nem sok fantázia maradt. Vona Gábor így jó érzékkel vette át a balliberális tüntetői csoportoktól az „elmúlt 25 év” uniszonó elítélését.

Azt nem tudhatjuk, hogy Orbán Viktor miről fog beszélni, annyi azonban bizonyos, hogy évértékelők jövő februárban is lesznek.