(Heinz-Christian Strache pártelnök és Norbert Hofer, az FPÖ elnökjelöltje.)

Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, „kissé” rácáfolva az előzetes közvélemény-kutatásokra (nota bene, az ilyesmit szinte illik már bekalkulálni), jócskán megelőzte a zöldek emberét, Alexander der Bellen urat. Kettejük közt a múlt héten némi előnyt jósoltak der Bellen javára, ehhez képest Hofer több mint 13 százalékot vert rá, legalábbis így fest a helyzet a hétfő esti szavazat-összesítés előtt. 13 százalék mindenképp tetemes különbség, fölöttébb messze van a hibahatártól, kíváncsian várjuk hát az osztrák kutatók szakmai magyarázkodásait.


Csupán a független Irmgard Griss tartotta az éllovasokkal a tempót, a többiek, a jelenleg nagykoalíciót alkotó jobb- és balközép pártok nagyon lemaradtak tőlük, tovább erősítve a hagyományos pártok lassú, de szívós kopásának európai trendjét. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy egy hónap múlva a „resztli” hová voksol majd, mert ez döntheti el a versenyt. Hofer akár a szocdemek (SPÖ) maradék törzstáborának egy részére is számíthat, volt már ilyen átszavazásra példa nem is olyan rég, mégpedig a felső-ausztriai tartományi választásokon. A néppártiak (ÖVP) feltehetően megoszthatják voksaikat Hofer és der Bellen között, ha ugyan egyáltalán még egyszer az urnák elé járulnak. Így aztán a két aspiráns versenyét alighanem a független Griss tábora döntheti el.

Az osztrák államfőnek persze gyenge jogosítványai vannak, ilyen politikai rendszerük szerkezete. Az államfőválasztás eredményének csak mérsékelt a hatalmi jelentősége, közvetlenül nem nagyon befolyásolja a tényleges viszonyokat. Szimbolikus üzenete és előrejelző hatása most mégis óriási. Már a tavaly őszi felső-ausztriai tartományi megméretés egyértelműen jelezte, hogy az FPÖ több mint feljövőben van: országos támogatottsága bőven 30 százalék feletti, miközben az SPÖ és az ÖVP népszerűsége meglehetősen drasztikusan csökken. Holnap ugyan még nem lesznek országos parlamenti választások, de ki tudja, mit hoz a holnapután? Ha négy hét múlva Hofer ülhet az államfői székbe, győzelmének óriási felhajtóereje lehet.

Hoferre állítólag fiatal, dinamikus mivolta, szimpatikus fellépése miatt voksoltak az emberek, no meg azért, mert „megérti az emberek problémáit.”  Utóbbi nyilván azt jelenti, hogy osztott-szorzott, felmérte, mi az, ami az embereket leginkább foglalkoztatja. Nem kellett nagyon számítgatnia, gyorsan kitalálhatta: a migránskérdés. Akárcsak felső-ausztriai párttársa, Heinz-Christian Strache tavaly, most ő is főleg azzal nyerte el az emberek bizalmát, ahogyan a migráns-problémát kezelné. Az osztrák társadalom több mint 80 százaléka e téren is elégedetlen a nagykoalícióval, hiába próbálta a szociáldemokrata kancellár, Werner Faymann a kormány migráns-politikáját - mondjuk úgy finoman: az elvszerűséget nélkülözve - módosítgatni. A kezdeti „gyertek csak bátran” után a „szárnyas kapunak” becézett kerítésállítás sem segített rajta, a nép pontosan látja, hogy ma azokat utánozza, akiket tegnap még ellentmondást nem tűrő vehemenciával oktatott ki. Túl gyorsan váltott lovat, márpedig ezt az emberek megjegyzik, még akkor is, ha a váltás történetesen kedvükre van.

A „fiatal, dinamikus” Hofer azonban konzekvens volt, ma is azt mondja, amit tegnap, tegnapelőtt mondott: „ne gyertek”. Nem muszáj ezzel szimpatizálni, de nehéz tagadni, hogy ez az üzenet: hat.

Vona Gábor, akinek az FPÖ felívelő pályája, régóta tartó középre húzása bizonyára példaként ragyog, most árgus szemekkel figyelheti Hofert. Akár még tanulhat is tőle.

Ha csak el nem felejti, hogy Magyarországon azért minden egészen másképpen van.