(Kép forrása: itt.

Mindezidáig ugyanis az értelmiség jellemzően ellenezte a népszavazást: 2008, szociális, populista stb. Ebből kirajzolódott egyfajta demokrácia-kép. E kép alapján az értelmiség alapvetően irtózik a nép közvetlen akaratnyilvánításától, főleg a népszavazástól. A népszavazás korlátozandó intézmény volt a haladó értelmiség felfogásában, hiszen az lebontja a fékeket és ellensúlyokat, az alkotmányosságot, a parlamentarizmust, miegymást. Futószalagon érkeztek az obligát Tocqueville-és Acton-idézetek (mindig ugyanazok).


Valószínűleg más lemezt fognak most föltenni. Érdekes lesz megfigyelni, ahogy a haladó értelmiség arról fejt majd a tévében, újságokban, hogy micsoda zsarnoki mozdulat volt ez a kormánytól és a Fidesztől, hiszen ezzel a lépéssel megakadályozták, hogy működjön egy alapvető és rendkívül fontos demokratikus intézmény, ez pedig a népszavazásé.

2008 óta persze azt hallgatja mindenki, hogy a népszavazás az ördög játszótere, a plebiszcitárius pokol; a népszavazás nem pusztán egy rossz, populista eszköz, amely a polgárok alantasabbik felének akaratára kíván rezonálni, hanem a népszavazás maga a politikai és erkölcsi veszély, a Behemót, a totalitárius horror. A népszavazás maga Napóleon és Hitler.

Feltételezhetően az emberek többsége ellenezte a vasárnapi zárva tartást, noha ebben is van egy trade-off. Valószínűleg mindenki beszélt olyan kiskereskedelemben dolgozóval, aki nagyon is örült annak, hogy senki sem kényszerítheti arra, hogy vasárnap is dolgozzon. Ők most veszítenek a visszavonással. A politika is pont olyan játék, mint a többi, mindig mindenki mindenben nem nyerhet. Én alapvetően helyeslem a mostani visszavonulót, mert fölöslegesnek és károsnak tartottam a törvényt. (Ebben valószínűleg sok munkavállaló nem értene velem egyet.) De nem csak személyes preferencia, hanem a politikai racionalitás szemszögéből sem volt bölcs az intézkedés: sokat vitt, és semmit sem hozott. Nincs értelme ragaszkodni egy olyan elrendezéshez, amely szembetalálkozik az emberek többségének akaratával, és nincs is komolyabb jelentősége vagy hordereje.

A vasárnapi zárva tartásnak különféle példái élnek az európai országokban: van olyan ország, ahol régóta működik, és van, ahol nem. Így lehet a példák alapján érvelni mellette és ellene is. Itt azonban a kérdés az, Magyarországon működik-e, egyetértenek-e vele az emberek, vagy sem.

Úgy tűnik, a többség nem ért vele egyet, és mivel nem normatív kérdésről van szó, a legjobb elengedni. A visszavonuló alapján talán van reményem abban, hogy néha utólag is érdemes okosnak, esetleg bölcsnek lenni.