Nem mondom azt, hogy ez egy kifogástalan balos mesterterv, de szakmányban trollkodásra számukra azért vélhetően jó lesz. Egyrészről látható ugye, hogy a nagy baloldali összefogás szekere igen döcögősen halad és ha lesz is belőle valami, túl nagy siker annak sem jósolható. Másik oldalról viszont az ellenzék, „civilaktivisták” – 2017 szürkekardigános közíró-közgondolkodója a „civilaktivista” – szépen építik fel a történetet, miszerint az országgyűlési választásokra vonatkozó szabályozás „igazságtalan”, nem arányos – ellentétben szerintük a 2010-et megelőzőekkel – és annak megváltoztatásáért készek a polgári engedetlenségre is, bármit is jelentsen az. Mindettől pedig nem áll távol egy olyan forgatókönyv, amely komolyan számolva a kormányváltás lehetőségének csökkenésével, nem arra vagy a kampányolásra, hanem a választások széttrollkodására, botrányba fullasztására fog koncentrálni. Ennek elvi alapjául a választási rendszer jó korán „beharangozott” antidemokratikus mivolta szolgálhat, eszközeként pedig a joggal való rendszerszintű visszaélés. Így például az, hogy a választási eljárás során a szavazás előtt, alatt és után minden adminisztratív-technikai és érdemi döntést meg fognak támadni jogilag, így tolva ki a legvégsőkig a különböző határidőket és lehetetlenítve, de legalábbis kíméletlenül megnehezítve a választási szervek és az őket segítő háttér-infrastruktúra munkáját.


De most még térjünk vissza ahhoz a részhez, hogy a jobbikos Zagyva „Afolyósonmajdmegbeszéljük” Gyula a Heti Hetes Gálvölgyi Jánosával, valamint Stohl Andrással és még mit tudom én, hogy milyen „értelmiségiekkel” pózol együtt ennek a Gulyás Mártonnak a videójában az „igazságos választási rendszerért”. És akkor most ennek kapcsán szögezzünk le egy pár dolgot:

1. 1990 óta Magyarországon valamennyi országgyűlési voksolást aránytalan, ún. vegyes választási rendszer alapján tartották, melyben hozzávetőlegesen fele-fele mértékben volt és van jelen az arányos (pártlistás) és az aránytalan (egyéni választókerületek) elem. Magyarországon tisztán arányos, tehát tisztán listás választást utoljára 1980-ban tartottak, tehát, ha úgy tetszik, a rendszerváltás óta megtartott összes, 7, azaz hét darab voksolás „igazságtalan” volt.

2. Mindez 2011-ben úgy változott meg, hogy míg korábban listákról a mandátumok kb. 46, egyéniből pedig kb. 54 százalékát lehetett megszerezni, addig az új rendszerben ez némileg megfordult, és a képviselők 53 százaléka kerül be már egyéni kerületekből, 47 százaléka pedig listáról. Ha a tényleg pár százalékos eltolódás miatt lett „igazságtalan” a rendszer, hát lelkük rajta.

3. Az Alkotmánybíróság a korábbi szabályozás egyéni választókerületi beosztását két ízben, 2005-ben és 2010-ben is alkotmányellenesnek mondta ki:

A) Egyrészről azért, mert az akkori egyéni körzetek határai súlyosan sértették a választójog egyenlőségét. Tehát igazából a választási rendszer egyik alapelemének számító egyéni ág alkotmányos szabályozása éppen a 2011-ben elfogadott szabályokkal lett helyreállítva. Az AB által megköveteltek szerint olyan választókerületi rendszert alakítottak ki, ahol egy-egy választókerület nagyjából azonos számú választópolgárt fed le – 2010 előtt háromszoros eltérés sem volt kirívó.

B) Másrészről pedig azért, mert a beosztást korábban egy 1990-es, még az utolsó kommunista kabinet által elfogadott minisztertanácsi (!) rendelet szabályozta. A határokat a korábbi alsóbb szintű norma helyett, melyet az aktuális kormányzat valóban kénye-kedve szerint alakíthatott, a 2011-ben elfogadott szabályozás törvényi szintre emelte. (És ahogy a veszprémi és tapolcai időközik is mutatták, nincs „előre fideszesített” választókerület)

4. A nagyközönség előtt talán kevésbé ismert, de a „szakértők” által kedvelt kritikai elem az ún. „győzteskompenzáció”. Ez valóban új elem, annyit tesz, hogy az egyéni választókerületekben a mandátumot szerző jelölt „felesleges”, azaz a győzelemhez nem szükséges szavazatai is hasznosulnak a pártlistán. Mivel korábban csak „veszteskompenzáció” létezett és ’14-ben a Fidesz-KDNP 2010-hez hasonlóan tarolt egyéniben, azt mondták, hogy ezzel a kormányzat a maga malmára hajtotta már jó előre a vizet. Csakhogy az igazság ezzel szemben az, hogy a „győzteskompenzáció” pontosan azt a valóban torzító, a győztest segítő mechanizmust eredményezi, mint 2010 előtt a megyei listák. A mandátumkiosztás rendszere miatt ugyanis onnan a 2000-es évekre jóformán csak a nagypártok szereztek képviselői helyeket, a kisebbek csak az országos listáról. Tehát a „győzteskompenzáció” igazából az „új” területi lista, semmi több. Akit utóbbi nem zavart az elmúlt évtizedekben, azt most ne zavarja előbbi se.

+1. Két forduló helyett egy. Hát igen. Súlyos. Egyrészt olyat még nem hallottam, hogy a fordulók száma határozza meg egy választási rendszer demokratikus vagy antidemokratikus mivoltát. (Nem hiszem, hogy az USA vagy az Egyesült Királyság egyfordulós metódusa problematikus lenne az egy forduló miatt). Kétségtelen tény, hogy egy ilyen rendszerben mindenkinek még a választók végleges döntése előtt ki kell teríteni a lapjait, nincs lehetőség a két forduló közötti machinálásokra (Sem úgy, ahogy az 1994-ben, sem úgy, ahogy 1998-ban történt). De ez nem igazságtalanság, legfeljebb más stratégiát kíván a pártoktól. De őszintén szólva nem igazán emlékszem arra a verőfényes nyári napra 1994-ből, amikor a korabeli kritikai értelmiség hisztizett volna amiatt, hogy a közelgő önkormányzati választások előtt néhány hónappal az akkori MSZP-SZDSZ kétharmad az egész helyi választási rendszert átírta – az addigi kétfordulósságot egyfordulóssá „igazságtalanítva”.

Nyilván számos „antidemokratikus” elemre ki lehetne térni még, például arra, hogy egyáltalán léteznek szabályok a kampányfinanszírozásra, vagy hogy az őrült nagy diktatúrában a kisebb pártok jelöltjeinek könnyebb indulniuk. (Ide lehetne behozni a „ha van rajta sapka…” viccet. Ugyanis az eredeti választójogi törvényjavaslatban az egyéni induláshoz 1500 ajánlást irányoztak volna elő. Az ellenzék ennek teljesíthetetlenségére vonatkozó harsány kritikáira reagálva először 1000, majd végül 500-ra módosították a vonatkozó alsó limitet – ami pl. az LMP eredeti javaslata is volt. Most meg az a baj, hogy ez a szám túl könnyen teljesíthető, így sok a kamujelölt…)

Szóval ennyit nagyon tömören a választási rendszer sosem hallott „igazságtalanságáról”. Az meg, hogy ehhez a marhasághoz csatlakozik mindenfajta civilszínész, különösebb minősítést nem igényel. Legfeljebb annyi kommentárt, hogy ilyenek után ne nagyon csodálkozzanak azon, ha a fél ország azért könyörög, hogy „értelmiségiek” tartsák magukat távol a politikától. És a Bitó-szalonra gondolva ez a baloldal hosszú távú érdekei kapcsán is megfontolásra érdemes fohász.

 

(Kép forrása itt.)