(Kép forrása: itt.)

Stumpf András tegnapi cikkén tűnődöm és azon gondolkodom, hogy vajon a szerző komolyan gondolta-e, vagy csak viccnek szánta. Mert viccnek kicsit durva. A TGM hivatkozással megtűzdelt írás karikatúraszerű foglalatát adja a baloldal népszavazás-ellenes érveinek.


Kezdjük az elején: a népszavazás veszélyes. Stumpf azért tartja veszélyesnek a népszavazást, mert azzal kisodródhatunk az Európai Unióból. Ez abban az esetben lenne igaz, ha a kormány egyenlőségjelet tett volna az Unió és a kvóta-mechanizmus közé. De ezt Gyurcsányon – és újabban Stumpf Andráson – kívül senki sem állította. Feltételezem, hogy a kormány ismeri a vonatkozó számokat, amelyek azt mutatják, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége nem akar kilépni. Az adatok tükrében – még ha lenne is rá szándék – nincs az a kampánystratégia, amelyik ezt az arányt meg tudná fordítani. Így viszont a kvótanépszavazás ügyének összekötése az uniós tagsággal épp az a politikai cinizmus, amit Stumpf kárhoztat.

Mire jó hát a népszavazás?

Mindenekelőtt preventív eszköz, amellyel elkerülhető, hogy az emberek úgy érezzék, hogy a fejük felett döntenek. Minél inkább az elitek játékának érzik az emberek a politikát, annál könnyebben jutnak arra a következtetésre, hogy ki kell lépni a klubból. Márpedig ezt Stumpf nem akarja. Ebben az esetben megint csak érdemes részt venni a népszavazáson.

Hogy ehhez elegendő lenne elküldeni néhány közvélemény-kutatás eredményét Merkelnek, ahogy Stumpf állítja? Őszintén hiszem, hogy ezt András sem gondolja komolyan. Minek akkor bármilyen választást tartani, elég lenne négyévenként megkérdezni pár közvélemény-kutató céget, hogy ki kormányozzon. Mennyi pénzt meg lehetne spórolni! Nem véletlenül szoktak népszavazást tartani, hanem mert annak a legnagyobb a legitimáló ereje. Hogy nem kötelezi Brüsszelt? A politika nem formális procedúra, nem bírósági eljárás, hanem hitek, meggyőződések, a mozgósító-képesség és az elszántság párharca. Végül az győz, aki szilárdabban tudja maga mögött a sajátjainak támogatását. De fordítsuk meg a kérdést: fel tudná sorakoztatni Merkel maga mögött a választópolgárokat? Vagy Hollande? Vagy Juncker? Na, erről szól a népszavazás, de szerintem ezt András is tudja, csak valamiért nem akarja megérteni.

De különösen a végkövetkeztetését nem értem: ha Stumpf – mint állítja – nem szeretne betelepítési kvótát, akkor miért nem megy el szavazni? Még ha haszontalannak is tartja, ártani nem árt alapon elballaghatna voksolni október 2-án. Ha ugyanis nem ezt teszi és másokat is a távolmaradásra buzdít, azzal csökkenti a részvételt, az alacsony részvétel pedig a kvótapártiaknak szolgáltat érvet: lám-lám, még sincsenek annyira a betelepítés ellen az emberek. Végső soron tehát a távolmaradással a kvóta mellett foglal állást. Épp úgy, ahogy 2004-ben a kettős állampolgárságról tartott szavazás esetében, amikor a szocialista-szabaddemokrata kormány álságosan a távolmaradásra buzdított, holott a valódi célja a külhoni magyarok állampolgársághoz jutásának megakadályozása volt.

Ezért most én kérdezem: ismerős a helyzet, ugye András?