Bár a logika azt diktálná, hogy a meleg időjárás kedvezzen az uszodai programoknak, a francia-német határvidéken sokszor másképpen működnek a dolgok, mint azt a magyar józan észjárás megkívánná. Az Európai Parlament modern üvegpalotájától nem messze elterülő kültéri uszodában melegebb napokon kiszedik a pályaköteleket a nagymedencéből, a bejáratra pedig nagy nyomtatott betűvel kiragasztják: „Attention! Pas de couloir de nage aujourd’hui!”. Azaz, „Figyelem! Ma nincs úszósáv!”

Az eltökélt úszó inkább a saját szemének kíván hinni, mintsem a feliratnak, és minden óvó jel ellenére úgy dönt, belép az uszodába. A bejárat előtt már reflexszerűen nyitja ki a hátizsákját, hogy – az egymás közt egyébként nem franciául walkie-talkiezó – biztonsági őrök megnézhessék, nem akar-e kalasnyikovot csempészni a strandra. Egy nagyobb tárgy valószínűleg még a nejlonzacskóba csomagolt strandpapucs alól is kikandikálna. Az azonban már rejtély, hogy hogyan tudja megállapítani a biztonsági személyzet, hogy nincs a táskában más apróbb, de Európa ezen a felén mostanában divatos, veszélyes eszköz. Leginkább gondolatolvasással: „Üvegpalack, kés, egyéb veszélyes eszköz?” – „Elnézést, mit mondott?” – „Mindegy, haladjon tovább!”

Feltárul az uszoda látványa, a tekintet egyből a nagymedencére szegeződik. Valóban szokatlanul csupasznak hat a vízfelület mindenféle bója vagy kötél nélkül, az úszómedencében őskáosz uralkodik. Mindenki össze-vissza, keresztül-kasul evickél, ugrál, kicsik és nagyok egyaránt. Egyesek szinkronúszókat meghazudtolva állnak kézen a vízben, igaz könnyített pályán: a nagymedence mélysége ugyanis a legtöbb helyen 1 méter és csak egy pont után kezd mélyülni 1 méter 80 centire. Úszás szempontjából nem ideális, sőt egyenesen elszomorító, de ez errefelé szintén megszokott jelenség, és ha egyébként rend lenne, az ember még túl is tenné magát ezen az apróságon. Rend azonban itt nincs, a nagy úszómedencében úszni vágyókra furcsa kisebbségként tekintenek, az úszómesterek gyanúsan nézik, ha valaki mégis értelmes kéz- és lábtempókat próbál tenni. A világ kifordult magából.

Félreértés ne essék! Örülni kell annak, ami van. A franciák szemmel láthatóan nem is csinálnak nagy ügyet a kérdésből. Ráadásul naplementekor megvillan az esély, hogy zárás előtt, gyorsított ütemben le lehessen úszni a napi adagot, vagy legalább egy részét. Ilyenkor azonban óhatatlanul elgondolkodik az ember, hogy milyen jó, hogy Magyarországon lehet úszni az uszodákban, és még ha nagyobb tömeg is kerekedik, nem az úszókat zárják ki elsőként az úszómedencéből. Pláne milyen jó, hogy a vizes világbajnokságra számos úszólétesítményünk megszépült, illetve új uszodák épültek.