Pintér Sándor belügyminiszter a döntést azzal indokolta, hogy a balkáni-útvonal lezárása miatt feltorlódott – jelenleg körülbelül 15 ezer főt kitevő – embertömeg mozgása bármikor kiszámíthatatlanná válhat, ezért megelőző lépéseket kell tenni a határok biztosítása érdekében.

(Migránsok ostromolják a görög-macedón határon épült biztonsági kerítést.)


A leggyorsabb aggódó díját ezúttal a Helsinki Bizottság érdemelte ki: példás sebességgel sikerült diktatúrázniuk egyet. Pontlevonást legfeljebb azért kaphatnak, mert hivatásos rettegésüket nem sikerült kellően felvezetniük, így kicsit erőltetettnek hatnak záró soraik: „Szabó Miklós történész számos olyan XX. században elrendelt szükségállapotot írt le, amelyet sohasem vontak vissza, és azok mintegy egymásra rétegződve tanúskodtak a magyar autokráciák és diktatúrák egymást váltó abszurditásáról. A szomorúhistória folytatódna a XXI. században is?”

Azt a kérdést pedig jobb nem feszegetni, hogy hirtelen felindulásukban miért pont egy volt SZDSZ-es képviselő könyvét sikerült leemelniük a polcról. (Csak nem előre csőre volt töltve a kontextusfüggetlen napi-diktatúrázás?)

Az első helyről kivételesen lemaradó szocialisták szokás szerint magukból indulnak ki. Az MSZP ugyanis azt is lehetségesnek tartja, hogy „a válsághelyzet kihirdetését nem támasztja alá semmilyen érdemi információ”. Jó ezt olyanoktól hallani, akik még tavaly júniusban is úgy nyilatkoztak meg a kérdésről, hogy: „a bevándorlás álprobléma, amit a fidesz kreált”.

A szebb napokat is látott HVG egyenesen a „Migrációs válsághelyzet: minden idők legdrágább politikai kampánya?” felütéssel indítja korszakos cikkét. Mint kiemelik: „egyenlőre csak találgatások folynak arról, mi is lehet a valódi ok”. A balkáni-útvonalon veszteglő – fokozatosan türelmét vesztő – 15 ezer ember úgynevezett „oknak” ezek szerint már kevés.

A sort lehetne folytatni, de felesleges.

Összességében most sem látunk mást, mint a balliberális ellenzék kétségbeesett küzdelmét a történelmi helyzettel, az emberekkel, végső soron önmagukkal. Beszappanozott háztetőn igyekeznek minél később leesni. Úgy gondolják, felismerték a szabályt: minél több mindenkit löknek le maguk előtt, annál puhábbra esnek.

Az általunk ismert Európát alapjaiban átrajzolni képes migrációs válságot egyszerű kommunikációs gumicsontnak nevezik. Az emberek biztonság iránti alapvető igényére képtelenek válaszokat adni. A kultúrkört érő kihívásokról pedig inkább ne is beszéljünk.

Hogy stílszerűek legyünk, végezetül mi is csak a Helsinki Bizottság hitvallásából tudunk idézni: „Hisszük, hogy ezek olyan értékek, melyeket mindenkor, minden körülmények között védenünk kell”.