(Kép forrása: itt.)

Az elmúlt hetekben két botrány is napvilágot látott a Yahoo internetes multióriással kapcsolatban. Szeptember végén az amerikai email-szolgáltató hivatalosan is bejelentette, hogy 2014-ben közel félmilliárd Yahoo-felhasználó adatait lopták el. A hackerek olyan személyes információkhoz is hozzájutottak, mint a születési dátum, a különböző jelszavak és telefonszámok. Közleményében a cég arra kérte felhasználóit, hogy változtassák meg jelszavukat – ami, két évvel az adatok kiszivárgása után annyit ér, mint halottnak a csók.


Ez már önmagában is elég bosszúságot okozott a Yahoo-felhasználóknak, de a történetnek még nincs vége. A minap a hazai és nemzetközi sajtót is bejárta a hír, hogy a Yahoo titokban megfigyelte felhasználóinak elektronikus levelezését – az Egyesült Államok hírszerzésének kérésére. Az emaileket a cégóriás valós időben továbbította a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA) és/vagy a Szövetségi Nyomozóirodának (FBI). A Yahoo vezérigazgatónője, Marissa Mayers közleményében hangsúlyozta, hogy cége betartja az amerikai törvényeket – jelentsen ez bármit is.

A botránysorozat számos kérdést felvet. Hogyan történhet meg, hogy a világ egyik legrégebbi és legnagyobb email-szolgáltatójától ilyen mennyiségű adatot ellopnak? A multi miért csak két évvel az eset megtörténte után figyelmezteti felhasználóit? Hiszen nem egy marginális ügyről van szó: a Yahoo-felhasználók közel kétharmada érintett az ügyben. Születési dátumok, címek, jelszavak, telefonszámok.

Hol maradnak a következmények? Miközben a nemzeti kormányokat szigorúan figyelik, hogy megfelelően kezelik-e a személyes adatokat, miközben a civil szervezetek állandó górcső alatt tartják az államokat, hogy azok betartják-e a különféle adatvédelmi szabályokat, közben ezek az óriáscégek mintha a törvények felett állnának. Mintha nem tartoznának felelősséggel és számadással senkinek és semminek. Pedig gondoljunk csak bele, milyen óriási hatalmat jelent ilyen mennyiségű személyes információ birtoklása.   

És hol marad a világbotrány? A nemzetközi sajtó ugyan beszámolt az esetekről, de az aggódó hangnemű vezércikkek elmaradtak, a botrányokból nem lett címlapsztori. Pedig egy közérdeklődésre igencsak számot tartó hírről van szó.

Érdemes töprengenünk egy kicsit ezeken a kérdéseken, még ha megnyugtató válaszokat nem is találunk rájuk.