Az ügy számos vonatkozásáról írtak már: értelmezték a PC-őrület újabb állomásaként, a nemek közti harc újabb bizonyítékaként és a fehér férfiak uralmának végeként egyaránt. A Weinstein-ügy hetekre, hónapokra témát biztosított a bulvárnak, a lapok azonban vagy megálltak a felületes bulvár-olvasatnál, vagy valamilyen magvas ideológiai üzenetet akartak kihozni belőle. De valóban csak erről van szó? Ha számba vesszük a botrány kirobbanásáról rendelkezésre álló információkat, akkor felvetődhet bennünk a gyanú, hogy a színfalak mögött a Weinstein-botrány valami másról szól.

Harvey Weinstein bőkezű támogatója volt mind Barack Obama, mind Hillary Clinton kampányainak.


Először is, az amerikai producer cégének értékesítése – egy héttel a botrány kirobbanása után – már önmagában is kérdéseket vet fel. Két nappal a botrány kirobbanása után Harvey Weinsteint elbocsátották saját cégétől, a The Weinstein Co. produkciós vállalattól. Egy héttel később pedig napvilágot látott a hír, hogy a 700-800 millió dollár értékű Weinstein Co.-t éppen az a vállalat venné meg, amelyik Weinstein előző cégét, a Miramaxot is felvásárolta korábban. Az, hogy van-e összefüggés a botrány kirobbanása és a gazdasági tranzakció között, egyelőre nem egyértelmű, a két esemény időbeli közelsége azonban tagadhatatlan.

A másik mellékszálat a The New Yorker amerikai magazin hasábjain, „Harvey Weinstein kém-hadserege” című tényfeltáró írás hozta napvilágra. A cikk fő állítása az, hogy habár a média csak idén ősszel kapta fel az ügyet, Harvey Weinstein már bő egy évvel ezelőtt „számolt” a botrány kitörésének lehetőségével. Különböző dokumentumokra és szemtanúkra hivatkozva a The New Yorker beszámol arról, hogy Weinstein 2016 nyarán több magán hírszerző szolgálatot is felbérelt, hogy felmérjék a botrány kirobbanásának veszélyét, illetve, hogy megakadályozzák azt. Weinsteinnek dolgozott többek között a világ egyik legnagyobb magánkézben lévő hírszerző szolgálata, a Kroll, illetve az egykori Moszados hírszerzők irányítása alatt álló Black Cube. A Black Cube súlyát jelzi, hogy a cég tiszteletbeli elnöke az a Meir Dagan, aki 2002 és 2012 között a Moszad – egyik legsikeresebb – igazgatója volt. A Black Cube az Egyesült Államokon kívül Párizsban, Londonban és Tel Avivban is rendelkezik székhellyel, ügyfeleinek pedig „Izrael elit katonai és kormányzati hírszerző egységeinek nagy tapasztalattal rendelkező és képzett” szakembereinek képességeit kínálja.

Ez az, amit tudunk a Weinstein-sztoriról. Az amerikai producer másfél évvel ezelőtt nem kispályásokat bízott meg az üggyel, vagyis nagyon is komolyan vette a botrány kirobbanásának lehetőségét és annak következményeit. Ahhoz túl komolyan is, hogy mindössze egy-két fenyegetőző színésznőről legyen szó. Az ugyanis nem tűnik valószínűnek, hogy Weinstein néhány, a botrány kirobbantásával zsaroló áldozat miatt bérelte volna fel a világ legprofibb magán-hírszerző vállalatait, vélhetően annyi pénzért, amennyiért a színésznők hallgatását is megvásárolhatta volna.

A The New Yorker által feltárt történet szerint valójában egy bő egy éve tartó, titkosszolgálati szálakat is érintő küzdelemről van szó, amelyben Weinstein ugyan nagyon komoly erőket vonultatott fel, de végül alulmaradt. Az amerikai producer valószínűleg nem néhány színésznővel, hanem egy, a Black Cube-szerű szervezeteknél is befolyásosabb szereplővel szemben vesztett csatát.

Elgondolkodtató adalék az is, hogy a szexuális zaklatási botrányok épp azt a hollywoodi producert (Harvey Weinsteint) és színészt (Kevin Spacey-t) érték el, akik a demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton legnagyobb támogatói voltak az elnökválasztási kampányban. Miközben, a választási kampányban Donald Trump karaktergyilkossági-kísérletének egyik fő összetevőjét a republikánus elnökjelölttel szembeni szexuális zaklatási vádak alkották.

A fentiek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a Weinstein-ügy nem más, mint az elnökválasztás óta tartó hideg polgárháború egyik fejezete: Donald Trump és Hollywood küzdelme.

 

(Kép forrása: itt.)