Amikor 2015 januárjában Orbán Viktor a Charlie Hebdo elleni dzsihádista terrortámadás kapcsán a bevándorlás korlátozásáról beszélt, a mainstream sajtó frontális támadást indított a miniszterelnök ellen. Rasszistának, kirekesztőnek, idegengyűlölőnek bélyegezték. Az összefüggés nem létezik, legfeljebb csak az összeesküvés-elmélet-hívők fejében – bizonygatta szakértők és politikusok egész sora.

A párizsi szatirikus lap elleni támadás óta eltelt közel két és fél év alatt Európa nem lett biztonságosabb hely. Sőt. Az idei év első felében minden kilencedik napra jutott egy terrortámadás a kontinensen. 2017 januárja óta 52 embert gyilkoltak meg iszlamista terroristák, és további 250-et sebesítettek meg. Az elkövetők minden esetben bevándorlók voltak: voltak köztük olyanok, akik csak néhány hete, hónapja érkeztek Európába, és voltak olyanok is, akiknek már a szülei is itt éltek.


A támadások Ausztriában, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Belgiumban, Olaszországban, Svédországban, Norvégiában történtek. Ezek azok az országok, amelyekben a legnagyobb lélekszámú és/vagy lakosságarányú muszlim populáció él. És ezek azok az országok, amelyek a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás pártján állnak.

Ami a jövőt illeti, az sem fest valami fényesen. A brit titkosszolgálatok közel 23 ezer terrorista-gyanús embert tartanak nyilván. Londonban eltűnt 400 dzsihádista akik az Iszlám Állam kötelékében harcoltak. Belgiumban 18 ezer potenciális dzsihádistával számolnak. Franciaország bevándorláspárti elnököt választott. Brüsszel továbbra is erőlteti a kényszerbetelepítési kvótát, és pellengérre állítja azokat az országokat, akik gátat szabnának az újkori népvándorlásnak. Nemzetközi erők – a Soros-szervezetektől kezdve Zuckerberg Facebookján át – munkálkodnak azon, hogy lenyomják az európaiak torkán a kontrollálatlan bevándorlás békáját.

Az, hogy Magyarország nem szerepel a terrortámadások által sújtott európai országok listáján, nem a véletlen műve. Még csak nem is a jó szerencsének köszönhető. És még azt sem mondhatjuk, hogy hazánkban ne lenne olyan politikai erő, ami a kontrollálatlan bevándorlás pártján áll, hiszen itt is vannak zászlóvivői a migrációt támogató nemzetközi szervezeteknek.

A különbség abban áll, hogy Magyarországon a „bevándorlás egy álprobléma” és a „kerítést le kell bontani” szlogenek mindeddig nem segítették hatalomra ezeket a pártokat.

Ez lesz a 2018-as választások valódi tétje. 

 

(Kép forrása itt.)