Beszédében a miniszterelnök maga is elismerte, hogy a kommunizmus nyugati eredetéről nem szokás beszélni, de talán még ő sem számított arra, hogy szavait ilyen mértékben kiforgatják.


A beszédet követő sajtóvisszhang bizonyítja, hogy továbbra is vannak olyan kérdések, olyan témák, amelyekről a politikai korrektség keretein belül egyszerűen nem lehet beszélni. A magyar miniszterelnök már akkor bűnt követett el a liberális kánon szemében, amikor egy mondatban említette a Nyugatot és a kommunizmust. A liberálisok értelmezésében ez ugyanis nem más, mint Putyin mosdatása. Orbán Viktor szavait a magyari elmaradottság újabb jeleként tálalják, és csúfondárosan megjegyzik: a miniszterelnök „nyugat-európai tetteseket fedezett fel a bolsevizmusban”.

A balliberális sajtó reakciója pontosan szemlélteti, hogy a Nyugat – pontosabban a ’68-as mozgalmakra épült liberális értelmiség – továbbra sem képes egészséges viszonyt kialakítani a múlttal. Miközben időről időre hangsúlyozzák, hogy ők már sikeresen feldolgozták a 20. század történelmi tragédiáit, szemben Kelet- és Közép-Európával, ahol még mindig ezzel küzdünk, a jelek szerint mégsem volt annyira sikeres a feldolgozás.

Azokat a bizonyos „nyugati tetteseket” pedig nem Orbán Viktor fedezte fel – az ő létezésük nem megítélés kérdése, hanem tény. A kommunizmus szellemi alapját két német filozófus, Karl Marx és Friedrich Engels fektette le. A Tőke sem Moszkvában, hanem a londoni British Museumban íródott, ahogyan beszédes a Kommunista Kiáltvány borítója is: német nyelven íródott, londoni kiadással. Nehezen lehetett volna előre látni, hogy mi lesz Marx munkásságából – biztos nem volt, aki Sztálin GULAG-ját előre megsejtette volna a gyűlölködő sorok között – de a kapcsolat tagadhatatlan.

Itt azonban ennél többről van szó. A kommunizmus teremtette meg az 1968-as újbaloldali mozgalmak szellemi alapját is. A ’68-as nemzedéknek „hála” a kommunizmus kultusza ma is él és virágzik Nyugat-Európában. Hogy csak néhány példát említsünk: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság előző elnöke 2014-es megválasztása után is büszkén vállalta maoista múltját. Bécs 2008-ban, megemlékezve Che Guevara 80. születésnapjáról szobrot állított a marxista forradalmárnak. Az osztrák főváros idén egy újabb kommunista tömeggyilkosnak tervezett szobrot állítani – Ho Si Minh néhai vietnami kommunista vezetőnek – de végül a városvezetés társadalmi nyomásra elállt tervétől.

A kommunizmus pusztítása szavakkal leírhatatlan. A Szovjetunióban és a szovjet blokkban véghezvitt tömegmészárlást senki sem vitathatja. Orbán Viktor megemlékezésében azonban nem állított többet annál, hogy a kommunizmus szellemi magvai bizony Nyugaton lettek elvetve – ez pedig ténykérdés.

A balliberális sajtó pedig nem tesz mást, mint politikai motivációt próbál belemagyarázni a magyar miniszterelnök beszédébe. A történelmi tények azonban makacsabbak annál, hogy a ballib sajtó önkényének engedelmeskedjenek. Bármennyire is ezt szeretné kiolvasni a beszédből a liberális értelmiség, Orbán Viktor mondatai nem Putyinról szóltak.

Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk.

 

(Kép forrása: Orbán Viktor / Facebook)