(Rendőrök és családtagok az orlandói mészárlás helyszínén.) 

„A politizáló értelmiség ezen a ponton teljes kudarcot vall. Rettenetes állandóan csak azt hallani, hogy a nemzetiszocializmus a barbárságba, a sötét középkorba, a humanitás előtti időkbe való visszaesés. Akik így beszélnek, aligha sejtik, hogy az élet szekularizálódása, amit a humanitás eszméje hozott magával, éppen azoknak a keresztényellenes vallási mozgalmaknak a táptalaja, amelyen például a nemzetiszocializmus is kinőhetett. A vallási kérdés ezen szekularizált szellemek számára tabu, és annak komoly és radikális felvetése az ő szempontjukból megfontolandónak tűnik – talán azért, mert ezt is a barbárságba és a sötét középkorba való visszaesésnek tekintik”. 

(Eric Voegelin)


Sajátosan tud beszámolni az úgynevezett mértékadó sajtó a terrorcselekményekről. A tel-avivi merénylet példának okáért „lövöldözésként” jelent meg több helyen, mintha csak valami vita mérgesedett volna el, vagy bandaháború lett volna. Remélhetőleg néhányan ráhúzzák ezt az orlandói minapi mészárlásra is. Nem kell félnünk persze attól, hogy tele lesz a Facebook-falunk je suis Izrael, vagy je suis USA hashtagekkel, ahogy Törökország esetében sem történt ilyesmi. (Bár ennek még adok egy esélyt, hogy a tragédia-PR kihasználja az alkalmat és mintegy szimbólumot alkot belőle.) Nem mintha ugyanannak a terrorizmusnak – aminek nem mondjuk ki a nevét! – lenne mindegyik egy-egy felvonása, nincs itt semmi látnivaló, business as usual, ugorjunk.

A nyugati liberalizált baloldalról mindent elmond az, ahogy a floridai merényletre reagáltak. Obama elnök szerint – aki épp nem ér rá, mert el van foglalva a budik piktogramjaival – egy olyan helyet támadott meg a magányos terrorista (aki mellesleg vagy magányos, vagy nem), ahol az emberek azért jöttek össze, hogy gyakorolják a szolidaritást, hogy növeljék a tudatosságot, meg hogy védjék a polgári jogaikat. Véletlenül sem azért, hogy, khm, ismerkedjenek. Hillary Clinton rátromfolt, és előkapta a bullshit-generátort: biztosította a meleg közösséget arról, hogy mellettük állnak, harcolnak a jogaikért, és hogy Amerikában nincs helye a gyűlöletnek.

Kiváló. Mindenki egy nagy sóhaj kíséretében megnyugodott.

Erről az agymenésről leginkább az jut az ember eszébe, hogy a jogvédő szervezetek milyen nyilatkozatokat adnak ki akkor, ha mondjuk Szudánban épp darálóba küldenek párszáz embert: súlyosan sérültek az emberi jogok! Hát még az emberek, akik többnyire, ugye, meghaltak. Ez az ideológiai újbeszél súlyosabb abszurdot produkál, mint a Monty Python-összes.

Obama persze épp készül kihúzni a dolog méregfogát, vagyis elővette a kedvenc témáját, a fegyverviselés visszaszorítását. Ami nagyszerű ötlet, bár a történeten kevéssé módosított volna, tekintve, hogy a helyszín „gun-free zone”. (Progresszíveknek házi feladat: utánanézni, miért is van az a bizonyos második kiegészítés az amerikai alkotmányban, szorgalmi feladat pedig utánanézni annak, Svájcban miért lehet olyan sok honpolgárnak fegyvere. Na jó, lelőhetjük a poént, abban az időben épp a Führer Németországa volt leginkább „gun-free”, azaz senkinek nem volt, csak a hatalomnak, és milyen jól sült el az is.)

Nyilvánvalóan semmi új nem fog történni. Figyelmeztetni fognak bennünket a Haladás Vallásának főpapjai, hogy mindennek az égvilágon semmi köze nincs az iszlámhoz, illetve hogy nem minden muszlim terrorista. Ez utóbbi megfejtés persze dicséretes, csak fölösleges nagyon beleizzadni az árnyékbokszba, ugyanis ilyet korábban sem állított senki. Viszont ezekkel a panelekkel, illetve a kínos kérdéseket felvetők morális megbélyegzésével ismét megakadályozhatjuk, hogy egyáltalán a problémáról való beszéd belátható időn belül megvalósulhasson. Kezelésről vagy megoldásról ne is álmodjunk.