Az elmúlt héten az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ismét Magyarországgal foglalkozott, és – a kormánypárti politikus delegáció nagy sikereként – úgy döntött, hogy lezárja a hazánkkal szembeni „különleges eljárást”. Mindeközben az Európa Tanács másik szerve, a Velencei Bizottság egy héttel koráb+ban újabb ajánlásokat fogalmazott meg a magyar médiatörvénnyel összefüggésben. Az Európai Parlament pedig éppen néhány hete foglalkozott ismét – ahogy a baloldal hívja – „az aktuális magyar ügyekkel” vagy – ahogy a jobboldal hívja – a „Tavares II.”-vel. Még mindig nem könnyű tehát tisztán látni, hogy hogyan is állunk a magyar közjogi átalakítások miatt a külföldi partnereinknél. Az európai szervezetek jövőre vonatkozó tárgyalási ütemezési terveit nézve pedig arra kell készülnünk, hogy az elkövetkező hónapokban is futószalagon fognak érkezni a kérdésről az újabb – néhol meglehetősen ellentmondó – információk.

Éppen ezért az alábbiakban megpróbálom pontokba foglalva, rendszerezetten összeszedni, hogy hogyan is állunk most – politikai és jogi szempontból. Hátha ez segít a kívülállóknak is tisztábban látni.


1. Az alkotmányjog a természeténél fogva a fennálló rendet védelmező, status quo alapú jogi rendszer.

2. A 2010-ben hatalomra jutott pártok a közjogi rendszer teljes átalakításának politikai igényével léptek színre. Ilyen mértékű közjogi átrendezésre a közép-kelet európai államok demokratizálódása óta nem volt példa.

3. Az Európai Unió a közép-kelet európai államok csatlakozását megelőzően az ún. koppenhágai kritériumok révén tüzetesen átvizsgálta a csatlakozni vágyó országok jogrendszerét, és csak ezt követően fogadta el a csatlakozásukat.

4. A 2008-as gazdasági válság és az immár szinte közhelyszerűen emlegetett átalakuló világrend alapjaiban rendezi újra egyes politikai erők gondolkodását. A mostani időszak – amellett, hogy a politikai elszámoltathatóság és a jogállamiság továbbra is kitüntetett működési alapelve a nyugati közösségeknek – az állam szerepének megerősítéséről szól. Erről itt olvashatunk pl. bővebben.

5. Az állam szerepének megerősítése természeténél fogva, alapvetően, óhatatlanul, elkerülhetetlenül ellene mond a fennálló struktúrák védelmében gondolkozó alkotmányjogi rendnek, illetve különösen a jogállamiság elvének.

6. Ebből következően a feszültség és az összeütközés a politikai akarat és a fennálló alkotmányjogi rend között elkerülhetetlen. De a cél nem is az összeütközés elkerülése, hanem a viták hosszú távú feloldása és egy új egyensúlyi helyzet megtalálása.

7. Az Európai Uniónak jelenleg nincs hatásköre általánosságban vizsgálni és jóváhagyni egy ország közjogi átalakítását.

8. Az Európai Uniónak joga van ahhoz, hogy az uniós jog által szabályozott területeken, bizonyos konkrét szakpolitikai lépések vonatkozásában a magyar jog megváltozását vizsgálja, és az uniós joggal ellentétes magyar szabályozás megváltoztatását kikényszerítse. Éppen ezért a magyar kormány stratégiája az volt, hogy az Európai Bizottság – mint az Európai Bíróság előtti eljárás megindítására jogosult szerv – által megfogalmazott kifogásoknak kivétel nélkül eleget tett.

9. Az Európai Parlament mint politikai testület gyakorlatilag bármilyen kötöttség nélkül nyilváníthat véleményt bármely tagállam bármely jogszabályváltozásáról. Ennek a véleménynek azonban önmagában, függetlenül az azt elfogadó többség létszámától, semmilyen jogi kötőereje nincsen. Éppen ezért a magyar kormány stratégiája az volt, hogy az Európai Parlament – mint az Európai Unió pártpolitikai alapon szerveződő intézménye – által jegyzett kifogásokat szinte kivétel nélkül figyelmen kívül hagyta.

10. Az Európai Unióról szóló szerződés felsorolja az unió alapértékeit – emberi méltóság, szabadság, demokrácia, az egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok, pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, tolerancia, igazságosság, szolidaritás, nők és a férfiak közötti egyenlőség –, és meghatároz egy olyan eljárásrendet, amelynek révén az alapértékeket súlyosan és tartósan megsértő tagállam komolyan szankcionálható.

11. Sem az Európai Unióban, sem más nemzetközi szervezetben nincs olyan meghatározás, amely egyértelműen kimondaná, hogy az egyes alapértékekből milyen konkrét jogok, kötelezettségek és tilalmak következnek, s hogy mit jelent ezen értékek súlyos és tartós megsértése. Bizonyos részek vonatkozásában ilyen jogok, kötelezettségek és tilalmak viszonylag egyértelműen meghatározhatóak, más vonatkozásban viszont nincs olyan mérce, amely objektíven és egyértelműen minden élethelyzetre alkalmazható lenne. Egyszerűbben mondva azt könnyebb meghatározni, hogy mi az, amit „biztosan nem lehet”, de a felmerülő konkrét tagállami problémáknál általában jóval árnyaltabb a kép. Éppen ezért az előző pontban leírt ún. atombomba eljárás alkalmazására mindezidáig nem került sor. Erről a Századvég Kiadó gondozásában most megjelent könyvben lehet igazán bőven olvasni.

12. Az Európa Tanács – amely az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet –, illetve annak alkotmányjogi tanácsadó, véleményező testülete, a Velencei Bizottság gyakorlatilag szabadon, a testületi tagok közösen vallott alkotmányos felfogása alapján véleményezheti a tagállamok jogrendjét.

(Kép forrása: itt.)

13. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága számos ponton fogalmazott meg kritikákat a magyar közjogi átalakításokkal kapcsolatban – legutóbb például ismét a médiatörvény vonatkozásában –, miközben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése lezárta a Magyarországgal kapcsolatos eljárást, és a szervezet volt főtitkára már ezt megelőzően kijelentette, hogy például a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos kétségek a jogszabály-módosítások eredményeként megszűntek. A Velencei Bizottság szinte soha nem vizsgálta egy ország komplett alkotmányos berendezkedését olyan részletességgel, mint Magyarország esetében.

14. A Velencei Bizottság mint tanácsadó testület csupán ajánlásokat tud megfogalmazni, amelynek kikényszerítésére jogi lehetőség nincsen. Ennek ellenére a testület véleményének komoly súlya van, hiszen nem politikai alapon szerveződő politikusok, hanem szakmai alapon működő szakértők alkotják. Éppen ezért a magyar kormány stratégiája az volt, hogy a Velencei Bizottság kéréseinek minél inkább próbált eleget tenni, de bizonyos politikai okokból hangsúlyos területeken nem engedett.

15. Az Európa Tanács égisze alatt elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének érvényre juttatásán és kikényszerítésén dolgozó ún. strasbourgi emberi jogi bíróság mindig konkrét ügyek mentén, egy-egy konkrét döntés, élethelyzet egyezménnyel való összeférhetőségét vizsgálja. Egyezménysértés esetén kártérítést állapíthat meg a panaszos érintettnek. A szabályozás meg nem változtatása esetén az egyéni panaszosok sorozatosan elégtételt kaphatnak. Éppen ezért a magyar kormány stratégiája az volt, hogy minden esetben kifizette az egyezménysértést megállapító ítéletben foglalt kártérítést, illetve rendszerint jogszabály-módosítással is reagált a strasbourgi döntésre, de bizonyos helyzetekben, politikailag fajsúlyos kérdésekben vonakodik elállni a politikai céltól vagy gyökeresen hátat fordítani az általa kívánatosnak gondolt eredeti szabályozási koncepciónak.

+1 Mint láthatjuk, a demokrácia, jogállamiság, az emberi jogok szempontjából az európai országokat vizsgáló nemzetközi rendszerek mára – az elmúlt évtizedek szerves fejlődésének következtében – rendkívül összetetté váltak.

+2 Az összetettségből következően az egyébként különálló rendszerek elkezdték egymást erősíteni. Az Európai Unió egyes szervei figyelembe veszik a tőle független Európa Tanács szerveinek véleményét, és fordítva. Nem elképzelhetetlen, hogy ezek a – szervezetszociológiai szempontból abszolút érthető – hatásmechanizmusok olyan szintet is el fognak érni, amelyben a szervek aktivitása és egymásra hatása feszegeti az őket létrehozó szerződési kereteket.

+3 Az Európai Tanács és az Európai Bizottság – jórészt épp a „magyar ügy” tapasztalatai alapján – új jogállamiság-mechanizmus kiépítésén dolgozik. Ebből azonban éppen az hiányzik, mint a korábbi rendszerből szintén hiányzott. A tartalom. Az objektív mérce. A tervek szerint újabb egyeztetési köröket írnának elő, újabb határidőket szabnának, és meghatározott feltételek esetén újabb párbeszéd indulna. Mindeközben csak az nincs meghatározva újfent, hogy mi alapján történne mindez. Mi az az objektív minimum, amelyet minden tagállamtól egységesen számon lehetne kérni. Mindeközben a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés (tehát például egyik tagállamban hozott bírósági döntések elismerése más tagállamokban) zavartalanul működik, éppen azért, mert a tagállamok megtarthatták saját igazságszolgáltatási rendszerüket, és nem kellett felülről erőltetett egységesítést vállalniuk. A működőképes együttműködési rendszert működtető alapelv nem a standardizálás, hanem a kölcsönös elismerés.

+4 Az európai államokat a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülése szempontjából vizsgáló rendszerek kifejezett tagállami felhatalmazás nélküli egybe fonódása, valamint a formalitásában a végletekig szabályozni kívánt, tartalmában viszont meghatározatlan monitoring rendszer mindösszesen a tagállamok közötti kölcsönös megértést, együttműködést és szolidaritást fogja aláásni.

+5 Ebben a helyzetben Magyarországnak most már nem elsősorban vagy feltétlenül a „magyar ügy” megoldására, hanem a fentiekből kiolvasható jövőbeli veszélyek elkerülésére kell koncentrálnia. Meg kell értetni az európai partnerekkel, hogy a konkrét kérdésekben, konkrét mérce és felhatalmazás mellett az elmúlt években lefolytatott párbeszéd jót tett a magyar demokráciának. A tartalom nélküli mechanizmusok továbbépítése ugyanakkor később valamennyi tagállamnak komoly problémákat fog tudni okozni.