Most, három és fél évvel, két parlamenti és egy európai uniós választással, illetve három miniszterelnökkel később a brexit valóban bekövetkezik: a mai nap az utolsó a 28 tagú Európai Unió történetében. A mai a britek utolsó napja az Unióban.

Ha majd sok-sok év múlva el szeretnénk mondani valakinek, hogy közel fél évszázadnyi tagság után miért következett be a brexit, akkor elmesélhetünk egy hosszú, szövevényes történetet a britek hagyományos „különállásáról”, a három kör elméletéről, Brüsszel túlterjeszkedő jogértelmezéséről és hatalmi ambícióiról, az uborkák megengedhető görbületéről és az Európai Parlament kirakatpereiről.

De elmesélhetjük a brexit történetét röviden és tömören is, egyetlen szemléletes mozzanat segítségével:


Nigel Farage, a Brexit Párt vezetője a minap tartotta utolsó felszólalását az EP-ben. A brit európai parlamenti képviselő szerint az Unió egy antidemokratikus projekt, ami a vezető uniós tisztségviselőknek egyre több hatalmat ad, de nem teszi mellé a felelősségre vonás, az elszámoltathatóság lehetőségét. Az európai békéhez, a kölcsönösséghez, barátsághoz és kereskedelemhez nincs szükség olyan intézményekre, mint az Európai Bizottság – mondta Farage, majd hozzátette: a brexit-párti emberek szeretik Európát, csak az Európai Uniót utálják.

Farage és képviselőtársai végül kis brit zászlók lengetésével búcsúztak az Európai Parlamenttől, amiért az ülést vezető elnöknő elvette a brit képviselőtől a szót, majd felszólította Farage-ot és képviselőtársait, hogy a nemzeti lobogókkal együtt távozzanak az ülésteremből. Nemzeti zászlók használata ugyanis tilos az Európai Parlamentben.

Ez a néhány perces kis történet tökéletesen magába sűríti a brexit minden okát és előzményét.