(Kép forrása: itt.)

A pártelnök már az interjú elején a nyilvánosság elé tárja az MSZP stratégiájának esszenciáját. Molnár a párt „új sztoriját” velősen így foglalja össze: „Passz.”


Az interjúból kiderül: a szocialista párt ismét útelágazáshoz érkezett. Az MSZP soha véget nem érő megújulásának jegyében Molnár továbbra is mélységesen elítéli a déli határzárat, humánus megoldást keres a „menekültkérdésre”, illetve arra ösztökéli a balliberális tábort, hogy a brexit után még hangsúlyosabban álljanak ki a brüsszeli bürokraták mellett. Mi sem jelzi jobban a változás mélységeit, mint hogy Molnár arra kérte párttársait: „ne használjuk az összefogás szót”.

A pártelnöknek az MSZP kormányfőjelölt-castingjáról is határozott elképzelési vannak. Molnár szerint pártpolitikus helyett egy „innovatívabb miniszterelnök-jelölttel” kell előállni. Ez valóban sikeres stratégiának bizonyulhat, emlékezzünk csak MSZP korábbi „innovatív” jelöltjeire. Az első, Medgyessy Péter, menetközben megbukott. A második, Gyurcsány Ferenc, tönkretette az MSZP-t, a szintén innovatív főpolgármester-jelölt, Falus Ferenc pedig nevetségessé. Molnár optimizmusa töretlen, ahogy ő fogalmaz: „ha valami egyszer nem sikerült, az nem azt jelenti, hogy máskor sem fog.” És ebben lehet valami, ha arra a sokmilliárd légyre gondolunk, amelyek töretlen elszántsággal próbálnak újra és újra áttörni az ablaküvegen.

Ugyanakkor a kedvesen bárgyú interjút olvasva van egy pont, ahol elfogy a jókedvünk. Molnár azzal, hogy az utódpárt MSZP érdemei között megemlíti, hogy az „már váltott rendszert” jócskán túlmegy a kreatív történelemértelmezés szótári definícióján, már ha valaki nem tarja a hatalmát átmentő és a koncot védő állampárti apparatcsikok munkásságát rendszerváltásnak.

De itt még korán sincs vége az interjúnak.

Molnár Gyula stratégiai ívű útmutatásai helyenként már-már Pintér Attila géniuszát idézik: „Harangozó Tamás kérlelhetetlenül rámutat arra, hogy mi az, amit semmilyen módon sem lehet elfogadni.” Vagy egy másik gyöngyszem: „Az ügy majd jön, az idő és a helyzet mindig kitermeli a szerepet és a szereplőt.” „Készenlétben kell állnunk.”

Hihetetlennek tűnik, de Molnár itt tényleg arról beszél, hogy majd valahogy alakulnak a dolgok és az MSZP stratégiája kb. annyi, hogy az ellenfél egyszer majd úgyis luftot rúg és akkor ők arra kíméletlenül lecsapnak. Bámulatos terv, teli ambícióval és kreativitással.

A magunk részéről elérkezettnek látjuk az időt, hogy kisegítsük a kóros fantáziátlanságban szenvedő MSZP elnököt és csapatát (róluk majd a következő bejegyzésben) és a permanens megújuláshoz javasolnánk egy frappáns szlogent: „Nem tudjuk, nem merjük, nem tesszük!”

Sok sikert, Elnök úr!