Csak a sajtóhíreket olvasva tényleg úgy tűnhet, hogy minden korábbinál nagyobb az esély a teljes ellenzéki összefogásra. A ballib oldalon régóta meghatározó véleményformálók és sajtótermékek már hónapokkal ezelőtt elhagyták a „demokratikus ellenzék” fordulatot, amellyel a „valódi ellenzékiek” megkülönböztették magukat a Jobbiktól; és a Jobbik is réges-régen elfelejtette már, hogy ki is vezényelte azokat a szemkilövetéseket és lovasrohamokat, amelyek miatt érzett jogos harag párttá kovácsolta a nemzeti radikális mozgalmat. Jelenleg éppen az LMP készül bebizonyítani, hogy nem lehet más a politika, a Momentum pedig… Nos, ha valaki tudja, hogy ők mit akarnak, annak bizonyára tényleg van kristálygömbje.

De lépjünk most túl a ki kivel van és kit utál történeten, ne foglalkozzunk azzal sem, hogy a kis pártok hogyan érik el az 5 %-os küszöböt, ha a visszalépésekkel minimalizálják a töredékszavazataikat, hagyjuk figyelmen kívül a közvéleménykutatásokat, mert jelen írás alternatív univerzumában már április 9. van, a Fidesz-KDNP pedig 99 mandátum megszerzésével elveszítette többségét az Országgyűlésben. Ennek megfelelően az ellenzék 100 mandátumot szerzett, bejutott az MSZP, a Jobbik, a DK, az LMP, a PM, az Együtt, a Momentum, de még a Liberális Párt is. Persze nem mindegyik szerzett annyi mandátumot, hogy frakciót alakítson, de minden nyertes a saját pártja sikereként értékeli a választásokat a médiában, az Országgyűlés alakuló ülése pedig még olyan messze van. Természetesen a Fidesz is győzelmeként kommunikálja az eredményt, hiszen messze a legtöbb mandátumot szerezték országszerte.


És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez: kit kér fel kormányalakításra Áder János?

1. Az első variáció és egyben leginkább kézenfekvő választás Orbán Viktor, akinek pártszövetsége első helyen végzett. Persze jön az ellenzéki sipítozás, hogy „fideszes az elnök” és „megbukott azorbán”, de tegyük szívünkre a kezünket: mégis mit kellene tennie Áder Jánosnak ebben a helyzetben? Hiszen mégiscsak Orbánék vannak a legközelebb a parlamenti többséghez, ráadásul toronymagasan.

1a. Az elnök felkérése után a Fidesz megkísérelhet átültetni valakit a saját padsoraiba. Ez egyáltalán nem tűnik reménytelen vállalkozásnak tekintve, hogy a meggyőzendők között vannak olyanok (sőt leginkább olyanok vannak), akik néhány hónapja még esküdt ellenségek voltak és csak nagyon rossz szájízzel mentek bele a visszalépdelősdibe. Ha sikerül egyetlen ilyen képviselőt találni, megalakulhat a negyedik Orbán kormány.

1b. Persze nem is feltétlenül kell, hogy valaki egyből fideszes legyen, elég, ha egyetlen képviselő felismeri, hogy az összefogás nem tud kormányt alakítani és az előrehozott választásokat elkerülendő kívülről támogatja a Fideszt. Bár ebben a forgatókönyvben kisebbségi kormányzás kezdődik, tehát döntésenként kell a többséget biztosítani az Országgyűlésben azért mégiscsak megalakul a negyedik Orbán kormány.

2. Ha a fenti forgatókönyvek egyike sem valósul meg, akkor Áder János második körben is felkér valakit a kormányalakításra. Milyen lehetőségei vannak az elnöknek?

2a. Újra Orbán Viktort kéri fel (vissza az 1. ponthoz).

2b. Felkér egy ellenzéki vezetőt. Ok, de kit? Nyilván azt, akit minden ellenzéki képviselő támogat. Igen, persze, ha van ilyen. De most komolyan. Tudom, hogy ez az írás egy alternatív univerzumban játszódik, de annyira azért mégsem rugaszkodhatunk el a valóságtól, hogy leírjuk: a csillogó szemű momentumos fiataloktól kezdve, a nemzeti radikális, kutyabolond jobbikosokon át, a magukat az ellenzék valódi vezetőinek gondoló MSZP-seken keresztül az eddigre magukat többszörösen szembeköpő LMP-sekig midenki megszavazza mondjuk Karácsony Gergelyt. Ugyan már! Neki pártja sincs, a választók többsége pedig nem is ismeri. Vagy Vona Gábort, akiről naponta derül ki, hogy egy igazi kaméleon, aki nem csak kinézetét, de politikai ideológiáját is úgy váltogatja, mint más a zoknit? Vagy Gyurcsány Ferencet, aki egyszer már a megszűnés szélére sodorta az egész országot a baloldalt? Na, ugye!

Egyébként, aki úgy gondolja, hogy Áder János sakkban tarthatja az ellenzéket az téved. Ha meg tudnának állapodni a miniszterelnök személyében, akkor az államfő jelölése nélkül is érvényesíthetnék az akaratukat konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal. De a megállapodás reménytelennek látszik.

A valóság az, hogy az ellenzéki pártok nem azért fogalmaznak meg általános ígéreteket (jobb egészségügy, jobb oktatás, több pénz, kevesebb korrupció) kormányzásuk esetére, mert egy kampányban így szokás. Nem. Valójában azért teszik ezt, mert egyfelől fogalmuk sincs, hogy mit akarnak tenni, másfelől, ha van is, abban biztosan nincs egyetértés a többiekkel. Van, aki drogliberalizációt szeretne, vagy éppen vizitdíjat, másoknak Paks ügye a legfontosabb. Káosz és kakofónia. Ezt minap még Gyurcsány Ferenc is beismerte egy őszinte pillanatában: még szerinte sem tudnának megállapodni a kormányalakítás kérdésében.

Ha pedig sem a Fidesz, sem az ellenzék nem tud kormányt alakítani, akkor Áder Jánosnak nem marad más választása, mint feloszlatni az Országgyűlést és új választásokat kiírni. Ügyvezető kormányként marad a harmadik Orbán kormány, új kampányidőszak, zűrzavar, destabilizáció. Egy olyan időszakban, amikor a stabil politikai helyzet önmagában is érték, hiszen pártját ritkítja Európa-szerte.

És aki most azt mondja, hogy persze, persze, de úgysem egy mandátum különbség lesz, annak jó eséllyel igaza is lesz. A legvalószínűbb kimenetel ugyanis továbbra is az, hogy a Fidesz-KDNP stabil többséggel kormányoz tovább. De, akik ellenzéki győzelmet vizionálnak, azok sem reménykedhetnek néhány fős többségnél jobb eredményben. De tudják mit? Ha kétharmadot szereznének és lehetőségük lenne újra írni az Alaptörvényt, a választási eljárást és az egész közjogi berendezkedést az is kevés lenne nekik. Nincs ugyanis olyan törvény, amely alapján el tudna működni egy MSZP-PM-Jobbik-DK-LMP-MOMENTUM-Együtt-Liberálisok kormánykoalíció. Tudják miért? Mert ezek jobban gyűlölik egymást, mint a Fideszt.

 

(Kép forrása itt.)