Az ellenzék bel- és külföldi tagozatai, illetve a nyugatosch értelmiség váltakozó intenzitással próbálja Orbán Viktort és a jelenlegi polgári rendszert kádárizmussal, kommunizmussal, sőt, akár neo-bolsevizmussal is vádolni. Mindeközben a régi, megbízható elvtársak fel-fel bukkannak a soraik között. Mindez persze nemcsak a régi kommunistákról szól. A közösségi oldalon feltűnt egy olyan állítás is, miszerint „most április 8-án lesz április 4-e”, vagyis a választás esetleges ellenzéki győzelmét a hazánk szovjetek általi „felszabadításához” hasonlították. A kétségtelenül kommunizmus-gyanús alapjövedelem belebegtetése és reklámozása szintén része a suttogó propagandának. Tölgyessy Péter nemrég megjelent terjedelmes és kanyaroktól sem mentes interjújában szintén nettó kommunizmusra hajazó részletekre bukkanhatunk: „az ellenzék szerint politikai igazságtételre van szükség, amikor (…) egyszerre csaknem minden állampolgári vágy kielégítésére lesz pénz (…). Egyszerűen el kell venni a jövedelmeket és javakat, továbbá a társadalmi pozíciókat a rosszaktól és oda kell adni az arra érdemeseknek, máris minden magyar boldogabban élhet – gondolják legalábbis az ellenzékiek.”.


Régi mániája az ellenzéknek az egysávos adó megszűntetése, és a „fizessenek a gazdagok” szlogen nyomán nemcsak a progresszív adózás, hanem a vagyonadó is felmerült. A „fizessenek a gazdagok” hagymázos szlogenje persze nehogy azt higgyük, hogy a valóban gazdagoknak ártana. Ugyanis nemcsak az a bibliai passzus igaz, hogy a „szegények mindig veletek lesznek”, hanem ennek az ellenkezője is: a jelenlegi euro-atlanti kommunizmusban az igazán gazdagok is mindig velünk lesznek. A többé-kevésbé gyarapodó középrétegek viszont egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnak maradni: a kommunista jellegű intézkedések szinte mindig őket sújtják a legerősebben, legjobban és legtartósabban. Ugyanilyen lenne az üresen álló lakások igénybevétele migránsok elszállásolására. Jóllehet, ezt ellenzéki oldalon próbálták elmismásolni, de a lejtőn nincs megállás. Ha egyszer állami lakásokat is igénybe vennének, miért ne vennének igénybe magánlakásokat is? Egyébként éppen száz éve egyszer már volt ilyesmi: 1918-19-ben közel 100 ezer proletárt költöztettek be a középosztály lakásaiba. Az osztályharc a fürdőszobák és a konyhák körül folytatódott.

De nem csak gazdasági értelemben merültek fel kommunista-szagú merültek fel a magyar ellenzék környékén. Az ellenzéki pártok bénázása nyomán volt, aki eljutott a lényegében Gyurcsány-párti forradalmi egység követeléséig, Dózsa-illusztráció mellett vizionálva a „felszabadulást”, a parlamentáris demokrácia nagyobb dicsőségére. Nincs ebben igazából semmi új. Négy évvel ezelőtt, a „közfelháborodás napján” a baloldali törpepártok által szervezett demonstráción a régi és új „liberálisok” mellett volt, aki CCCP feliratú pólóban szidta Putyint, a magyar trikolór helyett pedig uniós, amerikai, norvég és Che Guevara zászlók lobogtak a tömeg fölött. Ma ugyanez a helyzet, hiába vannak ellátva egyháziasnak tűnő figurákkal, és hellyel-közzel háromszínű szalagokkal is.

Foglaljuk össze még egyszer, hogy mire készülnek. Marxista gyökerű, társadalmi kísérletezésre, migránsok betelepítésére, a polgári és a nemzeti Magyarország nyomainak is az eltakarítására. Válság nélküli megszorításokra, a nemzeti vagyon elherdálására. A sajtójuk már a pontos forgatókönyvet is felvázolja: „Az viszont már reális lehet, hogy találnak egy olyan politikust, szakértőt, akit nyugodt szívvel tudnak támogatni bizonyos kellemetlen intézkedések végrehajtásában. És itt nemcsak a fideszes rendszer lebontására tett lépésekre kell gondolni. Az ellenzéki miniszterelnöknek sok olyan döntést kell meghozni, amely akár fájhat is bizonyos társadalmi csoportoknak. Az egyes ellenzéki pártok ezt anélkül tudják támogatni, hogy nekik kell megfizetni a politikai árát (szavazókat veszítenek), hiszen mindig mutogathatnak a „válságkezelő miniszterelnökre”.”.

Ne legyen kétséges: a progresszió hívei mindent megtennének, hogy boldogítsanak minket.

Még akkor is, ha belepusztulunk. 

 

(Kép forrása itt.)