(Alapjövedelem-ellenes plakát Svájcban: "Havi 2500 frank - ki fogja ezt kifizetni?".

A neoliberális ihletettségű ötletben — mint minden őrültségben — van logika. A különböző jogcímeken igényelhető állami és önkormányzati segélyek és támogatások helyett egyetlen “feltétel nélküli” alapjövedelmet (FNA) adnának. Magyarországon felnőttenként havi 50 000 míg gyermekenként havi 25 000 forintot. A legkülönbözőbb jogcímeken járó támogatások helyett utalt általány biztosítana egy szerény létminimumot, miközben az állam megspórolná a jóléti adminisztráció költségeit. Elméletileg.


Az ötlet szó szerint utópisztikus. Mórus Tamás “Utópia” című, 1516-os munkájában a tolvajlás megelőzésére egy alapjövedelem bevezetését javasolta, hogy kevesebben kényszerüljenek mások tulajdonának elvételére. Azóta többször nekifutottak az ötletnek, de talán nem csoda, hogy sehol sem jutottak túl a kísérleti szakaszon.

Jelenleg is számos ilyen kísérlet zajlik, 2014 legelején még egy uniós állampolgári kezdeményezés is indult, ám térségünkben csak Bulgáriában sikerült a szükséges számú aláírást összeszedni, Magyarországon ez annak ellenére sem sikerült, hogy az MSZP az FNA-t kampánytémává akarta tenni. A szocialisták lelkesedése a téma iránt persze nem volt túl őszinte, leginkább a Fidesz rezsicsökkentését és az Együtt Obamától kölcsönzött “Change, we can belive in” korszakváltás üzenetének ellensúlyozására kerestek valami “szexit”. A kampány után ejtették is a témát.

Talán nem csoda, hogy az FNA a legtöbb országban eddig csupán kísérleti stádiumig jutott. Az ellenérvek sora ugyanis hosszabb, mint az előnyöké: A “létpénz” ugyanis alulról súrolja az alsó jövedelmek nettóját, így a csekélyke különbség nem feltétlen ösztökél munkára. Az FNA pont a rosszul fizetett, de szükséges munkaköröket “öli meg”, így nehéz lesz belföldi mezőgazdasági szezonmunkást, vagy betanított és segédmunkást találni. Miért kelne fel valaki hajnali ötkor és utazna a szomszéd városba dolgozni, ha a lakbérét és rezsijét, valamint minimális alapszükségleteit nagyjából az FNA-ból is tudja fedezni, és ha több pénzt szeretne, akkor kedve szerint (pl. csak hétvégenként), helyben is tud mellékállást találni? Ennyit a társadalmi igazságosságról.

Ezt Magyarországon is mindenki megértette. Az 50 000 forint ugyanis nem a jelenlegi jövedelem felett járt volna, hanem pusztán a jelenlegi jövedelmet kaptuk volna más összetételben. A nyugdíjasok és állami alkalmazottak esetében ennyivel csökkent volna a havi jövedelem. A versenyszférában is “beárazták” volna ezt az összeget, ennyivel csökkent volna pl. az éves cafetériakeret, vagy évekig elmaradt volna a béremelés.

Kérdéses, hogy az FNA és más újraelosztási rendszerek működőképes választ adnak-e Európa gazdasági problémáira? A svájci népszavazás újra felhozta az ismert pro és kontra érveket. Márciusban még az Európai Központi Bankban is felvetődött, hogy az eurózóna minden polgára kapjon egyszeri alkalommal ezer eurót (Milton Friedman gondolatkísérlete alapján ezt hívják “helikopterpénznek”), hogy a megnövekedett pénzmennyiség beindítsa az inflációt. Friedman ötlete azonban egyszeri juttatásról szól, miközben az FNA folyamatos újraelosztást jelentene.

A Panama-papírokból is tudjuk, hogy a legnagyobb multicégek és leggazdagabb mogulok ahol tudják, kivonják magukat a közteherviselésből. A tapasztalatok szerint az FNA és hasonló “jótétemények” költségét is az adóoptimalizálásra képtelen teherviselő középosztálynak, és a kkv-szektornak kellene előteremtenie. A svájciak 78 százaléka ezt megértette.