Amikor a Jobbik még oligarcházott.

Deus ex machina - így hívják a színházban a rendezői beavatkozást, amellyel egy történet váratlan fordulatot kap. Ilyen volt a magyar belpolitikában Simicska Ádám, majd édesapja, Simicska Lajos bejelentkezése, amellyel a baloldali össze-nem-fogásról ismét a Jobbikra terelték az érdeklődést.


A Jobbikra igencsak rájárt a rúd: Novák Előd és a nemzeti radikalizmus kiszorítása óta a cukiságkampányt (=politikai jövőjét) saját nevére vevő Vona Gábor pártelnök hibát, hibára halmoz. A nagyszámú idegen népesség betelepítése elleni népszavazás kapcsán a Jobbik még aktív volt, követeléseikkel akkor még maguk előtt terelték a Fideszt.

Politikai öngyilkossággal ért fel az alaptörvény-módosítás elutasítása, amivel csak tovább távolodtak saját törzsszavazói bázisuktól és a magyar társadalom kvótallenes többségétől. Vona Gábor dörgölődző Hanuka-levele is annak a “kamaszkori” Jobbik-identitásnak az arcul csapása volt, amely még kettős kereszteket állított a Hanuka-gyertagyújtás idején.

Nem csoda, ha ezek után Vona idei évértékelője a tiltakozó és felbomló alapszervezetektől, és a gárdamellény visszakövetelésétől volt hangos. A “kormányzásra készülő” Jobbik a szocialisták “alapjövedelem” ötletét kontrázta volna meg az “európai bérrel”, ám az ellen leginkább a munkáltatók ágálnak, mondván, a hazai gazdaság (egyébként sajnos) még mindig nem tudja azt kigazdálkodni. Ha pl. az osztrák fuvaroknál ottani bért kéne fizetni a magyar sofőröknek, akkor a magyar cégek elveszítenék versenyelőnyüket, a sofőrök pedig a munkájukat. Az ”európai szintűre” ígért összefogásból mínuszos hír sem lett.

A saját pártja által kapott márciusi határidőre ráadásul Botka is felébredt téli álmából, és rögtön cicaharcba bonyolódott a baloldali szavazókért szintúgy viaskodó DK-val és annak elnökével. Paks2 kapcsán ráadásul a szintén azonos szavazókért küzdő LMP, Párbeszéd és Momentum is cicaharcba kezdett, a Jobbik végképp kikerült a hírekből.

Ezt az adáscsendet törte meg előbb Simicska Ádám, aki szerint csak az a kérdés, hogy lesz-e a Jobbiknak 2018-ban kétharmada, majd amikor a baloldali belharc miatt a másodlagos frissességű “korrupció, oktatás, egészségügy” plakátkampány várt hatása elmaradt, ugyanő jelentkezett be ismét. Erre a hullámra ült fel Simicska Lajos, aki ismét nagyot ütött az üstdobra.

Az ifjabb és az idősebb Simicska azonban le van maradva egy brosúrával: A Jobbik támogatottsága nemhogy a kétharmad felé tartana, de éppen az egy számjegy felé tart. Az orosz befolyás bizonyítatlan vádja pedig inkább lehet üzenet a russzofób amerikai héják felé, semmint a magyar szavazók irányába.

A külföldi kegyek keresése eddig sem jött be a Jobbik által korábban még következetesen oligarchának nevezett nagyvállalkozónak. Vállalkozásai amerikai céggel sem tudtak rádiófrekvenciát nyerni, és olasz céggel sem nyertek autópálya-építési megbízást.

Simicska most óriási dilemma előtt áll: Mikor lője el a Fidesz és Orbán Viktor ellen tartogatott ezüstpatronjait, most, vagy csak a kampányhajrában?

Az általa (minimum) szimpátiával támogatott Jobbik ugyanis most épp a középpárti státusz megőrzéséért küzd, így most kéne nagyot lökni rajtunk, hogy 2018-ra esélyes kihívók lehessenek. Persze csak akkor, ha a baloldal addigra össze nem szedi magát.

Tanult kollegánk interjúja egy darabig szinten tartja még az izgalmat, ám a labda a Simicska-klán térfelén pattog, nekik kell teríteniük. Kiderül: Blöfföltek csupán, vagy háborút indítanak?

 

(Kép forrása itt.)