„Orbán és a mai magyar jobboldal szempontjából azonban döntő »a« pénteki események (utó)kezelése. Ennek módja ma nem tudott és nem is látható.” - írtam a blogfelületre pár héttel korábban. A helyzet az újabb Simicska-interjú után sem tisztább még akkor sem, ha azóta alapos tisztázó írás is megjelent annak kapcsán, hogy tulajdonképpen kevés újdonság értéke volt az újabb megszólalásának.


A jövő szempontjából valóban nem az állambiztonsági diskurzus a döntő – bár indokolt lenne e téren a tisztánlátás kormányzati elősegítése, de ezt ma már sajnos nem nagyon lehet várni. Minden bizonnyal a jobboldalon is érzékelik, hogy a „sértett ember” narratíva nem versenyképes történet egy olyan esetben, amikor is köztudott, hogy Simicska Lajos a jobboldal múltja szempontjából nem „csak” egy reklámadó-károsult. Simicska elsődleges célja a jobboldal, eddig saját világán belül megkérdőjelezhetetlen vezetőjének elismerési válságba taszítása. S erre nincs meg a reakció. 

(Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Ma úgy tűnik, hogy a jobboldal jövője és integritása nem attól függ, hogy Pokorni Zoltán és a kevés kibeszélő fideszes megszólalásai mennyire jutnak el a bizonytalan szavazókhoz – ha egyáltalán –, hanem Orbán Viktor integritásának, alkalmasságának és megkérdőjelezhetetlenségének belső kritikájától. Ha a mítosz rombolódik, az a dezintegráció folyamata. Miután a kormánynak és a kormányfőnek van pártja – s nem pedig fordítva –, Simicska is ott támad, ahol támadni kell.

Karaktergyilkosság az ő módján. S nem az utolsó.